Nyilvános Canossa-járás
Csak hogy legyen végre egy fasza kis bejegyzés is ebben az uncsi blogban.
Történt nagyjából másfél éve, hogy kaptam egy könyvet egy fiútól. Nem adtam neki vissza. És soha nem válaszoltam neki, amikor írt. Nem akartam többet találkozni vele, és azt gondoltam, nem kényszeríthet azzal, hogy az első találkozáskor kezembe nyom egy könyvet, amit persze vissza kell majd adnom. Ez az én igaz történetem.
Ez meg itt az ő legutóbbi, dühös hangvételű levele:
(tárgy: ne válaszolj)
"Szia kék! (a nevem stílusosan kis betűvel írva, persze megértem, ezek után)
Mesélek egy vicceset, ami ráadásul igaz. Decemberben volt a névnapom és a barátnőm egy Kundera könyvvel lepett meg. Kitalálod melyikkel? Igen, a Halhatatlansággal. Úgyhogy szánalmas kis lúzer könyvlenyúlásod (uramatyám) ellenére azt mondom immár, olvasd el sokszor, jellemformáló ereje van. Még pár szó a blogodról: olvasom (igen, gondold azt, hogy elérted a célod... olvassák)... de ez a tanárnénis, kisujjat a pohártól eltartó-stílus valahogy nem nyerő... kivéve, ha birkákat akarsz etikára tanítani (ami lássuk be pont tőled marha vicces lenne). Eddig amúgy is csak a spanyolviaszt találtad fel ott, de valahol el kell kezdeni. Évek múlva kisülhet valami belőle, persze csak, ha most belátod, hogy jelenleg elég üresek a bejegyzések. Azért még kékülhet a szürkéd, ne add fel! :) További szép napot!"
Nos, kedves G!
:-))))))
Jaj, elnézést! Ha megadod a címed, küldök háromezer forintot, hogy rendben legyen az igazságérzeted!
Azóta elolvastam egyébként, tök jó könyv, köszi! Pedig amikor adtad én igazán szívből utáltam Kunderát.
És bocs a blogért! Tudod, már rég letettem róla, hogy felérjek a Te kifinomult stílusodhoz, és hogy magas szellemi színvonaladat valaha is elérjem! Egyébként nyilvánvalóan fejlett intelligenciáról árulkodik a nagyon korrekt és konstruktív, minden szempontból idevágó blogleszólásod is. Örülök, hogy Te már idáig jutottál a jellemformálásban, ez nekem is sok erőt ad a továbbiakban! Csak azt sajnálom, hogy másfél évet elpazaroltál az ezen való dühöngésen!
Egyébként utólag is boldog névnapot!
;P
Where do I begin?
Főleg a zene miatt. Számomra tipikus esete annak, amikor a feldolgozás* jobban megérint, mint az eredeti dal. Felkavaró, régmúlt szenvedélyeket idéző, múlton és jelenen morfondírozáshoz tökéletes.
*Propellerheads feldolgozás, Nip/tuck 1. évad 6. részben hangzik el
Amúgy miért pont kék?
Előző bejegyzés kommentjére válaszolva: Belső poén.
A hivatalos verzió szerint Szami egyik képe után kaptam ezt a jelzőt. A nem hivatalos verzió szerint a dolog inkább fordítva volt. Először lettem kék, és aztán készült el a fotó.
Tulajdonképpen nem is tudom, mihez köthető, de egyszer - ezer éve - azt mondta, hogy amikor eszébe jutok, kék színként jelenek meg rendszerint. Az évek során ez egyre több tartalommal bővült, és mára teljesen azonosultam ezzel a színnel. Már én is kéknek látom magam, ha magamra gondolok.
Fura ügy.
Mindenesetre ez volt a kép:
A hivatalos verzió szerint Szami egyik képe után kaptam ezt a jelzőt. A nem hivatalos verzió szerint a dolog inkább fordítva volt. Először lettem kék, és aztán készült el a fotó.
Tulajdonképpen nem is tudom, mihez köthető, de egyszer - ezer éve - azt mondta, hogy amikor eszébe jutok, kék színként jelenek meg rendszerint. Az évek során ez egyre több tartalommal bővült, és mára teljesen azonosultam ezzel a színnel. Már én is kéknek látom magam, ha magamra gondolok.
Fura ügy.
Mindenesetre ez volt a kép:
Szebb, jobb, újabb
Mint az látható, a blogom új template-tel frissült, így sokkal szebb és érdekesebb, szerintem legalábbis. Véleményeteket az új megjelenésről a jobb oldalt található kis szavazás segítségével fejezhetitek ki.
Ezen kívül pár tartalmi változtatást is eszközöltem, de ezek mértéke elhanyagolható. Felhívnám viszont a figyelmet a "Használati utasítás" rész aljára, miszerint nagyon szeretem a jó kommenteket és azokat, akik érdemi társalgásba kezdenek az itt felvetett témákról. Szóval továbbra is várom ide az aktív olvasókat!
Tisztelettel és Szeretettel:
Adrienn, a Kék
Ezen kívül pár tartalmi változtatást is eszközöltem, de ezek mértéke elhanyagolható. Felhívnám viszont a figyelmet a "Használati utasítás" rész aljára, miszerint nagyon szeretem a jó kommenteket és azokat, akik érdemi társalgásba kezdenek az itt felvetett témákról. Szóval továbbra is várom ide az aktív olvasókat!
Tisztelettel és Szeretettel:
Adrienn, a Kék
A házasság védelmében
A kormány átdolgozta az Alkotmánybíróság által megsemmisített, a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényt, amit hamarosan újra a parlament elé terjeszt, írja a Népszabadság.
A párok közjegyző előtt nyilatkoznak arról, hogy élettársi kapcsolatban élnek. Ezt külön- és azonos nemű párok is megtehetik. A nyilvántartásba vételt közösen kell kezdeményezni, a törlést az adatbázisból viszont bármelyik fél kérheti.*
Lehet, hogy megint én vagyok az értetlen, de azt gondolom, ez a törvényjavaslat egyrészről megint annyi, mint szarnak a pofon. A házassággal felmerülő összes bevallott kétely eddig mindig úgy hangzott: "Minek nekem az a vacak papír?". (Az csak az én privát véleményem, hogy aki így gondolkozik, annak személy szerint meg is tiltanám a házasságot, ha akarja később, ha nem.) Különbözni próbálnak, hogy ők nem hisznek a házasságban, mert már a Marcsi-Julcsi-Józsi szüleinek sem vált be anno. Nem kell nekik a papír, mert ők így is tudják azt, amit a házasok amúgy sem. Na de most ugyanezek az emberek harcolnak azért, hogy ugyanolyan jogok illessék meg őket, mint a házasokat, és az élettársi viszony azonos szintre emeltessék, mint a házastársi. Ugyan milyen jogon? És ha már elballagnak nyilvántartásba vetetni a kapcsolatukat, és ott is kapnak egy vacak papírt, amit ha esetleg mégsem válnak be egymás számára, ugyanúgy vissza kell mondani, fel kell bontani, akkor hivatalosan ez nem pont olyan lesz mint a házasság?
És miért van a magyar társadalomban pejoratív jelentése a házasság szónak? Az emberek ezzel az élettársi kapcsolat dologgal megint csak egy újabb "felmentősdit" játszanak, de jó, hogy ez még nem olyan komoly alapon. De miért nem olyan komoly? Összeköltözni, közös háztartásban lakni, a gondokat és az örömöket megosztva együtt élni, ez még nem komoly? Ezt csak úgy játszásiból csinálják? Persze ha ezt nem kérdésként fogalmaznám meg, akkor jönne az összes "élettárs", és a fejemhez vágná, hogy de, ez igenis véresen komoly és ők ugyanúgy utolsó vérükig szeretik egymást! De akkor mire jó ez a cirkusz a házasság ellen? Aki együttélőset és közös életet akar játszani, az fogadja el a szabályokat és vállaljon teljes mértékben felelősséget magáért és a társáért, különben az egésznek semmi értelme, akkor inkább maradjon otthon a fenekén, és gondolkozzon még ezen egy kicsit.
A másik:
A törvényjavaslat szerint az azonos nemű párok - és csak ők - bejegyzett élettársi kapcsolatban is élhetnek. Ezt a kapcsolatot anyakönyvvezető törvényesítené, felbontására csak közjegyzői vagy bírósági úton lenne mód. Ezzel a lehetőséggel különneműek nem élhetnek. Így reagál az AB kifogására a javaslat. Az új változat a házastársakkal azonos szabályok alá rendeli az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolatában a vagyonközösséget, a tartást, a lakáshasználatot és az öröklési jogi helyzetet - tájékoztatott az igazságügyi minisztérium. A tervezet nem teszi lehetővé, hogy azonos neműek házasságot kössenek, gyermeket fogadjanak örökbe.*
Egyrészt egy jogtudós ember magyarázza el, hogy mi a különbség a nyilvántartásba vétel és a bejegyzés között? Amúgy is sok hasonló megfogalmazás van, ami valószínűleg direkt úgy van kitalálva, hogy még véletlenül se legyen egyértelmű az olyan butus laikusok számára, mint például én.
Másrészt bár a tervezet nem teszi lehetővé, hogy azonos neműek házasságot kössenek, de ha a kapcsolatot anyakönyvvezető törvényesíti és felbontására bírósági úton lenne mód, valamint ugyanolyan jogaik vannak, akkor az nem házasság? Vagy most ennek a meleg témás klubbnak megint új nevet adnak? És minek új nevet adni, minek ilyen látszatintézkedést hozni, ha úgyis azonos szabályok alá rendeli a házastársakkal? Mert itt viszont tényleg szükséges lenne a megkülönböztetés valamilyen formája, ennek ellenére itt meg mindenáron össze akarják mosni az azonos és a különneműek együttélési formáit. Hogy milyen alapon legyenek más jogaik? Mert a kettő nem ugyanaz és kész! Melegházasságból nem lesz gyerek, nem lesz normális család, nem lesz nemzet sem. És ennek semmi köze a tojásdobáláshoz, ez tény. Felőlem legyenek együtt, ahogy akarnak, de a minden joggal felruházott és támogatott közösség maradjon csak a férfi és nő házasságán alapuló család.
Ezek tükrében pedig teljesen felesleges ilyen törvényjavaslatot hozni!
u.i.: 1. A személyes véleményemet figyelmen kívül hagyva nincs bajom azokkal, akik összeköltöznek, ha szükségét érzik a próbálkozásnak, akkor tegyék. De ne várják, hogy a minden felelősséget hárító viselkedés megillesse őket azokkal a jogokkal, amit a nagyobb kockázatvállalók, a házasságban élők kapnak.
2. Szintén figyelmen kívül hagyva a saját nemi identitásomat, nem a homoszexualitással van bajom, hanem szintén a jogokért való harácsolással és azzal, hogy míg őket minden oldalról harminc szervezet védi, addig a társadalom alapjának, a házzasságnak és a családnak teljes mértékben megszűnt a védelme!
*forrás: Népszabadság, Index
Köszönnyük Nők Lapja! - Szánalom a köbön
Tudom, hogy nem illik élesbe' (hátulról) támadni és gyalázni egy országosan elismert és ráadásul még egy jobbik fajtából való női hetilapot, de a legújabb Nők Lapja címlapsztori (Lady Di tündérmeséje - szerintem inkább rémmeséje) 3 másodperces rekordidő alatt vágta ki nálam a biztosítékot!
A magazin minőségi mélyrepülése egyébként már jó ideje fokozódik, néhány szerző kivételével egyre silányabb írók jellenek meg a lap hasábjain, nem beszélve a "minden héten plusz egy ezoterikus szarság" elv gyakorlati megvalósításáról.
Röviden szólva - szánalom. Annál inkább szomorú, mert korábban ez volt az a lap, ami nem feküdt meg a "Kiskegyed" és a "Story" szintnek, és amiről kislányként azt gondoltam, hogy ha nagy leszek, én is a Nők Lapját járatom majd, mint az anyukám. Nem így lesz, ennek a kövekező cikk(részlet) az oka:
"MEGIDÉZTÜK DIANA SZELLEMÉT
Mivel úgy éreztük, itt az idő, hogy tisztázzuk Lady Diana titokzatos balesetének körülményeit, spiritiszta szeánszot szerveztünk, hogy megidézzük a walesi hercegnő szellemét, hátha így közelebb kerülhetünk az igazsághoz...
...Lássuk Lady Di kérdéseinkre adott, néhol rejtélyes válaszait.
-Valóban Lady Diana Spencer szelleme van jelen?
-Igen.
-Balesetben hunyt el?
-Nem.
-Merénylet volt?
-Igen.
-Ki szervezte?
-Egy úr.
-Ki volt az ön számára az igazi, nagy szerelem?
-Hewitt és Khan.
-Van-e valami fontos üzenete, amelyet mindenképpen meg szeretne osztani velünk?
A pohár kicsit elidőzött az "igen" feliraton, majd a H betűn állt meg. - Harry herceggel kapcsolatos?
-Igen. Féltem. Nem az övék.
-Nem az övék? Azaz nem királyi vérből származik?
-Nem.
-Van-e könyv, amelyet önről írtak, és megfelel a valóságnak?
-Nem. Igen. W.
Ezután a pohár visszatért a kezdőpontra, ezzel jelezve, hogy a szellem távozni szeretne. Mi pedig elengedtük, így sajnos, az utolsó két üzenet értelmezésére nem kerülhetett sor. Mindenesetre több olyan, Diana életéről írott könyvet találtunk, amelyek szerzőjének neve W-vel kezdődik. Ezek valamelyikéből talán kiderülhet, ki Harry herceg valódi apja."
Istenkém, remélem, a következő számban megírják azt is, hogy ki a valódi apja - a Károly hercegre egyébként feltűnően hasonlító - Harrynek. Szupi lenne!
Vagy megidézhetnék Hitlert, hogy valóban megtörtént-e a Holokauszt, vagy most tényleg csak kitalálta valaki? Vagy miért nem mindjárt VII. Gergely pápát kérdezik meg, hogy tényleg megbocsátott-e IV. Henrik császárnak?
Nagy februári alternatíva!!
Az alternatíva blogról // alternativa.blog.hu // már letölthetitek* a friss, januári-februári dupla számot, ha nem bírnátok kivárni a papírformájú megjelenést! :) Rengeteg érdekes cikk, interjúk, programajánlók, alternatívák!
Én is sokat rohangáltam februárban, hogy legyen mit olvasnotok, úgyhogy keressétek az én írásaimat is! (sőt, még egy rajzot is hozzácsaptam, hogy örüljetek!) ;)
A blogon pedig még több hír és aktualitás, esetleg néhány cikk, ami az újságba nem fért bele, de azért érdekes lehet számotokra!
*Jobb oldalt az "Aktuális szám" alatti képre kattintva hozza be az oldalt, ahonnan letöltheted.
Tagfelvételt hirdet a SzESz - Szpem Ellenes Szövetség
Küzdjünk együtt a „lépj be!”, „ezt nézd meg!”, „feltétlen küldd tovább” és az „FW: Fw: Fw: Fw:...” típusú levelek ellen!
De jobbat tudok, szokjunk le együtt!
Aki érez magában elég erőt a továbbküldés leküzdésére, az csatlakozzon a most megalakuló és egyelőre egyszemélyes szervezethez, a Szpem Ellenes Szövetséghez, azaz a SzESz-hez!
A lényeg, hogy amikor legközelebb ellenállhatatlan vágyat érzel a „továbbküld” gomb lenyomására, vagy kétségbeestél, mert rettegsz attól, hogy ennek elmulasztása esetén elkárhozol, meghalsz, satöbbi; vagy csak nem akarsz milliomos, piszok szerencsés lenni – hívj fel és elmegyünk a legközelebbi kávézóba! Hogy miért? Leginkább egy jó korsó sörért, ami mellett SzESz tagként szívesen felállítok rólad egy pontos diagnózist, illetve szívesen beszélgetek Veled abban az időben, amit a felesleges üzenetek olvasásával, küldésével, kitörlésével töltenék. Hidd el, ez sokkal hasznosabb időtöltés, mint a fent említett szpemmelés!
Azzal már nagyjából mindenki tisztában van, hogy mit jelent a hagyományos értelemben vett spam; egy többezer kéretlen levél mely általában reklám funkciókat tölt be. Nem tudod kiiktatni, esetleg szűrheted és együtt törölheted ki őket, megsemmisítve ezzel esetleg néhány fontosabb üzenetet is. Válaszolni nem tudsz a feladónak, talán nem is érdemes, hiszen az anyázással csak újabb értékes perceket, órákat vonsz el amúgy is drága idődből.
Maga a spam szó egy angol kifejezésből származik, ez a „Spiced Pork And Ham”, ami egy silány minőségű hústerméket jelöl, magyar megfelelője talán a löncshús lehet. A Monty Python Repülő cirkuszában látható egy igen találó jelenet a spamről. Egy fogadóban játszódik, ahol bármit kérsz, abban biztos, hogy lesz a fent említett spamből, ha akarod, ha nem – sőt, ha nem szereted a spam-et, még le is néznek a többiek (jelen esetben a másik asztalnál ülő vikingek). :)
A mai értelemben vett spam viszont rosszindulatú üzletemberek és üzletasszonyok gonosz mesterkedése, természetesen pénzszerzés céljából, nem törődve azzal, hogy a szétküldött több milliárd üzenet mennyi kárt okoz világszerte. Persze miért is érdekelné őket?
Ami viszont számomra felfoghatatlan, hogy az átlag magyar felhasználó, miért érzi szükségesnek, hogy ebben a tevékenységben maga is részt vegyen valamilyen szinten. A megkülönböztetés végett az ő üzeneteiket hívjuk szpemnek, csak úgy magyarosan! Most már napi 30-40 e-mailt kapok – a hagyományos spam üzeneteken kívül –, amiből jó, ha két-három érdekel. Ezek a szpemek, az „effdábüljú”, azaz a továbbküldős e-mailek. A szomorú az, hogy ezeket közelebbi és távolabbi ismerőseim egyaránt előszeretettel küldözgetik, és őket még csak el sem küldeném melegebb éghajlatra, hiszen a legtöbbjük jó szándékkal teszi ezt a marhaságot.
Az egyik legborzasztóbb mondat, amit valaha láttam leírva, a következő: "Ha van szíved, továbbküldöd!!!".
Maga a spam szó egy angol kifejezésből származik, ez a „Spiced Pork And Ham”, ami egy silány minőségű hústerméket jelöl, magyar megfelelője talán a löncshús lehet. A Monty Python Repülő cirkuszában látható egy igen találó jelenet a spamről. Egy fogadóban játszódik, ahol bármit kérsz, abban biztos, hogy lesz a fent említett spamből, ha akarod, ha nem – sőt, ha nem szereted a spam-et, még le is néznek a többiek (jelen esetben a másik asztalnál ülő vikingek). :)
A mai értelemben vett spam viszont rosszindulatú üzletemberek és üzletasszonyok gonosz mesterkedése, természetesen pénzszerzés céljából, nem törődve azzal, hogy a szétküldött több milliárd üzenet mennyi kárt okoz világszerte. Persze miért is érdekelné őket?
Ami viszont számomra felfoghatatlan, hogy az átlag magyar felhasználó, miért érzi szükségesnek, hogy ebben a tevékenységben maga is részt vegyen valamilyen szinten. A megkülönböztetés végett az ő üzeneteiket hívjuk szpemnek, csak úgy magyarosan! Most már napi 30-40 e-mailt kapok – a hagyományos spam üzeneteken kívül –, amiből jó, ha két-három érdekel. Ezek a szpemek, az „effdábüljú”, azaz a továbbküldős e-mailek. A szomorú az, hogy ezeket közelebbi és távolabbi ismerőseim egyaránt előszeretettel küldözgetik, és őket még csak el sem küldeném melegebb éghajlatra, hiszen a legtöbbjük jó szándékkal teszi ezt a marhaságot.
Az egyik legborzasztóbb mondat, amit valaha láttam leírva, a következő: "Ha van szíved, továbbküldöd!!!".
Ez a sok szerencsétlen pedig elolvassa, elhiszi és elküldi, újra és újra. És amikor az addig komolynak és értelmesnek hitt ismerősöm azzal jön, hogy lépjek be az angyalok klubjába, meg ha elküldöm ezt még 20 embernek, akkor legalább 5 meglepetésben lesz részem a jövő héten – na akkor kapok sikítófrászt, és kezdem el az egyik kezemmel levakarni az arcomról a bőrt, miközben a másik kezemmel erősen kapaszkodom a szék karfájába, nehogy agyonverjem a monitort a billentyűzettel. Azért érdemes meggondolni, hogy hány embernek küldöm tovább, mert igaz hogy érdekelne az 5 meglepetés, de ha a címlistámon az összes ismerősömnek elpostázom, akkor "az életem gyökeresen meg fog javulni és minden, amiről álmodtam, kezd megjelenni az életemben".
Aztán ennek a negatív formája, amikor nem kapsz jó szerencsét, országot, meg a királylány fél kezét, hanem fenyegetést, hogy küldd tovább, különben kiátkoz az egyház, vese nélkül marad sok száz kisbaba, meghalnak a barátaid, te pedig ne is álmodj róla, hogy valaha is szerelmes leszel még az életben. Naná, hogy ettől sokan beparáznak.
Ami roppant idegesítő, hogy ezekhez az ismerőseimhez valóban nem fogok odamenni, hogy letépjem a karom és azzal verjem meg őket, pláne hogy esetenként olyat is küld néhány, hogy "ő a legjobb barim, és legyünk barinők, és küldjem én is vissza, és akkor tudni fogja, hogy oksi-e".
A felháborodásom nem is személyeknek, hanem a közösségnek szól. Úgyhogy itt és most kérem minden kedves ismerősömet, hogy szokjon le a szpemmelésről!
De jobbat tudok, szokjunk le együtt!Aki érez magában elég erőt a továbbküldés leküzdésére, az csatlakozzon a most megalakuló és egyelőre egyszemélyes szervezethez, a Szpem Ellenes Szövetséghez, azaz a SzESz-hez!
A lényeg, hogy amikor legközelebb ellenállhatatlan vágyat érzel a „továbbküld” gomb lenyomására, vagy kétségbeestél, mert rettegsz attól, hogy ennek elmulasztása esetén elkárhozol, meghalsz, satöbbi; vagy csak nem akarsz milliomos, piszok szerencsés lenni – hívj fel és elmegyünk a legközelebbi kávézóba! Hogy miért? Leginkább egy jó korsó sörért, ami mellett SzESz tagként szívesen felállítok rólad egy pontos diagnózist, illetve szívesen beszélgetek Veled abban az időben, amit a felesleges üzenetek olvasásával, küldésével, kitörlésével töltenék. Hidd el, ez sokkal hasznosabb időtöltés, mint a fent említett szpemmelés!
Ezenkívül igény szerint lehetőség van egyéb hasznos időtöltés, igényes szórakozás megszervezésére, a szpem kiírtása után ugyanis rengeteg "felesleges" szabadidőnk lesz!
Gyere és csatlakozz Te is! Légy SzESz-tag!
