A napok telnek, Medi hol már alszik, mire hazaérek, hol még nincs ébren, mikor elmegyek dolgozni. Ma realizálódott bennem, hogy milyen keveset találkozunk, mikor egy jól sikerült büdikaka után tisztába tettem - nem is tudom, mikor csináltam ilyet utoljára, talán egy hónapja. Azért persze vannak kellemesebb dolgok is, amik inkább hiányoznak; a közös játszózás, a sok lükeség, amit mostanában kitalál, meg az együttlét, úgy általában. A gyereken túl pedig a főzés. Mióta dolgozom Papa vette át a háziasszony szerepet, várakozáson felül teljesít. Én csak szabadnapokon állok be a konyhába, ahogy ezt ma is tettem.
Igyekeztem kimozdulni a praktikus lencsefőzelék, sült hús tengelyből és valami olyat készíteni, ami hasznára válik a tanulmányaimnak. Emlékeztetőül: Szeptemberben vizsga! Az utóbbi pár napban, amikor nem omlottam össze munka után a kanapén és nem engedtem át magam a szokásos, békés Jóbarátok nézésnek, a számomra egyáltalán nem kedves témát tanulmányoztam - a halak és különböző vízi élőlények elkészítésének mibenlétét. Mivel nem csak az elméletet illene tudnom, elhatároztam, a következő szabadnapomon rittyentek valami halas alapreceptet. Választásom a pisztrángra esett, kékre főzve, mert ez olyan misztikusan hangzik.
El is mentem a Brunnen marktra, abszolút céltudatosan, mert bár gyerekkoromtól fogva irtózom a halfogyasztástól, mégis meg akartam próbálni. Hisz ugyan milyen szakács az, akinek gőze sincs a halakról?! Ugye? Na ugye!
Azért az első szembejövő cipőboltnál kicsit meginogtam, de aztán édesanyámra gondoltam, és összeszedtem magam. Megvettem a friss zöldséget, a krumplit, nem maradt más hátra, csak a hal. Ácsorogtam egy kis ideig a halaskocsi előtt, bámészkodtam és próbáltam arra gondolni, hogy a hal nem büdös, csak halszagú. Aztán rászántam magam és megvettem őket, mindjárt kettőt. Félelmetes volt, fejjel, meg szemmel megáldva, szájuk nyitva, kis fogszerű rácsozattal. De megvettem, büszke voltam. Hazaérve alig vártam, hogy nekikezdjek, a legjobb résszel viszonylag hamar megvoltam, lefotóztam a halacskákat:
Aztán jött az, amire nem számítottam. Persze ezért érdemes a gyakorlatban is kipróbálni néhány dolgot, mielőtt az ember azt mondaná: kész, megtanultam! A google a barátod, de nekem biztos, hogy nem, mert azt mondta, a pisztrángot pikkelyezzük le. Mi? Hogy én?
Hát jó! Magamon hagytam a szép fehér blúzomat, hogy a méltóságom maradékát megőrizzem legalább arra az esetre, ha elfajulnának a dolgok a konyhában. Felkötöttem a hetyke kék kötényem, hogy úgy érezzem, igazi csinos, tévés sztárséfkisasszony vagyok. Na jó, asszony... Az első pisztrángot könnyen megfosztottam a pikkelyeitől, a második már tovább tartott, és mindent elborítottak az ezüstszínű kis halalkatrészek, amire azt is mondhatnám, hogy egészen szép látvány volt, ha utána nem nekem kellett volna összetakarítani. A pikkelyezés után annyira fellelkesültem, hogy kiszedtem az egyik szemet a négyből, aztán feladtam, mert elfogott a masszív hányinger. Annyira, hogy inkább levágtam az egész fejet és kidobtam a kukába, a halakat betettem egy kis ecetes víz társaságában a hűtőbe, hadd gondolkozzanak egy kicsit. Én magam töltöttem egy pohár bort, és elszívtam egy cigit. Utoljára akkor borultam ki ennyire, mikor egy konyhakésznek gondolt dabasi pipiről kiderült a felolvasztáskor, hogy rajta van a feje meg a lábai - csőröstül, körmöstül. Akkor emlékszem, még aludni is lefeküdtem, mielőtt nekiálltam a húslevesnek..
Nézzétek el nekem, még fiatal vagyok és tanonc, mire annyi idős leszek, mint a nagymamám, biztos én is eljutok majd a level 10 000-re, a szintre, amikor már derűs nyugalommal figyeled a hokkedlin, ahogy az általad levágott tyúk a feje nélkül rohangál az udvaron.
Így vagy úgy, elkészült a Forelle blau mit Sauce Supreme. Mit mondjak? Finom volt, hal íze volt :D
Tudom, sok itt az elnéznivaló, de hiszek benne, hogy lesz ez még jobb is :) Elegánsabb lett volna Sauce Vin Blanc mártással, de annyi lélekjelenlétem már nem volt a mai napra, hogy még hal alaplevet is főzzek, úgyhogy azt majd legközelebb...
Én így is remekül szórakoztam, remélem ti is! Mahlzeit!
