Miért jó a gyerek?

Medi hat hetes múlt. Kb ennyi ideje volt a pocakomban, amikor megtudtam, hogy terhes vagyok. Akkoriban épp készültem felmondani, betelt a pohár, mert széthajtottam magam és kirúgták a kedvenc munkatársamat. Már egy hete fájt a hasam, folyton rosszul voltam, gondoltam "na, király, már csak egy jó kis gyomorfekély hiányzott". El is mentem a háziorvoshoz, aki rögtön kérdezte a tünetek alapján, hogy ugye nem vagyok terhes. Mondtam, hogy száz százalékig biztos vagyok benne, hogy nem, tuti fogamzásgátlóm van. Vért vett, mondta, hogy valószínűleg gyomorgyulladás, az lehet a stressztől, majd vissza kell jönnöm az eredményekért, addig felír valami pirulát. A biztonság kedvéért vettem két tesztet hazafelé, mert gyanús volt, hogy így rákérdezett a terhességre.

Csináltam már életemben pár terhességi tesztet, de azok ugye mindig negatívak lettek, így most is azzal a biztos tudattal indultam azon a reggelen pisilni, hogy a második tesztet feleslegesen vettem meg, megcsinálom ezt, aztán megiszom a kávém, folytatom a napot, meg az életemet. De nem így lett, egy másodperc alatt minden megváltozott. Gyorsan utánanéztem a neten, tévedhet-e a teszt, azt írták, hogy egy esetben, ha cisztája van az embernek. Nem volt sok időm keresgélni, mert időpontom volt masszázsra, azonnal arra gondoltam, vajon baja lesz-e a gyereknek (ha van) a masszázstól. Elindultam végül, lesz ami lesz. Az utca túloldalán fiatal lány cigizve sétált az őszi napsütésben. Most én is de elszívnék egyet, gondoltam, de már nem mertem rágyújtani. (Nem emlékszem az utolsó cigimre, nem jegyeztem meg, nem tudtam, hogy az lesz az utolsó.) Átfutott az agyamon mindenféle dolog, amiről most talán le kell mondanom.

És hát igen, sok lemondás következett, meg a rosszullétek, meg mindenféle kellemetlenség. Boci kérte, hogy legyen "miért jó a gyerek" rovat, mert annyi borzalomról írtam/meséltem már, hogy az embernek inkább csak elmegy a kedve az egésztől.

Nos Boci, erre a kérdésre nem lehet válaszolni. Nem azért, mert a gyerek nem jó, hanem mert ez sokkal megfoghatatlanabb, mint a "miért nem jó a gyerek". Egyszerűen nincs rá ésszerű magyarázat. Olyan, mint amikor az ember szerelmes és a fellegekben jár. Mint az első hete a szerelemnek, miután rájössz, hogy a másik is viszontszeret, és akkor folyton csak együtt akartok lenni, már az is gyönyörűséggel tölt el, ha csak ránézel, ha érzed az illatát, a közelségét. Ha rágondolsz, öntudatlanul is elmosolyodsz.

Egyszerűen nem lehet betelni a gyerekkel :) Ha felemelem, mindig mélyen beszippantom az illatát és biztos, hogy tíz-húsz nyakpuszinál nem ússza meg kevesebbel, pedig elhiheted, elég sokat emelgetem, és az nagyon sok puszi egy nap :) Gondolom Medi ugyanolyan baba, mint a többi, de nekem annyira gyönyörűnek tűnik, hogy meg kell tébolyulni, elképzelni sem tudok szebbet. Akármilyen fáradt is vagyok, ha felébreszt az éjjeli szopizásra, boldogan megyek az ágyához és örülök, hogy újra láthatom, hogy összebújhatunk az ágyikóban. Amikor mellettem fekszik, olyan mintha valami mennyei harmónia uralkodna el a világon. Minden a legkellemesebb, mintha a legpuhább, legfinomabb takaróval takarnának be, miközben a legédesebb illat leng körül és a fülednek legkedvesebb dallamot hallod. Tisztában vagyok vele, hogy mennyire nyálasan hangzik, de ez valóban ennyire émelyítő boldogság. Az ember minden elképzelését felülmúlja.

És érzem, hogy kevés, túl kevés, amit erről elmondtam, amit erről elmondhatok, képtelen vagyok szavakba önteni, mert szavakkal ki nem fejezhető. Érezni kell.

Igen, rengeteg a hülyeség, meg a kellemetlenség. Minden határon túlmenő fáradtság, fájdalmak, plöttyedt test, óriási felelősség. De ezek egy átlagos életben amúgy is előfordulnak, a testet menthetetlenül elsorvasztja az idő, az élet nem múlik el fájdalmak és nehézségek nélkül, ezzel ellentétben ezt a fajta boldogságot csak a gyermeked mellett érezheted.

És az érzés minden nappal egyre erősebb. Először csak barátkoztam a gondolattal, az első napokban, hetekben még nem éreztem magam anyának, de azóta egyre inkább. És még csak hat hét telt el, belegondolni is szédítő, hogy még mi vár rám :)

Ezért jó a gyerek. :)