Helyzetjelentés születésnapomra

Először is: hol a tavasz?

Másodszor: az ezutáni bejegyzés.

Harmadszor:
Tegnap este munka és fősuli után még kiszenvedtem magamból egy csomós fokhagymakrémlevest, de már eközben is éreztem, hogy csukódik le a szemem. Ekkor fél 9 körül lehetett. Helga (továbbiakban csak Helge, vagy kommcsi vezető gyk. kommunikációs vezető) azt mondta, hogy aktív pihenés, olvassak vagy nézzek valamit ami nem túl megerőltető. Kapcsoltam egy family guyt, aztán lehunytam a szemem "á csak öt percre", és mély álomba zuhantam ruhástul. Fél óráig még tiltakozott az agyam és félig fel-fel ébresztett másodpercekre, hogy jaj még tanulni kell, jaj még hajat kell mosni, de aztán ez is elmúlt.
Éjjel Fehérváron mászkáltam, és csak úgy összefutottam Tomival, akivel örültünk egymásnak, aztán jöttek valami lányok és Tomi mondta, hogy a vörös hajú a menyasszonya. Odaértünk egy kocsma mellé, ahol Tomi azt mondta a menyasszonylánynak, hogy menjen be anyukájához és mondja meg neki hogy "blablabla" (ezt a részt nem értettem, vagy nem emlékszem rá), utána pedig azt álmodtam, hogy felébredtem, és hogy valami szellemek rángatják a takarómat (szörnyű állapot), illetve valamit ki akarnak venni a takaró alól amit nagyon szorítok és amire először azt hittem, hogy egy tálca, aztán utána elővettem és kiderült, hogy egy könyv, amit a Tomitól kaptam az álomazálomban-ban, és annyira örültem, hogy ez sikerült, barna könyv volt, Hamvas Béla tisztán emlékszem és piros betűkkel volt sokminden ráírva a barna bőrkötésre, és aztán átmentem Ráchelhez a másik szobába, hogy megkérdezzem, hogy ő tette-e rám a könyvet éjjel, mert ha nem akkor tényleg az álmomból hoztam.

Ekkor ébredtem fel igazából, fél hatkor. Tudtam, hogy tanulnom kell, meg sietnem, mert fősuli, munka satöbbi... Aztán háromnegyed nyolcig ötpercenként nyomtam ki a szundit, remélve, hogy a következőnél fel bírok kelni. Fősuliba nem mentem.
A munkahelyemre beértem. Ott kedves volt mindenki, Helge még csokit is hozott, puszit is kaptam. Én nem tudom, hogy fordított esetben mindenkit ilyen szépen megköszöntöttem volna... Rendetlen vagyok.
Aztán rohanás franciára, ott nem tudtam semmit, legalábbis úgy érzem egyfolytában, hogy egy szót nem tudok kibökni.

Hazafelé rájöttem, hogy nem vár itthon senki, semmi, csak egy babkonzerv, meg ketchup. Irány a teszkó az jó móka, szülinapokon különösen, legalább emberek közt vagyok, és van kukoricakonzerv is ami már két konzerv erre a hétre meg plusz még value tej és az milyen bőség, nincs okunk panaszra!


A fenti nagyjából minden napomra igaz csak a sorrend és a program más - az élmény ugyanaz! :)

Olyan lassú itt minden, és mégis olyan gyorsan szaladnak a napok. De mindig ugyanazok a kínok, mindig ugyanazok a problémák, ezért tűnik lassúnak, és csak azt veszed észre, hogy megint március van, és az életed egy hajszálnyira sem hasonlít arra, ami egy éve volt, vagy amilyennek gondoltad hogy mostanra lesz. Ez persze nem baj, csak furcsa. És belül? Belül - ott tényleg belül, ahol a lelked leglényege lakik - ott persze meg mindig ugyanaz van. Van egy folyton változó réteg, amire hatnak az áramlatok, de a legmélye egy.