Mi a fenét jelent ez? Csak rá kellene kattintani és megtudnám. Persze lusta vagyok hozzá, túl sok macera utána ide visszalapozni.
Minden ilyen macerásan megy most, nem tudom mi lehet az oka. Este nem tudtam elaludni időben, reggel nem tudtam felkelni időben. A vonat késett, egy néni megkért hogy segítsem fel a peronra. Aztán jött egy másik néni (mintha csak megbeszélték volna), úgy tűnt, hogy nem is ismerik egymást, de nagyon jól elbeszélgettek arról, hogy hová süllyedt az egészségügy (Mégis hová? Hová??). Aztán kisütötték, hogy az egyik néni férje (akinek hétfőn műtötték a prosztatáját - most már ebből is ki vagyok művelve) az osztálytársa volt a néninek, aki 40 évig biciklizett a faluban állítása szerint...
Értelmetlen ez is mint a felnőttek dolgai általában.
A tegnap esti beszélgetés meg hiába volt két és fél órás, végül nem a tartalma volt a lényeg, hanem a mögöttes dolgok. Kicsit piszkálja az agyamat ez a gondolat. Már hogy mi az önálló véleményem. Úgy általában véve a dolgokkal kapcsolatban. Fennáll a veszélye, hogy mindig az a véleményem, mint annak akivel beszélgetek. Na meg persze annak is, hogy egyszerűen szöges ellentéte annak mint másoknak. Valahogy nincs köztes állapot. Nehéz ugye eldönteni, mert vagy-vagy.
Nincs is igazából értelme ennek. Csak zavar, néha úgy érzem, túlságosan befolyásolható vagyok, ami azért nem jó, mert a két szélsőség között egyszer muszáj lesz választani. Eljön majd a pillanat, amikor nem lehet tovább ugrálni, mert megbomlik az agyam tőle. Ez egyre közelibb.
De mit válasszak? Vagy majd választ engem?
Fene se tudja.
Kikapcsolom magam.
Ezzel:
Hiába fürösztöm önmagamban,
De másban is...
Gyerekvasárnap. Itthon a régi szobámban. Most is csak magányra vágyom. (De csak a fényes jövő ígéretével tudom elviselni ezt)
Önmagamba vágyom. Unom a rohasztó emberi illúzióinkat. Még leírni is unom, milyen hazugok, képmutatók és ocsmányak vagyunk. És közben egyértelmű, hogy mégis mennyire függök ettől a rothadástól, meg a többi hülyétől, akikkel együtt nyomatjuk a sok szart...
Mindegy ez.
Tisztaságra vágyom. Fehér falakra, jégkék színekre meg sárga, napszínű fényekre. Mentolos leheletre és tusfürdő illatú bőrre.
Csendre vágyom. Mások zajától távol, mások gondolataitól megszabadulva hallani vélem a saját hangomat. ott belül.
Fehér papírokra írni vágyom... Fekete tollal, így.
Felemelem a tollat, így. Aztán csak folynak a szavak, így.
Bárcsak itt bent is esne az eső. Elfolyna a fekete tinta. Így.
Már vége is az érzésnek, jön a következő.
Mindig így váltják egymást...
Gyerekvasárnap. Itthon a régi szobámban. Most is csak magányra vágyom. (De csak a fényes jövő ígéretével tudom elviselni ezt)
Önmagamba vágyom. Unom a rohasztó emberi illúzióinkat. Még leírni is unom, milyen hazugok, képmutatók és ocsmányak vagyunk. És közben egyértelmű, hogy mégis mennyire függök ettől a rothadástól, meg a többi hülyétől, akikkel együtt nyomatjuk a sok szart...
Mindegy ez.
Tisztaságra vágyom. Fehér falakra, jégkék színekre meg sárga, napszínű fényekre. Mentolos leheletre és tusfürdő illatú bőrre.
Csendre vágyom. Mások zajától távol, mások gondolataitól megszabadulva hallani vélem a saját hangomat. ott belül.
Fehér papírokra írni vágyom... Fekete tollal, így.
Felemelem a tollat, így. Aztán csak folynak a szavak, így.
Bárcsak itt bent is esne az eső. Elfolyna a fekete tinta. Így.
Már vége is az érzésnek, jön a következő.
Mindig így váltják egymást...
Úristen, hol vagyok?
Úristen, hol vagyok,
hát mikor váltottam menetjegyet?
hogy velem egy vonat robog.
Úristen, hol vagyok
Úristen miben vagyok?
Hát mikor szegődtem én ide?
Ahol csak félig vagyok.
Fél, fél, félig vagyok
Itt nem is én vagyok.
Hiszen helyettem is
valaki játssza csak azt,
hogy ez én vagyok.
Jó, változtatni fogok -mondta Vizi. -Ha itt maradok, végem. Ha ez így megy tovább, végünk van. Mit is csináltam eddig? Semmit! Semmit. Semmit. És észrevett egy olyan lapos fürdőszobamérleget, odament hozzá, ráugrott, lenézett és mondta, hogy: - Nyolcvanegy kiló vagyok, színhús. Majdhogynem lemondtam terveimről, kis híja. Persze halogattam, halogattam, mint ahogy mindenki halogat. És mindenki a halogatásnál rontja el. Jó, akkor én nem halogatok tovább. Még nem késő. Tegyünk egy próbát. Most lehet, mert most akarom!
Azzal odalépett a konyhaasztalhoz, ahol rengeteg mosatlan edény között volt egy pohár, megfogta a poharat, így, felemelte, így, és elengedte. A Vizi pohara ott maradt a levegőben.
Lebegett a pohár a levegőben, Vizi nézte és tudta, hogy mostantól kezdve mindenre képes, mindent meg fog tudni csinálni.
Olvasta mindezt az egyik járókelő az újságban, és odafordult a másik járókelőhöz és kérdezte, hogy: -És maga ezt elhiszi, uram? de a másik járókelő mondta, hogy: - Olvassa csak tovább, mert most jön az Ecsédire vonatkozó rész. És a járókelő olvasta.
A nap felkelt szokásos fényeivel,
ocsúdott Ecsédi, felkelni kell.
A házigazdáért kiáltozott,
de Vizi sehol sem találtatott
Ecsédi várt, így még nem félt soha,
üresen visszhangzott másfél szoba, hetekig várt és csak konzerven élt,
ki tudja, Vizitől mit is remélt.
Végül az utcára lopakodott,
azóta láthatni Ecsédit ott.
Fényképpel zaklat sok járókelőt.
Ez itt a barátrom, látták-e őt?
nemleges választ kap, de el nem hiszi
Mit is találtál ki, hol vagy Vizi?
Úristen, hol vagy, Vizi?
Mi az, amit tudsz, Vizi?
Mire is váltottál menetjegyet,
mutasd, hogy mi az, Vizi.
Miért hagytál itt, Vizi?
ahol csak félig vagyok,
hisz helyettem is valaki játssza ezt.
Itt nem is én vagyok.
És Ecsédi rohant egyre az utcákon, hogy: -Nem látták a barátomat, nem látták, nem látták? És sejtelme sem volt róla, hogy azon a sorsdöntő éjszakán Vizi elhagyta lakását, lement az utcára, és sietős léptekkel a Keleti pályaudvar felé indult.
Mosolygott magában, és mondta, hogy: -Igen itt hagyok mindent. Új életet kezdek, új irányban. Úgy, mint Arthur Rimbaud, ez a sajátos világú, fiatal francia költő.
hát mikor váltottam menetjegyet?
hogy velem egy vonat robog.
Úristen, hol vagyok
Úristen miben vagyok?
Hát mikor szegődtem én ide?
Ahol csak félig vagyok.
Fél, fél, félig vagyok
Itt nem is én vagyok.
Hiszen helyettem is
valaki játssza csak azt,
hogy ez én vagyok.
Jó, változtatni fogok -mondta Vizi. -Ha itt maradok, végem. Ha ez így megy tovább, végünk van. Mit is csináltam eddig? Semmit! Semmit. Semmit. És észrevett egy olyan lapos fürdőszobamérleget, odament hozzá, ráugrott, lenézett és mondta, hogy: - Nyolcvanegy kiló vagyok, színhús. Majdhogynem lemondtam terveimről, kis híja. Persze halogattam, halogattam, mint ahogy mindenki halogat. És mindenki a halogatásnál rontja el. Jó, akkor én nem halogatok tovább. Még nem késő. Tegyünk egy próbát. Most lehet, mert most akarom!
Azzal odalépett a konyhaasztalhoz, ahol rengeteg mosatlan edény között volt egy pohár, megfogta a poharat, így, felemelte, így, és elengedte. A Vizi pohara ott maradt a levegőben.
Lebegett a pohár a levegőben, Vizi nézte és tudta, hogy mostantól kezdve mindenre képes, mindent meg fog tudni csinálni.
Olvasta mindezt az egyik járókelő az újságban, és odafordult a másik járókelőhöz és kérdezte, hogy: -És maga ezt elhiszi, uram? de a másik járókelő mondta, hogy: - Olvassa csak tovább, mert most jön az Ecsédire vonatkozó rész. És a járókelő olvasta.
A nap felkelt szokásos fényeivel,
ocsúdott Ecsédi, felkelni kell.
A házigazdáért kiáltozott,
de Vizi sehol sem találtatott
Ecsédi várt, így még nem félt soha,
üresen visszhangzott másfél szoba, hetekig várt és csak konzerven élt,
ki tudja, Vizitől mit is remélt.
Végül az utcára lopakodott,
azóta láthatni Ecsédit ott.
Fényképpel zaklat sok járókelőt.
Ez itt a barátrom, látták-e őt?
nemleges választ kap, de el nem hiszi
Mit is találtál ki, hol vagy Vizi?
Úristen, hol vagy, Vizi?
Mi az, amit tudsz, Vizi?
Mire is váltottál menetjegyet,
mutasd, hogy mi az, Vizi.
Miért hagytál itt, Vizi?
ahol csak félig vagyok,
hisz helyettem is valaki játssza ezt.
Itt nem is én vagyok.
És Ecsédi rohant egyre az utcákon, hogy: -Nem látták a barátomat, nem látták, nem látták? És sejtelme sem volt róla, hogy azon a sorsdöntő éjszakán Vizi elhagyta lakását, lement az utcára, és sietős léptekkel a Keleti pályaudvar felé indult.
Mosolygott magában, és mondta, hogy: -Igen itt hagyok mindent. Új életet kezdek, új irányban. Úgy, mint Arthur Rimbaud, ez a sajátos világú, fiatal francia költő.
Emlékeztető önmagamnak 6.
Ha el is felejtetted, hogy ki vagy és óriási a zavar benned, próbálj arra gondolni, hogy most boldog vagy-e. Ha nem vagy önmagadban, akkor gondolom úgysem. Az első lépés megvan.
A következő az, hogy próbálj meg visszaemlékezni arra, hogy voltál-e maradéktalanul boldog az életben. Ha nem, akkor még sosem voltál önmagad.
Ha igen, emlékezz vissza, hogy milyen volt akkor az életed. Azt a pillanatot kell megfognod, amikor maradéktalanul boldoggá váltál. Volt ilyen pillanat, nincs észrevehetetlen átmenet. Keresd meg azt a pillanatot és próbáld kitalálni, hogy miért volt. Ugye kellett hozzá egy választás, valamilyen döntés? Nem vagy már messze.
Csupán újra meg kell hoznod azt a döntést, vagy egy másikat.
Igen.
Maradéktalanul boldognak lenni nem könnyű és nem megy egyik napról a másikra, főleg nem lehet erőltetni. De amikor a lehetőségek közti különbségek - miszerint boldognak lenni vagy minden más - a fejedbe tódulnak, kell hogy válassz, mielőtt minden életet és értelmet kiszorítanak a fejedből.
Csak utána tudsz élni és nem gondolkozni.
Minden más hiábavalóság.
A következő az, hogy próbálj meg visszaemlékezni arra, hogy voltál-e maradéktalanul boldog az életben. Ha nem, akkor még sosem voltál önmagad.
Ha igen, emlékezz vissza, hogy milyen volt akkor az életed. Azt a pillanatot kell megfognod, amikor maradéktalanul boldoggá váltál. Volt ilyen pillanat, nincs észrevehetetlen átmenet. Keresd meg azt a pillanatot és próbáld kitalálni, hogy miért volt. Ugye kellett hozzá egy választás, valamilyen döntés? Nem vagy már messze.
Csupán újra meg kell hoznod azt a döntést, vagy egy másikat.
Igen.
Maradéktalanul boldognak lenni nem könnyű és nem megy egyik napról a másikra, főleg nem lehet erőltetni. De amikor a lehetőségek közti különbségek - miszerint boldognak lenni vagy minden más - a fejedbe tódulnak, kell hogy válassz, mielőtt minden életet és értelmet kiszorítanak a fejedből.
Csak utána tudsz élni és nem gondolkozni.
Minden más hiábavalóság.
Végül is mindenkinek
Egyedül élek itt a szobámban, ha most itt lennél, látnád, hogy lakkozom a körmöm és úgy örülök neki, hogy úgy nézek ki amilyennek érzem magam itt a szobámban és közben azért kicsit szorongok is mert a munkahelyemen ez nem annyira megengedett isten tudja miért és kicsit olyan ez mikor úgy kellett villogni a középiskolában hogy mindenki lássa a vörös körmöket csak a tanár ne vegye valahogy észre mert ott sem volt szabad eleinte persze igazából lehetett volna mindent - ez aztán a hülyeség hogy nem volt annyi eszem hogy ezt korábban észrevegyem hogy a szabad és a lehet között micsoda grandkanyon van, hát mindegy most már legalább most élem meg ezt is talán jobb így talán már több eszem van és ettől más, ez az ész is más persze mint amit általában annak hívnak - "és amiről azt gondolnád hogy én mire gondolok..."
Szóval ha itt lennél látnád azt is hogy felborult cipőkkel van tele a padló jó móka lenne párkeresőt játszani itt, sokáig ellennénk, meg látnád azt is hogy a szekrényből kilógnak a ruhák és nem tudod majd hogy este miben alszom mert az egyetlen ágyneműm a mosásban van látod én ezt is megoldom, nem nehéz elképzelni ha megpróbálod.. :)
Csend van. Béke van most. Még egy ugrásnyi, (előzetes híreszteléseimmel ellentétben még mindig ugrom tüzekbe), amíg fejest ugrok a zsongásba, a város felé indulok, átvonulok az egészen és arra gondolok, hogy még mindig itt ülünk csendben kávézunk aztán eldöntjük hogy ugorjunk fejest együtt a város pezsgésébe, korzózzunk aztán fürödjünk meg a szökőkútban, de inkább majd eszünk egy kolbászt a virágpiacon és az egyik padon én gitározok te meg hegedűn játszol majd és remekül fogunk szórakozni mert én már négy kávét megittam addigra te meg csak úgy simán jól tudod magad érezni de azért ugye te nem bánod hogy én ennyit kávézom?
Szóval ha itt lennél látnád azt is hogy felborult cipőkkel van tele a padló jó móka lenne párkeresőt játszani itt, sokáig ellennénk, meg látnád azt is hogy a szekrényből kilógnak a ruhák és nem tudod majd hogy este miben alszom mert az egyetlen ágyneműm a mosásban van látod én ezt is megoldom, nem nehéz elképzelni ha megpróbálod.. :)
Csend van. Béke van most. Még egy ugrásnyi, (előzetes híreszteléseimmel ellentétben még mindig ugrom tüzekbe), amíg fejest ugrok a zsongásba, a város felé indulok, átvonulok az egészen és arra gondolok, hogy még mindig itt ülünk csendben kávézunk aztán eldöntjük hogy ugorjunk fejest együtt a város pezsgésébe, korzózzunk aztán fürödjünk meg a szökőkútban, de inkább majd eszünk egy kolbászt a virágpiacon és az egyik padon én gitározok te meg hegedűn játszol majd és remekül fogunk szórakozni mert én már négy kávét megittam addigra te meg csak úgy simán jól tudod magad érezni de azért ugye te nem bánod hogy én ennyit kávézom?
Levél Almának
Ennél jobban most úgysem tudnék helyzetet jelenteni...
Ma pomme, ma petite fille,
Én választottam a felnőttkedést. Elmentem az otthontalanságba, ami csak látszólagosan volt az, mert most igazán otthon lehetek, belül, a szívemben. Ugye milyen szentimentális? De többeknek bejött ez, például Buddhának is, úgyhogy nem megvetendő.
Persze a felnőttkedést nem választotta Buddha, csak az elvonulást a másik életből, viszont én sajnos nem vagyok olyan ügyes és ennem kell, meg laknom meg leinni magam a barátaimmal Pesten, úgyhogy nekem muszáj multinál dolgoznom, vagyis nem muszáj, csak csinálom. És külön löket az értelmetlenséghez, hogy olyasmit tanulok mellé 8 éve ami soha nem is érdekelt igazán. Ez az utolsó amit megteszek a világnak és a társadalomnak, utána hivatalosan is szabad lehetek, diplomás csavargóként, senki nem szólhat rám rossz szót, mindenkivel tartom az egy köpésnyi távolságot.
Evilági örömök..
"Vannak bögrék, teák, kávék
keksz is kell, hogy legyen itt arréb
a polcon konzervek helyett, lekvárok kapnak helyet
a fészert is én építettem, a barátommal kezdtük ketten
aztán neki dolga lett, és örökre elsietett
hát jó hogy jöttél, látogatni, mondd
milyen most a városba lakni?
Mutass egy fényképet, és nevet, és mondd el,
mikor született?
Anyád hogy van, de hát látod, örül,
boldog, régen látott
Hiányzol neki, és nekem,
ő hiányzik, egyetlenem
volt egy nagy puha ágy
az anyukád ezt szerette...
és a ruhát ledobtuk a fotelekbe
úgy szerettünk minden este
összebújni, egynek lenni, a külvilágot nem behozni
lestük reggel, hogy hogy lehet ilyen hiteles a kikelet."
Igazi életet szeretnék, igazi dolgokat, igazi örömöket, igazi fájdalmat. Az egész életem valótlan, a felnőtteskedés, a gyerekeskedés is az. Olyan mintha a fejemre húztak volna egy nejlonzacskót, tudod, egyre kevesebb ott a levegő, aztán már nincs is, és ha szerencséd van, valaki az utolsó pillanatban bök bele egy lyukat és betolul a levegő oda, befelé egészen.
Nekem eddig mindig szerencsém volt.
De mindig csak az utolsó pillanatban, úgyhogy vannak maradandó károsodásaim.
Melyik lenne a kedvenc évszakod, ha léteznél, ma petite pomme?
Megyek málnát szedni.
Az univerzum más részeiben is lesz málnabokor?
És lesz ott megbocsátás?
És lesznek-e őszinte emberek ott?
És lesznek-e bögrék, teák, kávék és keksz?
Gyere látogass meg! Unalmas a földi élet és valóság nevű izé :)
Ma pomme, ma petite fille,
Én választottam a felnőttkedést. Elmentem az otthontalanságba, ami csak látszólagosan volt az, mert most igazán otthon lehetek, belül, a szívemben. Ugye milyen szentimentális? De többeknek bejött ez, például Buddhának is, úgyhogy nem megvetendő.
Persze a felnőttkedést nem választotta Buddha, csak az elvonulást a másik életből, viszont én sajnos nem vagyok olyan ügyes és ennem kell, meg laknom meg leinni magam a barátaimmal Pesten, úgyhogy nekem muszáj multinál dolgoznom, vagyis nem muszáj, csak csinálom. És külön löket az értelmetlenséghez, hogy olyasmit tanulok mellé 8 éve ami soha nem is érdekelt igazán. Ez az utolsó amit megteszek a világnak és a társadalomnak, utána hivatalosan is szabad lehetek, diplomás csavargóként, senki nem szólhat rám rossz szót, mindenkivel tartom az egy köpésnyi távolságot.
Evilági örömök..
"Vannak bögrék, teák, kávék
keksz is kell, hogy legyen itt arréb
a polcon konzervek helyett, lekvárok kapnak helyet
a fészert is én építettem, a barátommal kezdtük ketten
aztán neki dolga lett, és örökre elsietett
hát jó hogy jöttél, látogatni, mondd
milyen most a városba lakni?
Mutass egy fényképet, és nevet, és mondd el,
mikor született?
Anyád hogy van, de hát látod, örül,
boldog, régen látott
Hiányzol neki, és nekem,
ő hiányzik, egyetlenem
volt egy nagy puha ágy
az anyukád ezt szerette...
és a ruhát ledobtuk a fotelekbe
úgy szerettünk minden este
összebújni, egynek lenni, a külvilágot nem behozni
lestük reggel, hogy hogy lehet ilyen hiteles a kikelet."
Igazi életet szeretnék, igazi dolgokat, igazi örömöket, igazi fájdalmat. Az egész életem valótlan, a felnőtteskedés, a gyerekeskedés is az. Olyan mintha a fejemre húztak volna egy nejlonzacskót, tudod, egyre kevesebb ott a levegő, aztán már nincs is, és ha szerencséd van, valaki az utolsó pillanatban bök bele egy lyukat és betolul a levegő oda, befelé egészen.
Nekem eddig mindig szerencsém volt.
De mindig csak az utolsó pillanatban, úgyhogy vannak maradandó károsodásaim.
Melyik lenne a kedvenc évszakod, ha léteznél, ma petite pomme?
Megyek málnát szedni.
Az univerzum más részeiben is lesz málnabokor?
És lesz ott megbocsátás?
És lesznek-e őszinte emberek ott?
És lesznek-e bögrék, teák, kávék és keksz?
Gyere látogass meg! Unalmas a földi élet és valóság nevű izé :)
So drink
Have you ever had the feeling
That the world's gone and left you behind
Have you ever had the feeling
That you're that close to losing your mind
Mindegy, hogy milyen úton, merre indulok el, végül mindig csak a hazugság vár. És mindig más formában, egyre elkeserítőbb, hogy milyen gyakran és milyen kreatívan képes a változásra, mennyire képlékeny, milyen végtelenül sok kombinációja van.
Bár nem hiszem hogy az leszek, de már tudom, hogy lesz egy emberből élő halott, hogyan tépik ki a húsát, minden nap, minden héten, hétköznapokon és hétvégeken, hogyan fosztanak meg mások egy-egy font hústól.
Mindegy merre indulok.
Mindenütt ugyanaz vár.
Érzem, hogyan szakad ki a szívem. Ha kinyitnám a szám, kiokádnám. Ha összeszorítom, érzem, hogyan turkálnak a démonok a mellkasomban. Keresnek valamit. Egyre kisebb helyekre kell dugnom, egyre több darabot kell belőle lemetszeni, hogy elférjen. Végül meg nem marad semmi - nekik úgyis jó!
Ez ellen meg úgyse' tehetek semmit. Hát akkor nekem is mindegy.
So drink up all you people
Order anything you see
Have fun you happy people
The drink and the laugh's on me
That the world's gone and left you behind
Have you ever had the feeling
That you're that close to losing your mind
Mindegy, hogy milyen úton, merre indulok el, végül mindig csak a hazugság vár. És mindig más formában, egyre elkeserítőbb, hogy milyen gyakran és milyen kreatívan képes a változásra, mennyire képlékeny, milyen végtelenül sok kombinációja van.
Bár nem hiszem hogy az leszek, de már tudom, hogy lesz egy emberből élő halott, hogyan tépik ki a húsát, minden nap, minden héten, hétköznapokon és hétvégeken, hogyan fosztanak meg mások egy-egy font hústól.
Mindegy merre indulok.
Mindenütt ugyanaz vár.
Érzem, hogyan szakad ki a szívem. Ha kinyitnám a szám, kiokádnám. Ha összeszorítom, érzem, hogyan turkálnak a démonok a mellkasomban. Keresnek valamit. Egyre kisebb helyekre kell dugnom, egyre több darabot kell belőle lemetszeni, hogy elférjen. Végül meg nem marad semmi - nekik úgyis jó!
Ez ellen meg úgyse' tehetek semmit. Hát akkor nekem is mindegy.
So drink up all you people
Order anything you see
Have fun you happy people
The drink and the laugh's on me
Vacsora 4 éhes vegának
Hozzávalók:
****6 szem kisebb krumpli
****fél kg pangasius halfilé (kb 2 nagyobb szelet)
****2 dl főzőtejszín
****olívabogyó
****zöldborsó
****pár ek. liszt
****só, bors
****rozmaring, őrölt szerecsendió
****füstölt sajt
A vacsit jénaiban készítettem, egymásra halmozva a hozzávalókat, mint a sima rakott krumplinál.
A halacskákat kis darabokra (2*2 cm) vágtam, sóztam, borsoztam, őrölt rozmaringgal megszórtam (nagyon erőteljes, úgyhogy csak finoman), aztán lisztbe forgattam, majd olívaolajon egy-egy percig elősütöttem mindkét felét.
A krumplit simán megfőztem héjában, megpucoltam, felkarikáztam.
A kivajazott jénaiba rétegesen tettem a krumplikarikákat, megsóztam, aztán jött egy réteg hal, néhány szem olívabogyó karikákra vágva, egy kis borsó, aztán meglocsoltam tejszínnel, és a tetejére szórtam a szerecsendiót (ezt sem érdemes eltúlozni). Még két ilyen réteg következett, a tetejét jó alaposan befedtem tejszínnel, alufóliát raktam rá, és az előmelegített sütőben 35-40 percig sütöttem.
Az alufóliát ezután levettem, megszórtam a tetejét reszelt füstölt sajttal és visszatettem még 15 percre, hogy kicsit megpiruljon és voilà kész a fini vacsi.
A nagymenők biztos bort ajánlottak volna hozzá, de nekem a jéghideg sör éppúgy megfelelt ;)
Az antivega verzióba még el tudok képzelni csirkemell filét, és a tetejére szalonnacsíkokat.
Jó étvágyat! :)
(Elkészítési idő kb 1 óra, ktg kb 1500 Ft/4fő)
****6 szem kisebb krumpli
****fél kg pangasius halfilé (kb 2 nagyobb szelet)
****2 dl főzőtejszín
****olívabogyó
****zöldborsó
****pár ek. liszt
****só, bors
****rozmaring, őrölt szerecsendió
****füstölt sajt
A vacsit jénaiban készítettem, egymásra halmozva a hozzávalókat, mint a sima rakott krumplinál.
A halacskákat kis darabokra (2*2 cm) vágtam, sóztam, borsoztam, őrölt rozmaringgal megszórtam (nagyon erőteljes, úgyhogy csak finoman), aztán lisztbe forgattam, majd olívaolajon egy-egy percig elősütöttem mindkét felét.
A krumplit simán megfőztem héjában, megpucoltam, felkarikáztam.
A kivajazott jénaiba rétegesen tettem a krumplikarikákat, megsóztam, aztán jött egy réteg hal, néhány szem olívabogyó karikákra vágva, egy kis borsó, aztán meglocsoltam tejszínnel, és a tetejére szórtam a szerecsendiót (ezt sem érdemes eltúlozni). Még két ilyen réteg következett, a tetejét jó alaposan befedtem tejszínnel, alufóliát raktam rá, és az előmelegített sütőben 35-40 percig sütöttem.
Az alufóliát ezután levettem, megszórtam a tetejét reszelt füstölt sajttal és visszatettem még 15 percre, hogy kicsit megpiruljon és voilà kész a fini vacsi.
A nagymenők biztos bort ajánlottak volna hozzá, de nekem a jéghideg sör éppúgy megfelelt ;)
Az antivega verzióba még el tudok képzelni csirkemell filét, és a tetejére szalonnacsíkokat.
Jó étvágyat! :)
(Elkészítési idő kb 1 óra, ktg kb 1500 Ft/4fő)
Sehol se talállak
téged életem.
Megint.
Segítség, valahol lekéstem a csatlakozást, de se visszafordulni se továbbmenni nem tudok. Hol vagyok? Hol tévedtem el? Hol tévesztettem?
Már megint, megint elveszítettem az életem.
És megint tudom hol kéne lennem, csak azt nem hogy hogyan jussak oda.
Amíg nem vettem észre hogy rossz városban vagyok, legalább nem zavart.
Segítség!
Megint.
Segítség, valahol lekéstem a csatlakozást, de se visszafordulni se továbbmenni nem tudok. Hol vagyok? Hol tévedtem el? Hol tévesztettem?
Már megint, megint elveszítettem az életem.
És megint tudom hol kéne lennem, csak azt nem hogy hogyan jussak oda.
Amíg nem vettem észre hogy rossz városban vagyok, legalább nem zavart.
Segítség!
Forradalmam 1.0
F O R R A D A L O M!
Szabadon és egész nagy nyugalommal tegyél a pirítósra munkanapokon is fokhagymát!
Magunkba zárjuk minden szeretetünket, és elfordulunk a világtól. Falakat emelünk, vannak ugyan ablakok a falainkon, de csak hogy elsötétíthessük, hogy bedezkázzuk, és így még jobban fájjon, hogy lássuk, lenne még esély, de mi döntünk, mi választunk magunknak koporsót, mi választjuk meg a halálnemet is, és nem csak a magunkét, azokét is, akik ránk támaszkodnak, akiknek talán csak mi adnánk erőt. Miért? Mert dühösek vagyunk, annyira lefoglal; úgy hisszük, jogunk van ehhez, minket már eltiport az élet, eltiport valaki, jogunk van halálnemet választani, és úgy dönteni, elveszejtjük magunkat, és akik velünk együtt vesznek el, akik elveszítik magukban azt amit mi adtunk nekik, azok majd miattunk lesznek dühösek és miattunk veszejtenek el újabb és újabb embereket. Ez az élet kincsétől való megfosztottság, ez a bosszú, a magány, a düh és a kétségbeesettség borzalmas körforgása, hogy minden koporsó kétszemélyes, és a koporsókban a helyek nem összeadódnak, hanem hatványozódnak.
Túlságosan zajos magány
Hrabalé a varázsvilág.
"Harmincöt éve dolgozom a papírbegyűjtőben, és ez az én love storym. Harmincöt éve préselek papírhulladékot és könyveket, harmincöt éve kenem magam össze betűkkel, úgyhogy hasonlatos vagyok a lexikonokhoz melyekből ez idő alatt legalább harminc mázsát préseltem össze, korsó vagyok tehát, telve eleven és holt vízzel, elég, ha egy kicsit megbillenek, és csupa szép gondolat dől belőlem, akaratom ellenére vagyok művelt, így hát voltaképpen nem is tudom, mely gondolatok a sajátjaim, és melyeket olvastam ki valahonnan, így aztán ez alatt a harmicöt év alatt összefonódtam magammal és a körülöttem levő világgal, mert én, amikor olvasok, tulajdonképpen nem is olvasok, én felcsippentek egy-egy szép mondatot, és szopogatom, mint a cukorkát, mint egy kupica likőrt, addig kortyolgatom, míg a gondolat szét nem árad bennem, mint az alkohol, s addig szívódik fel bensőmben, míg már nemcsak az agyamban és a szívemben van jelen, hanem ott zakatol összes ereimben a véredények gyökeréig."
"Így feküdtem félálomban, teljesen kiütve valahol a fölöttem neszező könyvrágcsálástól, és mint ebben a ringatódzó álmodozásban mindig, eljött hozzám tejút alakjában a kis cigánylány, fiatalságom szerelme, a csöndes és ártatlan cigánylány, aki, midőn a kocsma előtt várt rám, az egyik lábát előrecsúsztatta, és kifordította, ahogy azt a balett-táncosnők csinálják alapállásban, fiatalságom szépséges szépe, akiről már rég megfeledkeztem. Egész testét pézsma- és pomádéillatú olajos verejték borította, valahányszor megsimogattam, mindig friss vaj érződött ujjaimon, szarvasfaggyúszaga volt mindig ugyanabban a levesekkel és mindenféle mártásokkal összekent konfekcióruhában járt, és ennek a ruhának a háta tele volt mésztől meg korhadt fától származó foltokkal, ahogy a korhadt gerendákat és deszkákat hordta nekem a házbontásokból, emlékszem, hogyan találkoztam először ezzel a cigánylánnyal, a háború vége felé történt, mikor egyszer hazafelé mentem a kocsmából, hozzám csapódott, és állandóan követett, a vállam felett beszélgettem vele, mindig a hátam mögött maradt, sohasem hagyta, hogy bevárjam, vagy hogy elém kerüljön, nesztelen cipőben tipegett mögöttem, igen, kijttem a Horkytól, és a kereszteződésnél mondom, Isten veled, nekem már mennem kell, de ő azt mondta, hogy neki is arra kell mennie, amerre elindultam, befordultam hát a Ludmilla utcába, és a végén mondom, akkor hát Isten veled, nekem haza kell mennem, de ő azt mondta, hogy ugyanabba az irányba megy, és így direkt elmentem egészen a Zertváig, és kezet nyújtottam neki, hogy haza kell mennem, és ő azt monda, hogy ő is arrafelé tart, amerre én, mentünk hát, és ott lent, az Örökkévalóság gátján mondom, hogy már az utcánkban járunk, és hogy búcsúzom, ő pedig, hogy ugyanarra megy, mint én, és így értem a házunk előtt álló gázlámpa alá, hát Isten veled, én már a házunk előtt állok, és ő azt mondta, hogy ő is itt lakik, így hát kaput nyitottam, és előreengedtem, de ő nem akart, lépjek csak be én elsőnek a sötét folyosóra, így hát beléptem, még három bérlő lakott itt, felmentem a lépcsőn az udvarra, és az ajtómhoz léptem, és miután kinyitottam, megfordultam, és mondom Isten veled, én már itthon vagyok, ő meg azt mondta, hogy ő is itthon van, és bejött hozzám, és velem aludt az egyetlen ágyban, és mire felébredtem, már el is tűnt, csak az ágy széle volt tőle meleg..."
"Az ég nem emberséges, de tán van valami, ami több, mint az ég, az együttérzés és a szeretet, amiről már megfeledkeztem, és amit már elfelejtettem."
"És ez az elázott ember a pálya leírása közben belém csimpaszkodot, és én hátat fordítottam a lelkesedésének, otthagytam a részeget a Cizek előtt, átmentem a Károly térre az emberarcú árvácskaágyások díszkertjébe, a napimádók az immár árnyékban lévő padokról átköltöztek a lebukó nap fényében fürdő padokra, újra a Fekete sörfőzdében vagyok, megittam egy pohár ürmöst, rá sört és ismét egy ürmöst, csak összetörve adjuk ki önmagunk legjavát, a lombok között a sötét égen már világít az újvárosi torony neonórája..."
Itt sírni kellett.
"Ez a világ olyan kerek,
mér' lennék én szögletesebb,
mér' lennék én olyan buta,
aki már nem tart sehova."
Kaukázus
Eléggé mókás ha a fürdőkádban fekszel és a lábaddal zenére tapicskolsz a kád végében, főleg ha tudnak táncolni meg történeteket előadni :)
Puszi
mér' lennék én olyan buta,
aki már nem tart sehova."
Kaukázus
Eléggé mókás ha a fürdőkádban fekszel és a lábaddal zenére tapicskolsz a kád végében, főleg ha tudnak táncolni meg történeteket előadni :)
Puszi
Ha egyszer végre
elvégeztem a főiskolát, soha többé ne lássak ilyeneket:
http://www.budapestbank.hu/szolgaltatas/vallalat/finanszirozas-tkonstrukcio-uj-magyarorszag-forgoeszkoz-hitel.php
>.<
Ahelyett, hogy osztanám a jóságport, ilyenekkel kell foglalkozni. :S
http://www.budapestbank.hu/szolgaltatas/vallalat/finanszirozas-tkonstrukcio-uj-magyarorszag-forgoeszkoz-hitel.php
>.<
Ahelyett, hogy osztanám a jóságport, ilyenekkel kell foglalkozni. :S
Védd a környezetet vagy kitapossuk a beledet! :)
Néhány hasznos tanács, amivel talán még visszafordítható vagy enyhíthető az a folyamat, amit globális felmelegedésnek hívnak. Ezek mindegyike az átlagemberek által megvalósítható, kis odafigyeléssel a mindennapokba építhető tanácsok, melyek mostantól a blogom oldalsávjában is megtalálhatóak lesznek és folyamatosan bővülnek. További tanácsokat várok komment formájában! :)
Szép napsütéses napot, tiszta levegőt!
Ölelés és szeretet!
+++ Taposd laposra a műanyagflakont, vedd le a kupakját és heti egyszer munkábamenet dobd a szelektívgyűjtőbe.
+++ Mielőtt automatikusan kukába dobnád a konzervesdobozt, mosd el és inkább azt is vidd el a szelektívig.
+++ Ha mindenképpen nyomtatnod kell, válaszd a kétoldalas nyomtatást, és csökkentsd a betűméretet és a margót.
*** Egy átlagos irodai dolgozó évi 500kg papírhulladékot termel, és ezzel évi 17 fa kivágásáért felel. Mekkora kárt tehet egy egész irodányi ember?
*** Minden percben 26 focipálya nagyságú erdőterületet vesztünk el - GP adat.
+++ Az utcán kapott szórólapot ne dobd egyből a legközelebbi szemetesbe, hazáig elfér a zsebedben, otthon pedig egy kis dobozban a szék alatt, a papírgyűjtő gyerekek évi kétszer-háromszor csengetnek be a használt papírért, amit újrahasznosításra továbbítanak, a kapott pénzért a gyerekek kirándulni mehetnek.
+++ A postaládába dobott reklámújságok szintén ne a kukában landoljanak.
+++ Kapcsold le magad után a villanyt.
+++ Próbálj kevesebbet számítógépezni, a sok gépezés a környezetnek, a szervezetednek és a pénztárcádnak is megterhelő.
+++ Lehetőleg vegyél használt ruhát. Ugye nem tartod cikinek? Ha igen, képzeld el, hogy 15 év múlva nem tudsz majd egyetlen új ruhát sem venni talán soha többé. De ez nem jelent majd gondot számodra, mert sokkal jobban el leszel foglalva azzal, hogy legyen pár csepp ivóvized és egy hely ahová elbújhatsz a savas eső elől.
+++ Vard meg a szakadt ruháidat, és újítsd fel a régieket, inkább mint hogy kidobd őket. Ha nagyon nem akarod hordani, add valamelyik segélyszolgálatnak vagy add el a bizományiban.
+++ Próbáld megjavíttatni az elektromos készülékeket, mielőtt újat vennél.
+++ Olvass könyvtári könyvet vagy e-könyvet.
+++ A kád teleengedése helyett zuhanyozz inkább 2-3 percig. A bizonyos "nagy forró fürdő"-vel értékes ivóvizet pazarolsz el, aminek az értéke egyelőre pénzben nincs kifejezve, de ha az utolsó 1 pohár vizen kell majd negyvenen osztoznunk, akkor eszedbe jut majd, lehetett volna máshogy is kikapcsolódni.
+++ Ne folyó csapvíz mellett mosogass.
+++ Használj kevesebb vegyszert a takarításhoz.
+++ Alakítsd át lakásod szigetelését, ahelyett, hogy minden helyiséget 26°C-ra hevítesz. Egy átlagos magyar állampolgár 5-6 tonna szén-dioxidot bocsát ki egy évben. A lakás hőmérsékletének 1°C-kal való csökkentése évi kb 300kg-mal kevesebb szén-dioxid kibocsátást eredményez háztartásonként.
+++ Lehetőleg ne utazz repülővel.
+++ Fogmosás közben zárd el a csapot. Ezzel percenként 5 liter vizet megspórolhatsz. Egy négytagú családnál ez 55 000 l vizet jelent évente.
+++ Lehetőség szerint használd a tömegközlekedést, tavasztól őszig pedig porold le a biciklidet és bringázz.
+++ Ha mindenképpen kocsiba kell ülnöd - a légkondícionáló kikapcsolásával 10%-os üzemanyagmegtakarítást érhetsz el, ami szintén több szempontból előnyös.
+++ Ha a telefonod feltöltődött, húzd ki, mert ha a töltőn nincs rajta a mobil, akkor is áramot fogyaszt.
+++ A tv-t is nyomd ki, ne hagyd készenléti állapotban, mert addig is áramot fogyaszt. Számítógépet, monitort, hangfalakat szintén kapcsold ki ha nem használod éppen.
+++ Ruháidat szárítsd szárítókötélen vagy a szabadban, ne szárítógépben, és lehetőleg kerüld a vasalást ha nem feltétlenül szükséges.
+++ Vásárolj hazai, friss, piacról beszerzett terméket. A külföldről származó, üvegházi, mesterségesen előállított termékek egészségtelenek és megterhelik a környezetet (adott esetben több tízezer km-t is utaznak).
+++ Fogyassz kevesebb húst. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) becslése szerint a világ teljes gázkibocsátásának körülbelül 18 százaléka a húsipar számlájára írható.
Köszönjük!
Számítsd ki saját ökológiai lábnyomod: http://kovet.hu/tavoktatas/okolabnyom.htmlMeglepő módon ahhoz képest, hogy mennyit panaszkodunk, egy átlagos magyar ember akkora ökológiai lábnyommal rendelkezik, hogy 4 Földdel egyenértékű bolygó is kevés lenne ahhoz, hogy minden ember így éljen. Talán azért is panaszkodunk ennek ellenére, mert az egyre növekvő fogyasztás nem feltétlenül jelenti az életszínvonal és a boldogságérzet növekedését.
De az is lehet...
hogy egyszerűen csak én vagyok az az olcsóbb változat.
Tudod, amibe hiába törülközöl, nem szív fel semmit, és ugyanolyan vizes maradsz. Mind jobban fázol.
Amiből már eleve hiányoznak alkatrészek.
?
Tudod, amibe hiába törülközöl, nem szív fel semmit, és ugyanolyan vizes maradsz. Mind jobban fázol.
Amiből már eleve hiányoznak alkatrészek.
?
Befejezhetetlen mondatok hülyeségeink margójára
A reggel mellélöttyent kávéból olvastam ezt ki:
Kibontjuk egymást
Azt hazudjuk hogy van még titkunk amikor nincs egy se'
És ami legbelül van eltakarjuk
Miért
Csak
Egymásba pakolunk - mint valami szatyorba - olyan dolgokat amik soha nem is voltak nálunk
Minek
Bezárjuk egymást magunkba hogy aztán legyen honnan kilökni a másikat majd legyen minek a széléről levetni önmagunkat
Elbújunk a másikban - sohase találjon meg
Sohase lássam magam tükrökben
Sohase lássalak téged odakint
Sohase lássalak téged igazán idebent mert nincs itt hely még nekem sem
Bennem élsz - szűnjek meg hogy te se létezz
Benned élek - szűnj meg hogy ne legyek
Mindegy hogy vagyunk vagy nem
Akkor is mi -
Kibontjuk egymást
Azt hazudjuk hogy van még titkunk amikor nincs egy se'
És ami legbelül van eltakarjuk
Miért
Csak
Egymásba pakolunk - mint valami szatyorba - olyan dolgokat amik soha nem is voltak nálunk
Minek
Bezárjuk egymást magunkba hogy aztán legyen honnan kilökni a másikat majd legyen minek a széléről levetni önmagunkat
Elbújunk a másikban - sohase találjon meg
Sohase lássam magam tükrökben
Sohase lássalak téged odakint
Sohase lássalak téged igazán idebent mert nincs itt hely még nekem sem
Bennem élsz - szűnjek meg hogy te se létezz
Benned élek - szűnj meg hogy ne legyek
Mindegy hogy vagyunk vagy nem
Akkor is mi -
Hangali hajnulat
Idén másodszor kapok kávét ébresztőül. Kezdem magam embernek érezni tőle.
Úgy egyébként meg megpróbáltatás minden nap - küzdelem önmagamért, meg hogy meglegyen az a kis hely (az az egyméterszeregyméteres) ezen a világon ami olyan nagy biztonsággal csak az enyém. A mások szívében? Ingovány. A sajátom talán méginkább, mégis arra kellene először gyúrni. Hogy ha nem sikerül a holnapi vizsga, ha kirúgnak, vagy ha húsz év múlva nem lesz Magyarország, akkor se vesszek el. Ha valaki át tud vonszolni az önsajnálatból önszeretetbe, az felejthetetlen meglepetés (mint egy reggeli meglepi kávé). Legegyszerűbben a legbonyolultabb.
*
Úgy egyébként meg megpróbáltatás minden nap - küzdelem önmagamért, meg hogy meglegyen az a kis hely (az az egyméterszeregyméteres) ezen a világon ami olyan nagy biztonsággal csak az enyém. A mások szívében? Ingovány. A sajátom talán méginkább, mégis arra kellene először gyúrni. Hogy ha nem sikerül a holnapi vizsga, ha kirúgnak, vagy ha húsz év múlva nem lesz Magyarország, akkor se vesszek el. Ha valaki át tud vonszolni az önsajnálatból önszeretetbe, az felejthetetlen meglepetés (mint egy reggeli meglepi kávé). Legegyszerűbben a legbonyolultabb.
*
Sosem onnan...
...várjuk a szeretetet, ahonnan egyébként szivesen jönne.
Nagy a várakozás a különböző szeretetekre, meg a világ felé, aztán nem látjuk a fától az Ernőt és a végén olyan mintha nem kaptunk volna semmit.
Mint ez a dal a világ legunalmasabb kultuszfilmjéből:
Ölelés (azoknak is akik nem tőlem várják)
Nagy a várakozás a különböző szeretetekre, meg a világ felé, aztán nem látjuk a fától az Ernőt és a végén olyan mintha nem kaptunk volna semmit.
Mint ez a dal a világ legunalmasabb kultuszfilmjéből:
Ölelés (azoknak is akik nem tőlem várják)
Áramlattalanság
Harmincadszorra is végigjárom ugyanazokat a zsákutcába torkolló utakat, mert ha csak egy-két házfal más időközben már teljesen összezavarodok és mindent elfelejtek. A végén persze a homlokomra csapok, és akkor harmincadszorra is órákat töltök teljesen felesleges önostorzással és az arra irányuló hiábavaló kísérletekkel, hogy a fejemben rendet tegyek. Rend nélkül ugyanis nem lehet tovább lépni. Helybentopogás. De még csak hátrafelé sem mozdulok, nem tudok hátralépni és abból a távolságból szemlélni a jelenben lévő dolgaimat. Sem a kincseket sem a záptojásokat. Mindegy. Ez sem tart örökké, csak idegesít, hogy hátráltat. Hogy még mindig ilyen gyakran szabotálom önmagam. Csak rakosgatom a dolgokat a fejemben ide-oda, rend nem lesz, csak a rendetlenség formája változik, épphogy nem állandó.
Taposás helyett tapsolás.
Bla-bla-bla.
(még ebben is kényszeresen keresem a rendet, még a bla-bla-bla írásmódját sem tudom figyelmen kívül hagyni, muszáj eltölteni az ezen való töprengéssel perceket...)
Ilyen napokat élek.
Taposás helyett tapsolás.
Bla-bla-bla.
(még ebben is kényszeresen keresem a rendet, még a bla-bla-bla írásmódját sem tudom figyelmen kívül hagyni, muszáj eltölteni az ezen való töprengéssel perceket...)
Ilyen napokat élek.
Van, aminek el kell veszni
Blogtemplate frissítés közben elveszítettem a teljes bal oldalát a blogomnak, szöveg, képek, minden...
Szóval most új élet lesz megint a blogon.
Pusz
Szóval most új élet lesz megint a blogon.
Pusz
Helyzetjelentés születésnapomra
Először is: hol a tavasz?
Másodszor: az ezutáni bejegyzés.
Harmadszor:
Tegnap este munka és fősuli után még kiszenvedtem magamból egy csomós fokhagymakrémlevest, de már eközben is éreztem, hogy csukódik le a szemem. Ekkor fél 9 körül lehetett. Helga (továbbiakban csak Helge, vagy kommcsi vezető gyk. kommunikációs vezető) azt mondta, hogy aktív pihenés, olvassak vagy nézzek valamit ami nem túl megerőltető. Kapcsoltam egy family guyt, aztán lehunytam a szemem "á csak öt percre", és mély álomba zuhantam ruhástul. Fél óráig még tiltakozott az agyam és félig fel-fel ébresztett másodpercekre, hogy jaj még tanulni kell, jaj még hajat kell mosni, de aztán ez is elmúlt.
Éjjel Fehérváron mászkáltam, és csak úgy összefutottam Tomival, akivel örültünk egymásnak, aztán jöttek valami lányok és Tomi mondta, hogy a vörös hajú a menyasszonya. Odaértünk egy kocsma mellé, ahol Tomi azt mondta a menyasszonylánynak, hogy menjen be anyukájához és mondja meg neki hogy "blablabla" (ezt a részt nem értettem, vagy nem emlékszem rá), utána pedig azt álmodtam, hogy felébredtem, és hogy valami szellemek rángatják a takarómat (szörnyű állapot), illetve valamit ki akarnak venni a takaró alól amit nagyon szorítok és amire először azt hittem, hogy egy tálca, aztán utána elővettem és kiderült, hogy egy könyv, amit a Tomitól kaptam az álomazálomban-ban, és annyira örültem, hogy ez sikerült, barna könyv volt, Hamvas Béla tisztán emlékszem és piros betűkkel volt sokminden ráírva a barna bőrkötésre, és aztán átmentem Ráchelhez a másik szobába, hogy megkérdezzem, hogy ő tette-e rám a könyvet éjjel, mert ha nem akkor tényleg az álmomból hoztam.
Ekkor ébredtem fel igazából, fél hatkor. Tudtam, hogy tanulnom kell, meg sietnem, mert fősuli, munka satöbbi... Aztán háromnegyed nyolcig ötpercenként nyomtam ki a szundit, remélve, hogy a következőnél fel bírok kelni. Fősuliba nem mentem.
A munkahelyemre beértem. Ott kedves volt mindenki, Helge még csokit is hozott, puszit is kaptam. Én nem tudom, hogy fordított esetben mindenkit ilyen szépen megköszöntöttem volna... Rendetlen vagyok.
Aztán rohanás franciára, ott nem tudtam semmit, legalábbis úgy érzem egyfolytában, hogy egy szót nem tudok kibökni.
Hazafelé rájöttem, hogy nem vár itthon senki, semmi, csak egy babkonzerv, meg ketchup. Irány a teszkó az jó móka, szülinapokon különösen, legalább emberek közt vagyok, és van kukoricakonzerv is ami már két konzerv erre a hétre meg plusz még value tej és az milyen bőség, nincs okunk panaszra!
A fenti nagyjából minden napomra igaz csak a sorrend és a program más - az élmény ugyanaz! :)
Olyan lassú itt minden, és mégis olyan gyorsan szaladnak a napok. De mindig ugyanazok a kínok, mindig ugyanazok a problémák, ezért tűnik lassúnak, és csak azt veszed észre, hogy megint március van, és az életed egy hajszálnyira sem hasonlít arra, ami egy éve volt, vagy amilyennek gondoltad hogy mostanra lesz. Ez persze nem baj, csak furcsa. És belül? Belül - ott tényleg belül, ahol a lelked leglényege lakik - ott persze meg mindig ugyanaz van. Van egy folyton változó réteg, amire hatnak az áramlatok, de a legmélye egy.
Másodszor: az ezutáni bejegyzés.
Harmadszor:
Tegnap este munka és fősuli után még kiszenvedtem magamból egy csomós fokhagymakrémlevest, de már eközben is éreztem, hogy csukódik le a szemem. Ekkor fél 9 körül lehetett. Helga (továbbiakban csak Helge, vagy kommcsi vezető gyk. kommunikációs vezető) azt mondta, hogy aktív pihenés, olvassak vagy nézzek valamit ami nem túl megerőltető. Kapcsoltam egy family guyt, aztán lehunytam a szemem "á csak öt percre", és mély álomba zuhantam ruhástul. Fél óráig még tiltakozott az agyam és félig fel-fel ébresztett másodpercekre, hogy jaj még tanulni kell, jaj még hajat kell mosni, de aztán ez is elmúlt.
Éjjel Fehérváron mászkáltam, és csak úgy összefutottam Tomival, akivel örültünk egymásnak, aztán jöttek valami lányok és Tomi mondta, hogy a vörös hajú a menyasszonya. Odaértünk egy kocsma mellé, ahol Tomi azt mondta a menyasszonylánynak, hogy menjen be anyukájához és mondja meg neki hogy "blablabla" (ezt a részt nem értettem, vagy nem emlékszem rá), utána pedig azt álmodtam, hogy felébredtem, és hogy valami szellemek rángatják a takarómat (szörnyű állapot), illetve valamit ki akarnak venni a takaró alól amit nagyon szorítok és amire először azt hittem, hogy egy tálca, aztán utána elővettem és kiderült, hogy egy könyv, amit a Tomitól kaptam az álomazálomban-ban, és annyira örültem, hogy ez sikerült, barna könyv volt, Hamvas Béla tisztán emlékszem és piros betűkkel volt sokminden ráírva a barna bőrkötésre, és aztán átmentem Ráchelhez a másik szobába, hogy megkérdezzem, hogy ő tette-e rám a könyvet éjjel, mert ha nem akkor tényleg az álmomból hoztam.
Ekkor ébredtem fel igazából, fél hatkor. Tudtam, hogy tanulnom kell, meg sietnem, mert fősuli, munka satöbbi... Aztán háromnegyed nyolcig ötpercenként nyomtam ki a szundit, remélve, hogy a következőnél fel bírok kelni. Fősuliba nem mentem.
A munkahelyemre beértem. Ott kedves volt mindenki, Helge még csokit is hozott, puszit is kaptam. Én nem tudom, hogy fordított esetben mindenkit ilyen szépen megköszöntöttem volna... Rendetlen vagyok.
Aztán rohanás franciára, ott nem tudtam semmit, legalábbis úgy érzem egyfolytában, hogy egy szót nem tudok kibökni.
Hazafelé rájöttem, hogy nem vár itthon senki, semmi, csak egy babkonzerv, meg ketchup. Irány a teszkó az jó móka, szülinapokon különösen, legalább emberek közt vagyok, és van kukoricakonzerv is ami már két konzerv erre a hétre meg plusz még value tej és az milyen bőség, nincs okunk panaszra!
A fenti nagyjából minden napomra igaz csak a sorrend és a program más - az élmény ugyanaz! :)
Olyan lassú itt minden, és mégis olyan gyorsan szaladnak a napok. De mindig ugyanazok a kínok, mindig ugyanazok a problémák, ezért tűnik lassúnak, és csak azt veszed észre, hogy megint március van, és az életed egy hajszálnyira sem hasonlít arra, ami egy éve volt, vagy amilyennek gondoltad hogy mostanra lesz. Ez persze nem baj, csak furcsa. És belül? Belül - ott tényleg belül, ahol a lelked leglényege lakik - ott persze meg mindig ugyanaz van. Van egy folyton változó réteg, amire hatnak az áramlatok, de a legmélye egy.
22
Küldöm magamnak, remek a hangulatom egyedül a szobában, egy hullafárasztó nap után!
Viszont sokan gondoltak ma rám és ez jó! :)
Puszi és ölelés nektek!
Viszont sokan gondoltak ma rám és ez jó! :)
Puszi és ölelés nektek!
Varacsk
"Gyűjts szelektíven vagy kitapossuk a beledet!"
VARACSK.BLOG.HU
"Felmérések szerint Magyarországon minden második ember környezettudatos...
Te is hazudtál?"
VARACSK.BLOG.HU
Pénteki fárasztó 4. :)
Régen volt már pénteki fárasztó, úgyhogy nesztek!
Senki ne menjen ki ha esik a hó!! :D
Senki ne menjen ki ha esik a hó!! :D
Most kezdődik a minden
Megint Pest és megint nem láttuk még a napot Bálinttal, csak piros függönyön keresztül. Ilyen ez a Pest kiszívja belőlem a zsezsgést pedig pont nagyobb város mint Győr itt kéne csak igazán a hejehujahajj. Persze van az is csak inkább este meg éjjel, de nappal mintha nem is élnék, megint csak a létezés.
Az éjszaka kárpótol...
Tegnap Urániáztunk, nézzétek meg amint lehet az 1 c. filmet, mert minden benne van! Az első reménysugár arra nézve, hogy végre valaki kimondja azokat a dolgokat, amiket egymásnak még csak kérdőjellel mertünk feltenni.
Az éjszaka kárpótol...
Tegnap Urániáztunk, nézzétek meg amint lehet az 1 c. filmet, mert minden benne van! Az első reménysugár arra nézve, hogy végre valaki kimondja azokat a dolgokat, amiket egymásnak még csak kérdőjellel mertünk feltenni.
Fejemben egy verkli jár...
Hát őrület mondta Antoine, ezek mennyit isznak ezek a vének! A keleti pályaudvaron történt beültek a nagyterembe egy dizőz énekelt egy emelvényen 20 centis emelvény lehetett, azon énekelt a dizőz egy réges-régi tangót,akkor jöttek be désire meg Antoine és ehhez az asztalhoz ültek le ahol ez a öreg részeges ült, a pohárral a kezében az Antoine azt mondta a desireének hogy te így áthajolt,(most nem tudok rád nézni) így áthajolt, és azt mondta, hogy: -a nemzedéki ellentéteket öreg egy kicsit most ki tudnánk élezni és ugyanezzel a mozdulattal neki lökődött az öregembernek, és azt mondta:- nem erőltetett ez a dolog egy kicsit hogy még mindig itt iszogatunk hány éves maga 200? -Nem erőltetetett ez? -Túlélni mindent? hohohoho MONDTA, Antoine az öregembernek -a régi nők ja tudom a háborúk, a frontok -átmentünk sok mindenen aha és még iszunk még mindet tudunk még azért bemegyünk egy kocsmába meginni még két fél decit harisnya lent, blúz odafent régi nők, haha, ismerem a történetet mondta az öreg pedig mosolygós kék szemű ember volt, olyan rőt hajú és azt mondta ANTOINE NAK hogy igen, igen uram kitudja?látja?látja maga se tudja pontosan..Azért van az egész mer ki lát az emberekbe? És azt mondta, hogy én például:......
Emlékeztető önmagamnak 4.
Szívből beszélni a legnehezebb stádium, de nem baj, ha elvéted; csak bátorság, ne vitatkozz, ne meggyőzz, ha beszélsz, beszéljen belőled a kereső, a kalandor, ki bent messzi tájakon jár, és nem elhitetni akarja, hogy milyen dinók, meg Marklarok :) élnek azon a tájon hanem beszámol róla, és aki furcsán néz, kalandor társnak fogadja, borral pogácsával kínálja lélekben.
from Krampi
:)
from Krampi
:)
Mi az hogy hol?
Se vízállásjelentést se csillagállást nem lehet találni a neten, hát milyen világot élünk, kérdem én? Mondanak még vízállásjelentést a Kossuth vagy a Bartók rádión?
Áhh most mégis megvan. Elvileg minden nap 13 óra után a Petőfin...
Zssssssssssssssss
Tesómnak boldogat!
Én meg tanulok, csak azt nem tudom, hogy minek, egy tökéletes világban nem is ismernék azt a szót, hogy termelésmenedzsment, meg hogy pénzügyi szolgáltatások, azt különösen nem, hogy nemzetközi tőkepiac, ami lássuk be mégiscsak egy abszurd valami, a tökéletes világ lakói csak néznének rám hülyén, hogy melyik bolygóról jöttem, lehet, hogy meg is sütnének elevenen eretnekségért és teljesen igazuk lenne.
Mondanám, hogy:
"- De hát testvéreim! A francia módszer szerint a kamatnapok meghatározása során a tényleges kamatnapokkal számolnak, azzal a kivétellel, hogy a szökőnapot nem veszik figyelembe.
- Ezt nem értjük pontosan, de gyere, ha segítesz szénát rakni, akkor szívesen adunk neked egy helyet a szobában, elférsz te is.
- Francia módszernél az év mindig 360 napos.
- Hagyd el...
- A korábban már említett tényezőkön túl esetenként szükséges még a betéti konstrukció egy további, addicionális jellemzőjét is figyelembe vennünk, amennyiben bankbetétünk jövőbeli értékét meg szeretnénk határozni.
- Nézd, mi befogadtunk, de kezdjük úgy érezni, hogy a szándékaid nem tisztességesek. Jobb lesz, ha elhagyod a tanyánkat, mi itt békességben élünk!"
Gyorsan gyorsan költözzünk a faluba, mert már nem bírom sokáig ezt itt!
Áhh most mégis megvan. Elvileg minden nap 13 óra után a Petőfin...
A Duna vizének hõmérséklete:Na, mindjárt más, megnyugodtam. De azért a csillagállás még aggaszt. Olyan seggfej mindenki, biztos az időjárás... :)
Komáromnál 3,2 C fok
Budapestnél 2,7 C fok
Mohácsnál 3,0 C fok
A mai vízállások a Dunán:
Pfelling 366 cm 22 %
Passau 437 cm 27 %
Kienstock 204 cm 7 %
Dévény 180 cm 15 %
Gönyü 76 cm 21 %
Komárom 161 cm 19 %
Esztergom 164 cm 22 %
Nagymaros 99 cm 20 %
Budapest 212 cm 20 %
Dunaújváros 83 cm 16 %
Dunaföldvár -24 cm 15 %
Paks 121 cm 19 %
Baja 276 cm 25 %
Mohács 307 cm 27 %
Ujvidék 331 cm 47 %
Orsova 2150 cm 84 %
Gruia 631 cm 84 %
Giurgiu 507 cm 69 %
Cerna voda 475 cm 74 %
Zssssssssssssssss
Tesómnak boldogat!
Én meg tanulok, csak azt nem tudom, hogy minek, egy tökéletes világban nem is ismernék azt a szót, hogy termelésmenedzsment, meg hogy pénzügyi szolgáltatások, azt különösen nem, hogy nemzetközi tőkepiac, ami lássuk be mégiscsak egy abszurd valami, a tökéletes világ lakói csak néznének rám hülyén, hogy melyik bolygóról jöttem, lehet, hogy meg is sütnének elevenen eretnekségért és teljesen igazuk lenne.
Mondanám, hogy:
"- De hát testvéreim! A francia módszer szerint a kamatnapok meghatározása során a tényleges kamatnapokkal számolnak, azzal a kivétellel, hogy a szökőnapot nem veszik figyelembe.
- Ezt nem értjük pontosan, de gyere, ha segítesz szénát rakni, akkor szívesen adunk neked egy helyet a szobában, elférsz te is.
- Francia módszernél az év mindig 360 napos.
- Hagyd el...
- A korábban már említett tényezőkön túl esetenként szükséges még a betéti konstrukció egy további, addicionális jellemzőjét is figyelembe vennünk, amennyiben bankbetétünk jövőbeli értékét meg szeretnénk határozni.
- Nézd, mi befogadtunk, de kezdjük úgy érezni, hogy a szándékaid nem tisztességesek. Jobb lesz, ha elhagyod a tanyánkat, mi itt békességben élünk!"
Gyorsan gyorsan költözzünk a faluba, mert már nem bírom sokáig ezt itt!
Emlékeztető önmagamnak 3.
Ha valaha sajnálnád, ne tedd! Csak patkányok és férgek csúsztak-másztak a hajadban.
De már vége van.
De már vége van.
Tirimm
Halihó 2010!
Nincsenek illúzióim veled kapcsolatban, de azért reménykedem...
Mert minden év elején azt érzem, hogy az előző volt a legnehezebb és most már illene valami táncos pörgős forgós illanós lebegős évnek jönnie. De mi az, hogy illik?
Meg amúgy is, minden szarság ellenére, ha jól megnézem, 2009 egészen jó év volt.
2009-nek köszönöm a sok élményt, a sok barátot, a fesztivált, a változást, azt hogy megmenekültem önmagamtól, meg másoktól, hogy minden igazi körülöttem, hogy ami rossz, az legalább nem hazugság, az is igazi.
Köszönöm a sok tanulnivalót, a létezést, a vanást és a levést :)
Köszönöm Ráchelt, meg az öt macskát, különösen a Marcit, aki a hiperaktivitás szuperlatívusza. :)
Köszönöm a tesóimat, akik feltétel nélkül szeretnek!
Köszönöm a családomat, akik feltételeket szabnak, hogy jobb ember lehessek.
Köszönöm az eddigi barátaim szeretetét, és türelmét!
Köszönöm a Verának, hogy eddig is, hogy még mindig, hogy már megint... :)
2009-nek köszönöm a Bálintot, a Bocit, a Tamást, a Nórit, a Tóbiást, a kanizsaiakat, meg a pestieket, a Hunniás esteket, meg az első gyrosost!
Köszönöm Agárdot! Juhúúú! :D
Köszönöm Dörögdöt!
Köszönöm az alteros megmozdulásokat!
Köszönöm a munkámat, meg a világ legszuperebb munkatársait!! Köszönöm azokat az ügyfeleket, akik tudják és tiszteletben tartják, hogy a vonal másik végén is egy ember ül, aki nem akar rosszat.
Jó helyen vagyok.
Azti, 2009, végül is baromi jó év voltál!
Legalább ilyet idén is :)
Nincsenek illúzióim veled kapcsolatban, de azért reménykedem...
Mert minden év elején azt érzem, hogy az előző volt a legnehezebb és most már illene valami táncos pörgős forgós illanós lebegős évnek jönnie. De mi az, hogy illik?
Meg amúgy is, minden szarság ellenére, ha jól megnézem, 2009 egészen jó év volt.
2009-nek köszönöm a sok élményt, a sok barátot, a fesztivált, a változást, azt hogy megmenekültem önmagamtól, meg másoktól, hogy minden igazi körülöttem, hogy ami rossz, az legalább nem hazugság, az is igazi.
Köszönöm a sok tanulnivalót, a létezést, a vanást és a levést :)
Köszönöm Ráchelt, meg az öt macskát, különösen a Marcit, aki a hiperaktivitás szuperlatívusza. :)
Köszönöm a tesóimat, akik feltétel nélkül szeretnek!
Köszönöm a családomat, akik feltételeket szabnak, hogy jobb ember lehessek.
Köszönöm az eddigi barátaim szeretetét, és türelmét!
Köszönöm a Verának, hogy eddig is, hogy még mindig, hogy már megint... :)
2009-nek köszönöm a Bálintot, a Bocit, a Tamást, a Nórit, a Tóbiást, a kanizsaiakat, meg a pestieket, a Hunniás esteket, meg az első gyrosost!
Köszönöm Agárdot! Juhúúú! :D
Köszönöm Dörögdöt!
Köszönöm az alteros megmozdulásokat!
Köszönöm a munkámat, meg a világ legszuperebb munkatársait!! Köszönöm azokat az ügyfeleket, akik tudják és tiszteletben tartják, hogy a vonal másik végén is egy ember ül, aki nem akar rosszat.
Jó helyen vagyok.
Azti, 2009, végül is baromi jó év voltál!
Legalább ilyet idén is :)
