Egy hónapos a kis Dancsifej :)

Alakulunk

Medi két hetes és öt napos, kezd kialakulni valamiféle napirendszerűség nálunk. Az esti fürdetés fix, kb. hétkor, aztán vacsi, meg még fél tizenegykor egy kis "nasi", majd alvás. Éjjel kétszer kelünk, reggel fél nyolc körül reggeli. Mivel Guszti még mindig őrjöngő üzemmódban van, ezért a reggeli sétát reggeli kutyafutizássá alakítottuk. A procedúra olyan mint egy burleszk, egyik kezemmel egyensúlyozom a babakocsit, a másikkal próbálom kordában tartani Gusztit, aki rémesen húz, nem valami szépen megy a pózáron vezetés. Közben üvöltözöm, hogy "lassabban" meg hogy "micsinál".

De a végeredmény csodás, a hálás eb a reggeli futi után órákra kidől, így míg Medit ringatom nem kell minduntalan a kutya után szaladgálnom, hogy kirángassam a szájából az ellopott melltartómat, vagy a szemetesből kihalászott kakis pelusokat. Legalább is úgy délután kettőig megúszom a dolgot. Alakulunk :) Íme a kidőlt eb:

Élet Mamzival

Lehet, hogy nem jutok el a bejegyzés végéig. Lehet, hogy a sor végéig sem. Cumiügyelet van ugyanis.
Medi cumizik, kb. egy percig egy huzamban, aztán kiköpi vagy kiesik és vissza kell neki adni. Bemegyek, odaadom a cumit, kijövök, leülök és már hallom, hogy nyöszörög, mert megint kiesett.

Ma jó napunk van, tudtam ebédelni és zuhanyozni is. El is mosogattam. A többi idő valahogy így telik:
Szoptatás-befosás-csuklás-sírás-cumikiköpés-cumilemosás-Guszti a kukából eszik-Guszti az ágyon-Guszti leszidás-sírás-szoptatás-büfiztetés-ringatás-ágyba rakás-sírás-szoptatás-csuklás-befosás-bepisilés-ruhacsere-sírás-cumikiköpés-cumibedugás-cumikiköpés-cumibedugás-cumi a padlón-cumilemosás-cumi a guszti szájában-porszívóval gyerekaltatás-guszti által elásott rántott hús megtalálása az ágyban-sírás- szoptatás-befosás...

Csöpögő óriáscicik, alien has. Még mindig megvan az alien has. Még mindig nem érem el a lábkörmöm.

A szülés óta nem aludtam egybefüggő két óránál többet. Az is tele hajszolt álmokkal. Fel-felébredek, ellenőrzöm, hogy Medi él-e még, dacára hogy olyan "felelőtlenül" letettem a kiságyba, miközben én durva két és fél méternyire fetrengek a nagyágyban.

Közben Guszti őrjöng. Nem nagyon tudja feldolgozni, hogy az eddig ráontott szeretetünk helyett most miért csupa szidalom az élete. Ezt nem szabad, azt nem szabad, micsinálsz, tedd már le, ne kukázz. Napközben egyedül vagyok a bébihusival, most meg szakad az eső, úgyhogy Guszti két napja nem volt sétálni. A feszültséget a lakáson vezeti le:

Persze Guszti és Medi is egy igen hatékony eszközzel biztosítják az életben maradást - szupercukisággal. 

Medi esetében ehhez még hozzáadódik az a hihetetlenül finom, szinte meseszerű mennyországillat, ami körül lengi. El kellene belőle tenni egy üvegbe, hogy majd rossz napokon elővehessem, vagy majd ha már kamasz lesz és büdös :) Amikor beszippantom ezt az illatot, kezdem sejteni, miért vállalják a nők egynél többször ezt az őrültséget, ami a szülés. Nem részletezem a sajátomat, talán majd egyszer, de elég az hozzá, hogy nem voltam benne biztos, hogy túlélem, sőt volt olyan gondolatom, hogy én ebbe a fájdalomba biztosan bele fogok halni. De aztán mégis itt vagyok, így vagy úgy, Medi kibújt, és ontja a cukiságot :) Múzeumnak hívjuk a hálót, ahová ötpercenként bejárunk Papival és nézzük a gyereket, mint valami különleges kiállítási darabot. Hátratett kézzel szemlélődünk, mint az öreg bácsik egy-egy festmény előtt. Milyen szép, igazi remekmű, mi csináltuk. Büszkék vagyunk :)