Hétköznapi pillanatok

Nézünk egymásra Medivel, ő pukizni készül, én fürkészem a grimaszoló arcocskáját. Szopizás után mindig nyugalom van. Ha nem alszik bele, akkor ezt az egymásra nézős játékot játsszuk. Nézelődik, erőlködik, tátogat, néha kijön egy nagy kiáltás, olyankor elégedetten vigyorog rám, hogy "na tessék, sikerült".
Legtöbbször viszont elalszik a szopizás végére. A szemét már jóval előbb lehunyja, átszellemülten veszi magához a tejecskét, meditál vagy ilyesmi, ilyenkor még újra és újra átélheti, amit a hasamban, hogy egyek vagyunk.
Szóval egy darabig elégedetten falatozgat, közben nyögdécsel is időnként, simogatom a kókuszdió fejét, olyankor felnéz. A mutatóujjamat az öklébe teszem, akkor markába szorítja erősen. Mindig nyirkos a kis tenyere, talán mert legtöbbször ökölbe szorítva tartja, az ujjai között estére mindig összegyűlik a szösz. Fürdetéskor külön ceremónia az ujjszösz kiszedése.



Dusty Kid - America