Nézünk egymásra Medivel, ő pukizni készül, én fürkészem a grimaszoló arcocskáját. Szopizás után mindig nyugalom van. Ha nem alszik bele, akkor ezt az egymásra nézős játékot játsszuk. Nézelődik, erőlködik, tátogat, néha kijön egy nagy kiáltás, olyankor elégedetten vigyorog rám, hogy "na tessék, sikerült".
Legtöbbször viszont elalszik a szopizás végére. A szemét már jóval előbb lehunyja, átszellemülten veszi magához a tejecskét, meditál vagy ilyesmi, ilyenkor még újra és újra átélheti, amit a hasamban, hogy egyek vagyunk.
Szóval egy darabig elégedetten falatozgat, közben nyögdécsel is időnként, simogatom a kókuszdió fejét, olyankor felnéz. A mutatóujjamat az öklébe teszem, akkor markába szorítja erősen. Mindig nyirkos a kis tenyere, talán mert legtöbbször ökölbe szorítva tartja, az ujjai között estére mindig összegyűlik a szösz. Fürdetéskor külön ceremónia az ujjszösz kiszedése.
Dusty Kid - America
Miért jó a gyerek?
Medi hat hetes múlt. Kb ennyi ideje volt a pocakomban, amikor megtudtam, hogy terhes vagyok. Akkoriban épp készültem felmondani, betelt a pohár, mert széthajtottam magam és kirúgták a kedvenc munkatársamat. Már egy hete fájt a hasam, folyton rosszul voltam, gondoltam "na, király, már csak egy jó kis gyomorfekély hiányzott". El is mentem a háziorvoshoz, aki rögtön kérdezte a tünetek alapján, hogy ugye nem vagyok terhes. Mondtam, hogy száz százalékig biztos vagyok benne, hogy nem, tuti fogamzásgátlóm van. Vért vett, mondta, hogy valószínűleg gyomorgyulladás, az lehet a stressztől, majd vissza kell jönnöm az eredményekért, addig felír valami pirulát. A biztonság kedvéért vettem két tesztet hazafelé, mert gyanús volt, hogy így rákérdezett a terhességre.
Csináltam már életemben pár terhességi tesztet, de azok ugye mindig negatívak lettek, így most is azzal a biztos tudattal indultam azon a reggelen pisilni, hogy a második tesztet feleslegesen vettem meg, megcsinálom ezt, aztán megiszom a kávém, folytatom a napot, meg az életemet. De nem így lett, egy másodperc alatt minden megváltozott. Gyorsan utánanéztem a neten, tévedhet-e a teszt, azt írták, hogy egy esetben, ha cisztája van az embernek. Nem volt sok időm keresgélni, mert időpontom volt masszázsra, azonnal arra gondoltam, vajon baja lesz-e a gyereknek (ha van) a masszázstól. Elindultam végül, lesz ami lesz. Az utca túloldalán fiatal lány cigizve sétált az őszi napsütésben. Most én is de elszívnék egyet, gondoltam, de már nem mertem rágyújtani. (Nem emlékszem az utolsó cigimre, nem jegyeztem meg, nem tudtam, hogy az lesz az utolsó.) Átfutott az agyamon mindenféle dolog, amiről most talán le kell mondanom.
És hát igen, sok lemondás következett, meg a rosszullétek, meg mindenféle kellemetlenség. Boci kérte, hogy legyen "miért jó a gyerek" rovat, mert annyi borzalomról írtam/meséltem már, hogy az embernek inkább csak elmegy a kedve az egésztől.
Nos Boci, erre a kérdésre nem lehet válaszolni. Nem azért, mert a gyerek nem jó, hanem mert ez sokkal megfoghatatlanabb, mint a "miért nem jó a gyerek". Egyszerűen nincs rá ésszerű magyarázat. Olyan, mint amikor az ember szerelmes és a fellegekben jár. Mint az első hete a szerelemnek, miután rájössz, hogy a másik is viszontszeret, és akkor folyton csak együtt akartok lenni, már az is gyönyörűséggel tölt el, ha csak ránézel, ha érzed az illatát, a közelségét. Ha rágondolsz, öntudatlanul is elmosolyodsz.
Egyszerűen nem lehet betelni a gyerekkel :) Ha felemelem, mindig mélyen beszippantom az illatát és biztos, hogy tíz-húsz nyakpuszinál nem ússza meg kevesebbel, pedig elhiheted, elég sokat emelgetem, és az nagyon sok puszi egy nap :) Gondolom Medi ugyanolyan baba, mint a többi, de nekem annyira gyönyörűnek tűnik, hogy meg kell tébolyulni, elképzelni sem tudok szebbet. Akármilyen fáradt is vagyok, ha felébreszt az éjjeli szopizásra, boldogan megyek az ágyához és örülök, hogy újra láthatom, hogy összebújhatunk az ágyikóban. Amikor mellettem fekszik, olyan mintha valami mennyei harmónia uralkodna el a világon. Minden a legkellemesebb, mintha a legpuhább, legfinomabb takaróval takarnának be, miközben a legédesebb illat leng körül és a fülednek legkedvesebb dallamot hallod. Tisztában vagyok vele, hogy mennyire nyálasan hangzik, de ez valóban ennyire émelyítő boldogság. Az ember minden elképzelését felülmúlja.
És érzem, hogy kevés, túl kevés, amit erről elmondtam, amit erről elmondhatok, képtelen vagyok szavakba önteni, mert szavakkal ki nem fejezhető. Érezni kell.
Igen, rengeteg a hülyeség, meg a kellemetlenség. Minden határon túlmenő fáradtság, fájdalmak, plöttyedt test, óriási felelősség. De ezek egy átlagos életben amúgy is előfordulnak, a testet menthetetlenül elsorvasztja az idő, az élet nem múlik el fájdalmak és nehézségek nélkül, ezzel ellentétben ezt a fajta boldogságot csak a gyermeked mellett érezheted.
És az érzés minden nappal egyre erősebb. Először csak barátkoztam a gondolattal, az első napokban, hetekben még nem éreztem magam anyának, de azóta egyre inkább. És még csak hat hét telt el, belegondolni is szédítő, hogy még mi vár rám :)
Ezért jó a gyerek. :)
Csináltam már életemben pár terhességi tesztet, de azok ugye mindig negatívak lettek, így most is azzal a biztos tudattal indultam azon a reggelen pisilni, hogy a második tesztet feleslegesen vettem meg, megcsinálom ezt, aztán megiszom a kávém, folytatom a napot, meg az életemet. De nem így lett, egy másodperc alatt minden megváltozott. Gyorsan utánanéztem a neten, tévedhet-e a teszt, azt írták, hogy egy esetben, ha cisztája van az embernek. Nem volt sok időm keresgélni, mert időpontom volt masszázsra, azonnal arra gondoltam, vajon baja lesz-e a gyereknek (ha van) a masszázstól. Elindultam végül, lesz ami lesz. Az utca túloldalán fiatal lány cigizve sétált az őszi napsütésben. Most én is de elszívnék egyet, gondoltam, de már nem mertem rágyújtani. (Nem emlékszem az utolsó cigimre, nem jegyeztem meg, nem tudtam, hogy az lesz az utolsó.) Átfutott az agyamon mindenféle dolog, amiről most talán le kell mondanom.
És hát igen, sok lemondás következett, meg a rosszullétek, meg mindenféle kellemetlenség. Boci kérte, hogy legyen "miért jó a gyerek" rovat, mert annyi borzalomról írtam/meséltem már, hogy az embernek inkább csak elmegy a kedve az egésztől.
Nos Boci, erre a kérdésre nem lehet válaszolni. Nem azért, mert a gyerek nem jó, hanem mert ez sokkal megfoghatatlanabb, mint a "miért nem jó a gyerek". Egyszerűen nincs rá ésszerű magyarázat. Olyan, mint amikor az ember szerelmes és a fellegekben jár. Mint az első hete a szerelemnek, miután rájössz, hogy a másik is viszontszeret, és akkor folyton csak együtt akartok lenni, már az is gyönyörűséggel tölt el, ha csak ránézel, ha érzed az illatát, a közelségét. Ha rágondolsz, öntudatlanul is elmosolyodsz.
Egyszerűen nem lehet betelni a gyerekkel :) Ha felemelem, mindig mélyen beszippantom az illatát és biztos, hogy tíz-húsz nyakpuszinál nem ússza meg kevesebbel, pedig elhiheted, elég sokat emelgetem, és az nagyon sok puszi egy nap :) Gondolom Medi ugyanolyan baba, mint a többi, de nekem annyira gyönyörűnek tűnik, hogy meg kell tébolyulni, elképzelni sem tudok szebbet. Akármilyen fáradt is vagyok, ha felébreszt az éjjeli szopizásra, boldogan megyek az ágyához és örülök, hogy újra láthatom, hogy összebújhatunk az ágyikóban. Amikor mellettem fekszik, olyan mintha valami mennyei harmónia uralkodna el a világon. Minden a legkellemesebb, mintha a legpuhább, legfinomabb takaróval takarnának be, miközben a legédesebb illat leng körül és a fülednek legkedvesebb dallamot hallod. Tisztában vagyok vele, hogy mennyire nyálasan hangzik, de ez valóban ennyire émelyítő boldogság. Az ember minden elképzelését felülmúlja.
És érzem, hogy kevés, túl kevés, amit erről elmondtam, amit erről elmondhatok, képtelen vagyok szavakba önteni, mert szavakkal ki nem fejezhető. Érezni kell.
Igen, rengeteg a hülyeség, meg a kellemetlenség. Minden határon túlmenő fáradtság, fájdalmak, plöttyedt test, óriási felelősség. De ezek egy átlagos életben amúgy is előfordulnak, a testet menthetetlenül elsorvasztja az idő, az élet nem múlik el fájdalmak és nehézségek nélkül, ezzel ellentétben ezt a fajta boldogságot csak a gyermeked mellett érezheted.
És az érzés minden nappal egyre erősebb. Először csak barátkoztam a gondolattal, az első napokban, hetekben még nem éreztem magam anyának, de azóta egyre inkább. És még csak hat hét telt el, belegondolni is szédítő, hogy még mi vár rám :)
Ezért jó a gyerek. :)
Együttállás
Kezdem azt hinni, hogy ahhoz valami pokolian szerencsés bolygó együttállás szükséges, hogy én végre egyszer kialudjam magam. Na, hadd panaszkodjam már egy kicsit.
Az anyaság meg nagyrészt szervezőképesség kérdése. Az, hogy egyszerre aludjon el Medi és Guszti, az a szerencse kérdése (vagy a csillagállásé). Az, hogy abban a kivételes esetben, amikor ez megtörténik ne legyek épp veszettül éhes, vagy ne érezzem úgy, hogy a lakásban eluralkodott ocsmány rendetlenség már elviselhetetlenné vált és tennem kell valamit - na az múlik rajtam.
Reggelre kelünk - így vagy úgy. Azt el kell lassan fogadnom, hogy Guszti a reggeli visszaalvást nem fogja hagyni, ő felébredt, aki nem aludta ki magát az éjszaka, az magára vessen, minek viháncol éjnek évadján. Guszti leleményessége határtalan, ha azt kell kitalálnia, minek a szétcincálásával győzzön meg az előbbiekről. Így hát kelünk, én legalább is. Van egy időintervallum, amiben Medi már megkajált, még békésen elnézelődik egy ideig, mielőtt rájönne, hogy a mami meglógott kávét főzni és épp nem őt ringatja. Addig enni adok az állatoknak, megfőzöm a kávét, és elkezdek felöltözni, fogat mosni stb. A fésülködésre Guszti rájön, hogy megyünk valahová, türelmetlenül csahol, hogy igyekezzek. Hamarosan Medi is rákezd, mert észrevette, hogy nem vagyok a közelben (értsd: tőle 10 centire).
Oh, wait. Medi felébredt, félbeszakítom az írást, mert sír, gondolom éhes és dühös, hogy miért nem egyből cicivel a szájában ébredt. :D
Snitt.
Medi épp boldogan lakmározott a jobb mellemből, amikor valami melegséget éreztem a combomon. Ő egy kicsit nyugtalankodni kezdett, én kíváncsian kezdtem keresgélni a melegség okát. Valami nedves. Én nem tudom, hogy csinálta, de kipisilt a pelenkából, úgy, hogy a pelenka tökéletesen rajta volt végig. Na mindegy. A biztonság kedvéért felbüfizett egy kis tejet a lepedőre. Tisztába tettem, átöltöztettem, aztán gyorsan vissza szopizni, mielőtt éktelen dühbe gurult volna. A pisi és hányás foltokat diszkréten letakartam a pléddel. Esélytelen, hogy én ezt ma kimossam, mert a mosógépben Guszti alvóhelye, amit az utóbbi időben Porszi alomnak használ. Amúgy is, holnapra ugyanígy fog kinézni..
Szóval a reggeli "rutinnál" tartottam, ott, hogy Medi is türelmetlenkedni kezd. Felöltöztetem és valahogy megoldom, hogy egy időben legyek készen, a gyerek megszoptatva, tisztába téve, felöltöztetve legyen, Gusztin hám, póráz, rajtam táska, benne könyv, telefon, pénztárca, babaholmik, kakizacskó. Bármelyik hiánya esetén katasztrófahelyzet lép életbe. Tegnap annyira káosz volt, hogy itthon maradt a pulcsim, a lestrapált kis testem persze azonnal megfázott.. Na de indulunk, Guszti húz, a 800 méter alatt a kutyafuti felé végig nevelnem kell, de "mellém" parancsszó - úgy tűnik - megtanulhatatlan. A futin imádkozom, hogy Guszti a közelemben kakiljon, mert akkor el kell mennem felszedni, és a babát magára kell hagynom, ami még nagyon ijesztő. Háromnegyed óra után hazaindulunk, addigra Medi kezd ébredezni, úgyhogy hazaérve etetnem kell. Az kb egy órát vesz igénybe étvágytól függően. Ekkor még nem ettem egy falatot sem.
Guszti a futi után jobb esetben alszik, rosszabb esetben rág.
Medi a kaja után néha alszik, legtöbbször nem. Mindig kitalál nekem valamit. Amúgy anyuka legyen a talpán, aki a csecsemő kommunikációját dekódolja. Nekem általában halvány lila fingom sincs, mit akar Medi, pedig már hat hete "együtt vagyunk". Legtöbbször kipróbálok mindenfélét, tisztába teszem, etetem, ringatom és az egyikről kiderül utólag, hogy na akkor ez volt a baja.
Amúgy már lát engem, jól meg is néz, ha elég közel van az arcom. Ez elég szórakoztató, pedig nem tűnik nagy dolognak.
Mennem kell, Medi nyafog, Gusztinak pisilni kell - újabb futi kör.
Én meg várok az együttállásra, addig marad a kialvatlanság :)
