Valami ébredés

Igen, gyerek vagyok, gyerek vagyok még magam is, de már beveszem a vitamint kérés nélkül, anélkül, hogy anyu mondaná. Már én vagyok, aki figyel, aki odafigyel.
Csak a zene kell, az hiányzik, meg a reggeleim. Az ébrenlét. A gyerekek még ébren vannak, mondja a Feldmár, csak mi altatjuk őket és magunkat, mi igyekszünk folyton, hogy aludjanak, és ők igyekeznek mindig, hogy mi ébren legyünk. Harcol bennem a gyerek és a felnőtt, ébren is alszom, talán álmaimban vagyok éberebb, de reggelre kelve ahogy felfordul a gyomrom, gyorsan elfelejtem, amit éjjel az álmok üzentek.
Pedig ébredni akarok, észnél lenni teljesen, úgy élni, hogy tudom, mi folyik itt körülöttem, nem csak úgy, hogy félájultan sodor az ár.
Csak zene kell, az segít.

Például ez.