:)

"Csak az jöjjön aki könnyen szédül, aki úgy indul el, hogy a végére ér"

"Ez a világ olyan kerek,

mér' lennék én szögletesebb,
mér' lennék én olyan buta,
aki már nem tart sehova."

Kaukázus

Eléggé mókás ha a fürdőkádban fekszel és a lábaddal zenére tapicskolsz a kád végében, főleg ha tudnak táncolni meg történeteket előadni :)

Puszi


Ha egyszer végre

elvégeztem a főiskolát, soha többé ne lássak ilyeneket:


http://www.budapestbank.hu/szolgaltatas/vallalat/finanszirozas-tkonstrukcio-uj-magyarorszag-forgoeszkoz-hitel.php


>.<

Ahelyett, hogy osztanám a jóságport, ilyenekkel kell foglalkozni. :S

Védd a környezetet vagy kitapossuk a beledet! :)




Néhány hasznos tanács, amivel talán még visszafordítható vagy enyhíthető az a folyamat, amit globális felmelegedésnek hívnak. Ezek mindegyike az átlagemberek által megvalósítható, kis odafigyeléssel a mindennapokba építhető tanácsok, melyek mostantól a blogom oldalsávjában is megtalálhatóak lesznek és folyamatosan bővülnek. További tanácsokat várok komment formájában! :)

Szép napsütéses napot, tiszta levegőt!

Ölelés és szeretet!



+++ Taposd laposra a műanyagflakont, vedd le a kupakját és heti egyszer munkábamenet dobd a szelektívgyűjtőbe.

+++ Mielőtt automatikusan kukába dobnád a konzervesdobozt, mosd el és inkább azt is vidd el a szelektívig.

+++ Ha mindenképpen nyomtatnod kell, válaszd a kétoldalas nyomtatást, és csökkentsd a betűméretet és a margót.

*** Egy átlagos irodai dolgozó évi 500kg papírhulladékot termel, és ezzel évi 17 fa kivágásáért felel. Mekkora kárt tehet egy egész irodányi ember?

*** Minden percben 26 focipálya nagyságú erdőterületet vesztünk el - GP adat.

+++ Az utcán kapott szórólapot ne dobd egyből a legközelebbi szemetesbe, hazáig elfér a zsebedben, otthon pedig egy kis dobozban a szék alatt, a papírgyűjtő gyerekek évi kétszer-háromszor csengetnek be a használt papírért, amit újrahasznosításra továbbítanak, a kapott pénzért a gyerekek kirándulni mehetnek.

+++ A postaládába dobott reklámújságok szintén ne a kukában landoljanak.

+++ Kapcsold le magad után a villanyt.

+++ Próbálj kevesebbet számítógépezni, a sok gépezés a környezetnek, a szervezetednek és a pénztárcádnak is megterhelő.

+++ Lehetőleg vegyél használt ruhát. Ugye nem tartod cikinek? Ha igen, képzeld el, hogy 15 év múlva nem tudsz majd egyetlen új ruhát sem venni talán soha többé. De ez nem jelent majd gondot számodra, mert sokkal jobban el leszel foglalva azzal, hogy legyen pár csepp ivóvized és egy hely ahová elbújhatsz a savas eső elől.

+++ Vard meg a szakadt ruháidat, és újítsd fel a régieket, inkább mint hogy kidobd őket. Ha nagyon nem akarod hordani, add valamelyik segélyszolgálatnak vagy add el a bizományiban.

+++ Próbáld megjavíttatni az elektromos készülékeket, mielőtt újat vennél.

+++ Olvass könyvtári könyvet vagy e-könyvet.

+++ A kád teleengedése helyett zuhanyozz inkább 2-3 percig. A bizonyos "nagy forró fürdő"-vel értékes ivóvizet pazarolsz el, aminek az értéke egyelőre pénzben nincs kifejezve, de ha az utolsó 1 pohár vizen kell majd negyvenen osztoznunk, akkor eszedbe jut majd, lehetett volna máshogy is kikapcsolódni.

+++ Ne folyó csapvíz mellett mosogass.

+++ Használj kevesebb vegyszert a takarításhoz.

+++ Alakítsd át lakásod szigetelését, ahelyett, hogy minden helyiséget 26°C-ra hevítesz. Egy átlagos magyar állampolgár 5-6 tonna szén-dioxidot bocsát ki egy évben. A lakás hőmérsékletének 1°C-kal való csökkentése évi kb 300kg-mal kevesebb szén-dioxid kibocsátást eredményez háztartásonként.

+++ Lehetőleg ne utazz repülővel.

+++ Fogmosás közben zárd el a csapot. Ezzel percenként 5 liter vizet megspórolhatsz. Egy négytagú családnál ez 55 000 l vizet jelent évente.
+++ Lehetőség szerint használd a tömegközlekedést, tavasztól őszig pedig porold le a biciklidet és bringázz.

+++ Ha mindenképpen kocsiba kell ülnöd - a légkondícionáló kikapcsolásával 10%-os üzemanyagmegtakarítást érhetsz el, ami szintén több szempontból előnyös.

+++ Ha a telefonod feltöltődött, húzd ki, mert ha a töltőn nincs rajta a mobil, akkor is áramot fogyaszt.

+++ A tv-t is nyomd ki, ne hagyd készenléti állapotban, mert addig is áramot fogyaszt. Számítógépet, monitort, hangfalakat szintén kapcsold ki ha nem használod éppen.

+++ Ruháidat szárítsd szárítókötélen vagy a szabadban, ne szárítógépben, és lehetőleg kerüld a vasalást ha nem feltétlenül szükséges.

+++ Vásárolj hazai, friss, piacról beszerzett terméket. A külföldről származó, üvegházi, mesterségesen előállított termékek egészségtelenek és megterhelik a környezetet (adott esetben több tízezer km-t is utaznak).

+++ Fogyassz kevesebb húst. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) becslése szerint a világ teljes gázkibocsátásának körülbelül 18 százaléka a húsipar számlájára írható.
Köszönjük!



Számítsd ki saját ökológiai lábnyomod: http://kovet.hu/tavoktatas/okolabnyom.html


Meglepő módon ahhoz képest, hogy mennyit panaszkodunk, egy átlagos magyar ember akkora ökológiai lábnyommal rendelkezik, hogy 4 Földdel egyenértékű bolygó is kevés lenne ahhoz, hogy minden ember így éljen. Talán azért is panaszkodunk ennek ellenére, mert az egyre növekvő fogyasztás nem feltétlenül jelenti az életszínvonal és a boldogságérzet növekedését.

De az is lehet...

hogy egyszerűen csak én vagyok az az olcsóbb változat.

Tudod, amibe hiába törülközöl, nem szív fel semmit, és ugyanolyan vizes maradsz. Mind jobban fázol.

Amiből már eleve hiányoznak alkatrészek.

?

Befejezhetetlen mondatok hülyeségeink margójára

A reggel mellélöttyent kávéból olvastam ezt ki:

Kibontjuk egymást
Azt hazudjuk hogy van még titkunk amikor nincs egy se'
És ami legbelül van eltakarjuk

Miért

Csak

Egymásba pakolunk - mint valami szatyorba - olyan dolgokat amik soha nem is voltak nálunk

Minek

Bezárjuk egymást magunkba hogy aztán legyen honnan kilökni a másikat majd legyen minek a széléről levetni önmagunkat

Elbújunk a másikban - sohase találjon meg

Sohase lássam magam tükrökben

Sohase lássalak téged odakint

Sohase lássalak téged igazán idebent mert nincs itt hely még nekem sem

Bennem élsz - szűnjek meg hogy te se létezz
Benned élek - szűnj meg hogy ne legyek

Mindegy hogy vagyunk vagy nem

Akkor is mi -

Hangali hajnulat

Idén másodszor kapok kávét ébresztőül. Kezdem magam embernek érezni tőle.
Úgy egyébként meg megpróbáltatás minden nap - küzdelem önmagamért, meg hogy meglegyen az a kis hely (az az egyméterszeregyméteres) ezen a világon ami olyan nagy biztonsággal csak az enyém. A mások szívében? Ingovány. A sajátom talán méginkább, mégis arra kellene először gyúrni. Hogy ha nem sikerül a holnapi vizsga, ha kirúgnak, vagy ha húsz év múlva nem lesz Magyarország, akkor se vesszek el. Ha valaki át tud vonszolni az önsajnálatból önszeretetbe, az felejthetetlen meglepetés (mint egy reggeli meglepi kávé). Legegyszerűbben a legbonyolultabb.

*

Születtem Magyarországon



Ezt meg 15.-ére.

Sosem onnan...

...várjuk a szeretetet, ahonnan egyébként szivesen jönne.

Nagy a várakozás a különböző szeretetekre, meg a világ felé, aztán nem látjuk a fától az Ernőt és a végén olyan mintha nem kaptunk volna semmit.

Mint ez a dal a világ legunalmasabb kultuszfilmjéből:





Ölelés (azoknak is akik nem tőlem várják)

Áramlattalanság

Harmincadszorra is végigjárom ugyanazokat a zsákutcába torkolló utakat, mert ha csak egy-két házfal más időközben már teljesen összezavarodok és mindent elfelejtek. A végén persze a homlokomra csapok, és akkor harmincadszorra is órákat töltök teljesen felesleges önostorzással és az arra irányuló hiábavaló kísérletekkel, hogy a fejemben rendet tegyek. Rend nélkül ugyanis nem lehet tovább lépni. Helybentopogás. De még csak hátrafelé sem mozdulok, nem tudok hátralépni és abból a távolságból szemlélni a jelenben lévő dolgaimat. Sem a kincseket sem a záptojásokat. Mindegy. Ez sem tart örökké, csak idegesít, hogy hátráltat. Hogy még mindig ilyen gyakran szabotálom önmagam. Csak rakosgatom a dolgokat a fejemben ide-oda, rend nem lesz, csak a rendetlenség formája változik, épphogy nem állandó.

Taposás helyett tapsolás.

Bla-bla-bla.

(még ebben is kényszeresen keresem a rendet, még a bla-bla-bla írásmódját sem tudom figyelmen kívül hagyni, muszáj eltölteni az ezen való töprengéssel perceket...)

Ilyen napokat élek.

Van, aminek el kell veszni

Blogtemplate frissítés közben elveszítettem a teljes bal oldalát a blogomnak, szöveg, képek, minden...

Szóval most új élet lesz megint a blogon.

Pusz

Helyzetjelentés születésnapomra

Először is: hol a tavasz?

Másodszor: az ezutáni bejegyzés.

Harmadszor:
Tegnap este munka és fősuli után még kiszenvedtem magamból egy csomós fokhagymakrémlevest, de már eközben is éreztem, hogy csukódik le a szemem. Ekkor fél 9 körül lehetett. Helga (továbbiakban csak Helge, vagy kommcsi vezető gyk. kommunikációs vezető) azt mondta, hogy aktív pihenés, olvassak vagy nézzek valamit ami nem túl megerőltető. Kapcsoltam egy family guyt, aztán lehunytam a szemem "á csak öt percre", és mély álomba zuhantam ruhástul. Fél óráig még tiltakozott az agyam és félig fel-fel ébresztett másodpercekre, hogy jaj még tanulni kell, jaj még hajat kell mosni, de aztán ez is elmúlt.
Éjjel Fehérváron mászkáltam, és csak úgy összefutottam Tomival, akivel örültünk egymásnak, aztán jöttek valami lányok és Tomi mondta, hogy a vörös hajú a menyasszonya. Odaértünk egy kocsma mellé, ahol Tomi azt mondta a menyasszonylánynak, hogy menjen be anyukájához és mondja meg neki hogy "blablabla" (ezt a részt nem értettem, vagy nem emlékszem rá), utána pedig azt álmodtam, hogy felébredtem, és hogy valami szellemek rángatják a takarómat (szörnyű állapot), illetve valamit ki akarnak venni a takaró alól amit nagyon szorítok és amire először azt hittem, hogy egy tálca, aztán utána elővettem és kiderült, hogy egy könyv, amit a Tomitól kaptam az álomazálomban-ban, és annyira örültem, hogy ez sikerült, barna könyv volt, Hamvas Béla tisztán emlékszem és piros betűkkel volt sokminden ráírva a barna bőrkötésre, és aztán átmentem Ráchelhez a másik szobába, hogy megkérdezzem, hogy ő tette-e rám a könyvet éjjel, mert ha nem akkor tényleg az álmomból hoztam.

Ekkor ébredtem fel igazából, fél hatkor. Tudtam, hogy tanulnom kell, meg sietnem, mert fősuli, munka satöbbi... Aztán háromnegyed nyolcig ötpercenként nyomtam ki a szundit, remélve, hogy a következőnél fel bírok kelni. Fősuliba nem mentem.
A munkahelyemre beértem. Ott kedves volt mindenki, Helge még csokit is hozott, puszit is kaptam. Én nem tudom, hogy fordított esetben mindenkit ilyen szépen megköszöntöttem volna... Rendetlen vagyok.
Aztán rohanás franciára, ott nem tudtam semmit, legalábbis úgy érzem egyfolytában, hogy egy szót nem tudok kibökni.

Hazafelé rájöttem, hogy nem vár itthon senki, semmi, csak egy babkonzerv, meg ketchup. Irány a teszkó az jó móka, szülinapokon különösen, legalább emberek közt vagyok, és van kukoricakonzerv is ami már két konzerv erre a hétre meg plusz még value tej és az milyen bőség, nincs okunk panaszra!


A fenti nagyjából minden napomra igaz csak a sorrend és a program más - az élmény ugyanaz! :)

Olyan lassú itt minden, és mégis olyan gyorsan szaladnak a napok. De mindig ugyanazok a kínok, mindig ugyanazok a problémák, ezért tűnik lassúnak, és csak azt veszed észre, hogy megint március van, és az életed egy hajszálnyira sem hasonlít arra, ami egy éve volt, vagy amilyennek gondoltad hogy mostanra lesz. Ez persze nem baj, csak furcsa. És belül? Belül - ott tényleg belül, ahol a lelked leglényege lakik - ott persze meg mindig ugyanaz van. Van egy folyton változó réteg, amire hatnak az áramlatok, de a legmélye egy.

22

Küldöm magamnak, remek a hangulatom egyedül a szobában, egy hullafárasztó nap után!
Viszont sokan gondoltak ma rám és ez jó! :)

Puszi és ölelés nektek!