Mindenki hallgasson Sigur Ros-t!! MINDENKI!!!! <3
Avokádóval gazdagított tojásrántotta
13 órája
Ha előrelátó csecsemő lettél volna...
...Felkötöd magad a köldökzsinórodra.
De te megszülettél
És nem vagy se hülye, se vak
Ha már itt vagy
Ne hagyd, hogy leállítsanak!
Ha nem akarod hallani azt, aki oktat
Mert véletlenül tudod
Hogy egy utolsó szemét
Ha azt gondolod róla
Hogy pofázhat és szophat
Fogd be a füledet
Vagy hallgasd ezt a zenét
Ha eleged van abból
Hogy senki se tudja
Hogy mit kellene csinálnod
Hogy jobb legyen a kedved
Mégis mindenki okos
Mert azt hiszi magáról
Fogd be a füledet
És hallgasd meg a csendet
Ha zavarni akarnak a depressziódban
Ha meg akarják mondani
Hogy mikor hova állj
Fogd be a füledet
Hallgasd meg a csendet
És ha szét akarják törni
Üvöltsél, hogy fáj!
Fáj!
Ha megkérdezik tőled
Hogy hova-hova-hova
És te nem akarod tudni
Vagy nem tudod a választ
Fogd be a füledet
Csukd be a szemedet
Távolíts el mindent
Ami erőszakot áraszt
Ha össze-vissza tapogatnak
Kiváncsi kezek
Mert nem tudják
Hogy téged simogatni kell
Robbantsd ki magadat
Élvezd az agyadat
Veszítsd el a tested
És csak befelé figyelj
Ha játszani szeretnél a játékaiddal
De azt látod
Hogy mindegyiket tönkretették végleg
Találj ki újakat, szopjad az ujjadat
Rugdoss és üvölts
És ne őrülj meg, kérlek!
Fáj!
Ha előrelátó csecsemő lettél volna
Felkötöd magad a köldökzsinórodra
De te megszülettél
És nem vagy se hülye, se vak
Ha már itt vagy
Ne hagyd, hogy leállítsanak!
Na, te csak ne vedd el tőlem azt
Ami az enyém
Na, vedd le azt a konyhakést
Az ereidről, kérlek!
Ha vérbe fagyva talállak
Az ábrándjaim helyén
Én megutálom magamat
De megutállak téged is
Na, csinálj szépen valamit
Kösd le gyorsan magadat
Nyúlj inkább a bugyidba
Vagy írj te is egy verset
Nekem nem jó érzés az
Hogy te ott térdig húgyos budikba'
Egy konyhakéssel nyiszáljad
A halhatatlan lelked!
Fáj!
Ha előrelátó csecsemő lettél volna
Felkötöd magad a köldökzsinórodra
De te megszülettél
És nem vagy se hülye, se vak
Ha már itt vagy
Ne hagyd, hogy leállítsanak!
Na látod
Túl vagy az egészen és itt vagyunk
Egészen egészben, egészen közel
És hogy te kizuhanj a képből
Amíg engem egy gépből
Hallgatsz, azt felejtsd el
Tudod te is simogatni magadat
És élvezni az agyadat
Neked használ az is, ami árt
És nagyon okosan tetted
Hogy elhoztad a tested
Mert tudod
Hogy nekem szükségem van rád!
Sziámi
De te megszülettél
És nem vagy se hülye, se vak
Ha már itt vagy
Ne hagyd, hogy leállítsanak!
Ha nem akarod hallani azt, aki oktat
Mert véletlenül tudod
Hogy egy utolsó szemét
Ha azt gondolod róla
Hogy pofázhat és szophat
Fogd be a füledet
Vagy hallgasd ezt a zenét
Ha eleged van abból
Hogy senki se tudja
Hogy mit kellene csinálnod
Hogy jobb legyen a kedved
Mégis mindenki okos
Mert azt hiszi magáról
Fogd be a füledet
És hallgasd meg a csendet
Ha zavarni akarnak a depressziódban
Ha meg akarják mondani
Hogy mikor hova állj
Fogd be a füledet
Hallgasd meg a csendet
És ha szét akarják törni
Üvöltsél, hogy fáj!
Fáj!
Ha megkérdezik tőled
Hogy hova-hova-hova
És te nem akarod tudni
Vagy nem tudod a választ
Fogd be a füledet
Csukd be a szemedet
Távolíts el mindent
Ami erőszakot áraszt
Ha össze-vissza tapogatnak
Kiváncsi kezek
Mert nem tudják
Hogy téged simogatni kell
Robbantsd ki magadat
Élvezd az agyadat
Veszítsd el a tested
És csak befelé figyelj
Ha játszani szeretnél a játékaiddal
De azt látod
Hogy mindegyiket tönkretették végleg
Találj ki újakat, szopjad az ujjadat
Rugdoss és üvölts
És ne őrülj meg, kérlek!
Fáj!
Ha előrelátó csecsemő lettél volna
Felkötöd magad a köldökzsinórodra
De te megszülettél
És nem vagy se hülye, se vak
Ha már itt vagy
Ne hagyd, hogy leállítsanak!
Na, te csak ne vedd el tőlem azt
Ami az enyém
Na, vedd le azt a konyhakést
Az ereidről, kérlek!
Ha vérbe fagyva talállak
Az ábrándjaim helyén
Én megutálom magamat
De megutállak téged is
Na, csinálj szépen valamit
Kösd le gyorsan magadat
Nyúlj inkább a bugyidba
Vagy írj te is egy verset
Nekem nem jó érzés az
Hogy te ott térdig húgyos budikba'
Egy konyhakéssel nyiszáljad
A halhatatlan lelked!
Fáj!
Ha előrelátó csecsemő lettél volna
Felkötöd magad a köldökzsinórodra
De te megszülettél
És nem vagy se hülye, se vak
Ha már itt vagy
Ne hagyd, hogy leállítsanak!
Na látod
Túl vagy az egészen és itt vagyunk
Egészen egészben, egészen közel
És hogy te kizuhanj a képből
Amíg engem egy gépből
Hallgatsz, azt felejtsd el
Tudod te is simogatni magadat
És élvezni az agyadat
Neked használ az is, ami árt
És nagyon okosan tetted
Hogy elhoztad a tested
Mert tudod
Hogy nekem szükségem van rád!
Sziámi
Jajjaj
Néha én is feladom.
Mostanában egyre gyakrabban... Sajni.
Jön a magányszörny, be akar furakodni mellém az ágyba, mindent megtesz, hogy lehűtse a lábam, néha már jéghideg. Pedig tudnivaló, hogy a boldog emberek sosem fáznak! Eleinte a zoknisfiókba bújtam előle, azt hittem, ott a puhaság meg a melegség, de aztán kiderült, hogy az ön-lélekmelegítés nem túl célravezető.
Ugyan a magányszörny oda nem jön utánam, viszont fogja magát és megáll a fiók előtt és magában beszél ("és kutyahúst zabál..."), fennhangon kezdi mondani, hogy:
- Trallala, itt vagyok. Hiába, úgyis tudja minden meleg lábú álmodozó, hogy itt vagyok és az pont elég. A jelenlétem is fagyaszt, semmit sem kell tennem.
Akkor persze előjövök, már csak dacból is, meg mert tudom, hogy tényleg elegendő a jelenléte is.
Folyton ez szól, mikor itt van:
A világ legelfuseráltabb 22-es csapdája, hogy a magányszörny ellen a leghatásosabb módszer, ha sosem vagy egyedül, viszont csak akkor tűnik el végképp, ha egyedül küzdesz meg vele.
Ezt persze, csak az érti, aki.
Érik már a tündértalálkozó!
Mostanában egyre gyakrabban... Sajni.
Jön a magányszörny, be akar furakodni mellém az ágyba, mindent megtesz, hogy lehűtse a lábam, néha már jéghideg. Pedig tudnivaló, hogy a boldog emberek sosem fáznak! Eleinte a zoknisfiókba bújtam előle, azt hittem, ott a puhaság meg a melegség, de aztán kiderült, hogy az ön-lélekmelegítés nem túl célravezető.
Ugyan a magányszörny oda nem jön utánam, viszont fogja magát és megáll a fiók előtt és magában beszél ("és kutyahúst zabál..."), fennhangon kezdi mondani, hogy:
- Trallala, itt vagyok. Hiába, úgyis tudja minden meleg lábú álmodozó, hogy itt vagyok és az pont elég. A jelenlétem is fagyaszt, semmit sem kell tennem.
Akkor persze előjövök, már csak dacból is, meg mert tudom, hogy tényleg elegendő a jelenléte is.
Folyton ez szól, mikor itt van:
A világ legelfuseráltabb 22-es csapdája, hogy a magányszörny ellen a leghatásosabb módszer, ha sosem vagy egyedül, viszont csak akkor tűnik el végképp, ha egyedül küzdesz meg vele.
Ezt persze, csak az érti, aki.
Érik már a tündértalálkozó!
Lélekképeslap az életszimulátorból
...
Néha tudom, hogy itt vagy, csak sajnálom, hogy közben én meg pont egy szürke színű szobában ülök, fekete monitor előtt, zene nélkül, valami iszonyatos feszültségben, persze van egy rész belső nyugalom, lesütött szemek, de ott egy adag szétfeszítő izgatottság, egy kis félelem, sok bizonytalanság, meg aztán olyan szerelmes érzés - tudod milyen.
Ez van nap közben.
...
Kavarognak bennem a gondolatok, ne haragudj érte, hogy mindent ilyen számolatlanul és meggondolatlanul rád borítok.
Amikor elhagytam mindent, sírtam és féltem, hogy mi lesz velem a múltam nélkül.
Amikor felismertük egymást, azt gondoltam, megérkeztem, de jó, nem kell többé ebben az örökös nosztalgiában élnem.
Sokáig egymást váltotta bennem a csendesség és a csobogás, most viszont csönd van, olyan mély csönd.
És megint csak a múlt marad és egy kicsit a jövő.
...
Tudom, tudom. Ez Neked olyan, mintha gyötörni akarnálak, pedig nem. Csak érzek és valahogy - akárhogy - azt szeretném, hogy az életem része légy.
Talán nem bánod.
Csak annyi mentségem van, hogy megszerettelek.
De igaziból talán ez sem mentség. Talán nincs is mentségem...
Néha tudom, hogy itt vagy, csak sajnálom, hogy közben én meg pont egy szürke színű szobában ülök, fekete monitor előtt, zene nélkül, valami iszonyatos feszültségben, persze van egy rész belső nyugalom, lesütött szemek, de ott egy adag szétfeszítő izgatottság, egy kis félelem, sok bizonytalanság, meg aztán olyan szerelmes érzés - tudod milyen.
Ez van nap közben.
...
Kavarognak bennem a gondolatok, ne haragudj érte, hogy mindent ilyen számolatlanul és meggondolatlanul rád borítok.
Amikor elhagytam mindent, sírtam és féltem, hogy mi lesz velem a múltam nélkül.
Amikor felismertük egymást, azt gondoltam, megérkeztem, de jó, nem kell többé ebben az örökös nosztalgiában élnem.
Sokáig egymást váltotta bennem a csendesség és a csobogás, most viszont csönd van, olyan mély csönd.
És megint csak a múlt marad és egy kicsit a jövő.
...
Tudom, tudom. Ez Neked olyan, mintha gyötörni akarnálak, pedig nem. Csak érzek és valahogy - akárhogy - azt szeretném, hogy az életem része légy.
Talán nem bánod.
Csak annyi mentségem van, hogy megszerettelek.
De igaziból talán ez sem mentség. Talán nincs is mentségem...
Manócskák szedik széjjel
http://egyszervolt.hu/dal/aludni-kene-mar-most.html
Aludni kéne már most,
mert lebontják a várost:
Manócskák szedik széjjel,
hogy ne zavarjon éjjel.
A ricsajt zsákba rakják,
az utcát összehajtják,
S míg csillagfényt szitálnak,
csöndesként citeráznak,
Hogy álmotokban szépen
táncoljatok az égen,
Táncoljatok szépen
Álmotokban a réten!
Bónusz :)
Aludni kéne már most,
mert lebontják a várost:
Manócskák szedik széjjel,
hogy ne zavarjon éjjel.
A ricsajt zsákba rakják,
az utcát összehajtják,
S míg csillagfényt szitálnak,
csöndesként citeráznak,
Hogy álmotokban szépen
táncoljatok az égen,
Táncoljatok szépen
Álmotokban a réten!
Bónusz :)
Emlékeztető önmagamnak 1.
Nem úgy van az, hogy keresel valakit, aki végigvonszol az életeden.
Ne kapaszkodj!
Egyedül kell lázadnod.
Egyedül kell eltávolodnod.
Először egyedül kell az utcán hangosan énekelned.
Utána jön minden...
Ne kapaszkodj!
Egyedül kell lázadnod.
Egyedül kell eltávolodnod.
Először egyedül kell az utcán hangosan énekelned.
Utána jön minden...
Ez most már hivatalosan is a hülyék hete
És még csak szerda van. De már hétfőn elkezdődött azzal, hogy egy ismerősömet hazugságon kaptam, és borzasztóan idegesített, tudván, hogy ez már nem az első eset. Természetesen szóltam és természetesen még engem cseszett le és nézett hülyének az illető.
Hazaérve szembesültem a ténnyel, hogy a húgom fröccsöt öntött a billentyűzetbe, meg az asztalomra mindenhová. Persze kérdezhetnéd, hogy hogyan kerül az asztalomra fröccs hétfő délelőtt :) Akár hiszed, akár nem, hétvégén maradt ott, és nem is az enyém volt, de még nem volt időm eltakarítani innen. Mindegy, a képernyőbillentyűzet feltalálóját azóta is áldom, a mozgásukban korlátozottakat - akik egész évben erre a programra vannak rászorulva - azóta is intenzíven sajnálom. Szegénykék.
A munka sok, a dolgok valahogy nem úgy jönnek össze, ahogy elterveztem; és ami a legrosszabb, hogy az utóbbi hetek lebegésében felhalmozott általános boldogságtartalékok kezdenek kimerülni. Ma már majdnem sírtam. Ültem itt a gép előtt, zenére sajnáltam magam, hogy milyen nehéz minden és nincs kiút és mindenki elhagy (Boci ez neked szól! :D) és én egyedül maradok itt a kockák között, ahol minden sarok lekerekített azért, minden biztonságos, vagy legalább többszörösen biztosított és meghatározott. Nincs kizárás és mentesülés a nagy magány alól - éreztem. És már előre látom az itthoni sértődött arcokat, hogy "dehát én nem is számítok?", viszont az van, hogy hiába van itt valaki, ha nincs itt mindenki, vagy legalább egy, de inkább két-három-négy-öt ember, aki fontos.
Nagyjából ennél a gondolatmenetnél kattintottam véletlenül a következőre, amitől minden életkedvem hiphopp visszatért, és egyúttal megvolt a mai orromrakoppintás is, miszerint a mese képes legyőzni a pénzintézetek és az üzleti stílus hatalmát. :) És most már nem is fáj, és nem is űr, hanem csak egy hatalmas vágyódás és várakozás van bennem megint. :)
Szeretettel:
Hazaérve szembesültem a ténnyel, hogy a húgom fröccsöt öntött a billentyűzetbe, meg az asztalomra mindenhová. Persze kérdezhetnéd, hogy hogyan kerül az asztalomra fröccs hétfő délelőtt :) Akár hiszed, akár nem, hétvégén maradt ott, és nem is az enyém volt, de még nem volt időm eltakarítani innen. Mindegy, a képernyőbillentyűzet feltalálóját azóta is áldom, a mozgásukban korlátozottakat - akik egész évben erre a programra vannak rászorulva - azóta is intenzíven sajnálom. Szegénykék.
A munka sok, a dolgok valahogy nem úgy jönnek össze, ahogy elterveztem; és ami a legrosszabb, hogy az utóbbi hetek lebegésében felhalmozott általános boldogságtartalékok kezdenek kimerülni. Ma már majdnem sírtam. Ültem itt a gép előtt, zenére sajnáltam magam, hogy milyen nehéz minden és nincs kiút és mindenki elhagy (Boci ez neked szól! :D) és én egyedül maradok itt a kockák között, ahol minden sarok lekerekített azért, minden biztonságos, vagy legalább többszörösen biztosított és meghatározott. Nincs kizárás és mentesülés a nagy magány alól - éreztem. És már előre látom az itthoni sértődött arcokat, hogy "dehát én nem is számítok?", viszont az van, hogy hiába van itt valaki, ha nincs itt mindenki, vagy legalább egy, de inkább két-három-négy-öt ember, aki fontos.
Nagyjából ennél a gondolatmenetnél kattintottam véletlenül a következőre, amitől minden életkedvem hiphopp visszatért, és egyúttal megvolt a mai orromrakoppintás is, miszerint a mese képes legyőzni a pénzintézetek és az üzleti stílus hatalmát. :) És most már nem is fáj, és nem is űr, hanem csak egy hatalmas vágyódás és várakozás van bennem megint. :)
Szeretettel:
Felnőtt vagyok
Mert mától van életbiztosításom, és megtakarítási számlám.
Legalább 10 évre előre terveztem a mai napon kétszer is.
Valaki segítseeeeeen!!! :D
Legalább 10 évre előre terveztem a mai napon kétszer is.
Valaki segítseeeeeen!!! :D
