Könyv a fűszeres babérlevegőhöz –
Hamvas Béla: A babérligetkönyv
Hamvas Béla: A babérligetkönyv
Pár hete egy rövid csevegés alkalmával kérdezték meg tőlem, olvastam-e már Hamvas Bélát. Hiúságomat félretéve nemet mondtam, s rögtön száz meg száz kérdés kezdett kavarogni fejemben – Tényleg, miért is nem olvastam eddig? Nem mintha mindent olvasott és mindent ismerő ember volnék (ez koromnál fogva is képtelenség), de a kérdőre vonás más szempontból teljesen jogosnak bizonyult.Hamvas Béla könyvei manapság a fiatalok körében a leggyakrabban olvasottak közé tartoznak – már ha feltételezzük, hogy a fiatalok olvasnak. A különböző irodalmi és egyéb fórumokon, honlapokon és blogokban az ember lépten-nyomon az ő idézeteibe botlik. Kíváncsivá tett, honnan ez az érdeklődés. Vajon újabb olvasási hóbortról van szó, mint a pár éve kirobbanó „Coelho-őrület”, vagy ez a rajongás régebb óta tart, s csak én nem nyitottam ki eléggé a szemem?
Kutatni kezdtem, s a legközelebbi könyvvásárláskor Hamvas Bélát is kerestem a bolt polcain. Meglepetésemre nem a szépirodalom megnevezés alatt találtam, viszont a pszichológia címszó egy egész sor kötetet tartogatott számomra az írótól. Sem akkor, sem azóta nem tudtam megérteni ezt a besorolást.
Mivel elsőre nem volt nagy bizalmam a halom kötetben, gondoltam kiveszek egyet a könyvtárból és ha jó, később még meg tudom venni. A babérligetkönyvre esett a választásom.
A babérligetkönyv több, kisebb-nagyobb esszéből álló gyűjtemény. A kivett könyvet gyorsan végiglapozva úgy találtam, kölcsönző elődeimnek igencsak jó élményt nyújthattak a benne foglaltak – csupa jelölés, aláhúzás, ikszek, körök, irka-firkák. Ezt jó jelnek vettem, én is szívesen firkálok jó könyvekbe emlékeztetőket (bár ezt többen illetlenségnek tartják).
Az első esszében Hamvas rövid magyarázatot ad könyvéhez, leírja, hogy tulajdonképpen mi is a haszna egy ilyen babérliget-könyvnek. Nos, az író ebéd után a babérligetben ücsörög, és azon töpreng, aludjon, vagy ébren maradva gyönyörködjön a tájban. Kis idő múlva az olvasás mellett dönt, de rájön, hogy nincs nála könyv. Jobban mondva nincs nála könyv, ami alkalomhoz illő volna, amit jól esne olvasni. Van nála „vándorkönyv”, „hajófedélzetkönyv”, „alkonyati könyv”, csak éppen babérligetkönyv nem akad egy sem. Ezért szükségessé vált ennek megírása. Saját művét így jellemezte néhány sorban:
„Idevaló könyvet, amit azonnal le lehet tenni, ha hozzák a levest. Újra föl lehet venni s mielőtt a szardella érkezik, még el lehet olvasni belőle ötven sort. Esetleg százat. Két korty bor között és feketekávé után. Két lapot vacsora előtt. Olyan könyvet, amelyik nem sértődik meg, ha olvasás közben az ember kinéz a partra és elbámészkodik valamin, amit a következő pillanatban elfelejt. El lehet veszíteni és el lehet ajándékozni. A szobában, itthon, vagy a könyvtárban semmit sem fog érni. Olvasása nem is ajánlatos. Csak fűszeres babérlevegővel élvezhető…”
S valóban ilyen olvasmány. Az ember fellapozza, csukott szemmel rábök az egyik sorra és valami kellemeset, érdekeset, vagy hihetetlenül mély gondolatot talál. Valószínűleg ezért is olyan népszerű. Könnyedsége vagy mélysége csak az olvasó hangulatától függ, amennyire bájos és egyszerű az „Ízek” vagy „Az utazótáska” című esszé, olyan elgondolkodtató „A virágszedés lélektana”. Utóbbiban az író a virágot gondolatban összekapcsolja a lélekkel, arra keresve a választ, hogy miért érzünk ellenállhatatlan és természetes vágyat a virág letépésére.
„A virágot a lélek szedi. A virág az egyetlen kép a földön, amiben a lélek önmagára ismer…Hogy a virág lénye mi, nem tudom és nem fogom megtudni talán soha. De amikor virágot szedek, tudom, hogy virággá változom és ez olyan, mintha lelkem felszívná testemet, anyagtalan illattá és szépséggé válnék, mint az Anima, s ezt gomblyukamba tűzött, egyetlen szál kicsiny ibolya is idézi. Virágot szedni annyi, mint virágozni; s ez annyi, mint átmenni egy kapun az ismeretlenbe. Hová? Nem tudom. De tudom, hogy megmagyarázhatatlan gyönyörűségben részesülök s a lét eddig titkos irányába megnyílok…”
Azt hiszem, megtaláltam a népszerűsége titkát. Ez a könyv egyszerűen arra született, hogy mindenki elolvassa.
