Nem úgy van az, hogy keresel valakit, aki végigvonszol az életeden. Ne kapaszkodj! Egyedül kell lázadnod. Egyedül kell eltávolodnod. Először egyedül kell az utcán hangosan énekelned. Utána jön minden...
Nem múlik óra. És a perc sántán se biccenhet tovább. Nélküled nem. Tenélküled tücsöklábak, ízelt parányok cirpelnek helybentopogással: megbénult óramutatók.
Halál előtti ez a csend itt, előszobázás. Undorít a kötelező folytonosság, az idétlen, kibírhatatlan, hogy alázatban, gyalázatban se változz: ugyanaz maradj és tedd tovább, és vidd tovább, hurcold tovább.
Más gondját hurcoltad-e már? Légy bölcs: tudod, hogy soha még. Tán véletlen egybeesést... csupán tulajdon álmaid, tulajdon sérüléseid - mindéitg magad vonszolod.
Az élet futott el, barátom! Hogy perc se múlik nélküled? Halál előtti ez a csend már: előszobázás.Ismered.
A blog,
ahol arról olvashatsz, ami a fejemben kavarog. Mindennapokról, családról, filmekről, könyvekről, divatról és mostanában főleg Bécsről. Történetek, képek és rengeteg zene. Barátoknak, ismerősöknek és azoknak, akik hasonlóan látják a világot.
2 megjegyzés:
jajjdejajjde:)
aztán csak vigyázat az utcán énekléssel, Szentivánon az ilyen vétkeket kegyetlenül megtorolják!
de a bátraké a hősség:D
Hát muszáj ;))
Megjegyzés küldése