"Adri, ha gyorsan összerakodok, meg felöltözök, meg minden, akkor játszunk? Olyan izéset, mint a Heidibe', hogy anyuka, apuka, meg a kislány."
Mínusz két fok van odakint, de gyönyörűen süt a nap, annyira, hogy alig látom a monitort. A karácsonyi vendégek elmentek, a fa alól lassan kihordjuk az ajándékot, és én nekiállhatok tanulni. Ez volt az évnek az első és egyetlen napja, amikor délelőtt 11-ig aludtam, de két nap után is képes vagyok rosszul lenni a pihenéstől. Látszik is rajam, kábé úgy nézek ki, mint Milla Jovovich Az ötödik elemben, (persze a rosszabb részekben) igen, a hajam is nagyjából olyan színű.
28.
29.
30.
Ennyit szánok még a magam testi-lelki összekaparására. Ha lesz elég energiám, végigolvasom az offline naplóm és megnézem mit csináltam, mit éreztem idén. Aztán levonom a következtetést, amit minden évben - idén sem tettem meg mindent. És akkor jön az a csodálatos érzés, hogy majd most mindent megtehetek, majd az új évben nem lesz nyugodt percem és teljes, tartalmas életet fogok élni. Pedig valahol ez is az volt. Semmit nem odáztam el, amin nevetni kellett, azon nevettem, amin bőgni, azon bőgtem rendesen. Lényegében ennyi, nem?
Most pedig megyek játszani, olyant, hogy.... :)
Ezenkívül sok boldogságot Susinak és Petinek, akik ma vannak együtt 6 éve és úgy döntöttek, hogy továbbra is együtt folytatják!
Csók
Kaji-ajcsi
A héten többen kérdeztek már rá, hogy mivel ajándékozom meg szeretteimet 24-én, de - tekintve, hogy még senkinek semmit nem vettem/készítettem - egyik kérdés sem ütött annyira szíven, mint a következő:
"Megvan már minden kaji-ajcsi?"
Először nem is értettem, de abban a pillanatban, ahogy visszakérdeztem, rá kellett jönnöm, hogy itt én vagyok a hülye. A kaji-ajcsi az olyan, mint a Szülcsi-felcsi, csak rosszabb. Gyk: Karácsonyi ajándék. (Utóbbi egyébként azt jelenti, Született feleségek)
Ezt a remekbe szabott mondatot amúgy kedves ismerősöm vágta a pofámba, talán ezért is ért ilyen váratlanul. Mielőtt válaszként rávágtam volna, hogy "Ó, az a nagy trabukos, kékkupakos lóbroki!", elszámoltam tízig, majd kiböktem a rémes igazságot. Egyrészt, hogy ez milyen szó már, másrészt, hogy annyi zh-m volt mostanában, hogy magamon kívül még senkivel nem tudtam foglalkozni.
Majd most, a nagytakarítás közben kigondolom, hogy kit mivel, na meg hogyan...
Addig nézegessétek ezt, mert nekem ez a kedvencem:
És hogy továbbra se kelljen elszakadnom magamtól, most rögtönzök ide egy amolyan kaji-ajcsi kívánságkosarat. (dunatvlicencpowa)
A legfontosabb, amit kívánok karácsonyra az a nyugalom. Életem legnehezebb évét tudhatom a hátam mögött (bár még nincs vége és ezután a hét után rettegek, hogy még mi jöhet), szóval aki igazán szeret és jót akar nekem, az kedvességgel és odafigyeléssel tud majd lenyűgözni. Ez olcsó és nem ráz.
Aki ennél földhözragadtabb és még pénze is van, az szálljon be a legújabb mániámba, most éppen diktafonra gyűjtök, (digitális, nagy memóriásos, úesbés, szóval igenfasza), amit - ha eltalálok valami szuper akciót - akár 50 ezerért is megvehetek 20 havi törlesztőrészletre. Kegyetlen az élet!
Ezenkívül mint tudjátok, szívesen olvasok és szeretem a szép ruhákat, de mint mindenki más, én is szeretem magam kiválasztani az ilyesmit.
Ha valaki arra vetemedne, hogy a fa alá valami jóféle italt csempész be számomra, akkor az tudja már, hogy mit szeretek inni. Ez ügyben érdemes a tesómat kérdezni, ő tudja, mi a gyengém! :)
Amúgy szeretem a meglepetéseket, szóval aki nagyon kreatív az próbáljon meglepni, a tengerimalacon és a törpenyulakon kívül jöhet minden izgalmas!
Ez persze nem jelenti, hogy ezeken kívül nem érdekel semmi, bármit kapok örülni fogok neki! Csak magamból kiindulva, jól jönne néha, ha egy jó tündér elküldené nekem a barátaim és a családom kívánságlistáját, hogy ne kelljen, megint sálat/sapkát/nyakkendőt/csetreszt egyik polcról a másikra pakolni és egész évben kerülgetni, mondogatva, hogy "milyen édes, juj de cuki", miközben arra gondolunk "banyek, ezt bírtad kitalálni?".
Szóval csak kreatívan! Én is igyekszem mindenkinek kedvére valót választani!
Csajok, hozzátok ezeket a kitömött bugyis srácokat küldöm, hogy adják át az ajándékokat. Szerintem így bárminek örültök majd! :)
Csók!
Egy beszélgetés margójára
Felmerült ma ez a haláltéma kettőnk között. Nem az, hogy mi lesz, ha meghalunk. Hanem, hogy mi lesz, ha egyikünk jóval előbb hal meg. Te utazgatnál, egymagad. Magányra vágysz? Én összebútoroznék valami Jóskapistával, és nyírná a füvemet én meg mosnék rá - csak hogy ne legyek már annyira egyedül. Érdekes. De azért mégiscsak maradjunk abban, hogy együtt fejezzük be.
Mindig sürgetjük az időt, csak legyünk túl ezen, csak ha azt elérem, majd utána ez és az. Aztán a végén visszasírjuk az egészet.
És még valamit a sorsról. Nem hiszem, hogy úgy van az, minden előre megírva, és te csak mész rajta becsukott szemmel, összezárt ajkakkal. Bár kétségkívül van egy vonal, arra időről időre visszatér az ember - de hogy hová megy néha és honnan tér vissza, milyen kitérők után, az egészen rajtunk múlik. Létezik ember, aki végig az előírt úton halad?
Egyáltalán, miért élünk - a vonalunkért vagy a kitérők adta tapasztalásért?
Érdekes lenne, ha újra gyerekek lehetnénk, és úgy ismernénk egymást. Vajon jóban lennénk? Vagy Te csak üldöznél, elvennéd a játékom és nem adnád vissza? Én meg sírnék, de Te nem mondanád, hogy ne hisztizzek, mert az gyerekes. Lehet, hogy bocsánatot kérnél. Lehet, hogy megunnám a hisztit és abbahagynám magamtól és akkor megint játszanánk. Csak úgy, egyszerűen.
Élet. Halál.
Ismétlődés.
Visszasírás.
Visszatérés.
"Visszatérni annyi, mint megbékülni az élet végességével."*
*Kundera
Van benne valami
Fogalmam sincs, miről jutott ez a cím az eszembe. De azt tudom, hogy van benne valami! Kavarognak a gondolataim, nem tudok koncentrálni, csapongok. Valahol az f''xx(x,y)=x2+xy3z4/sin3y*4chx2, a vertikális integráció és a szimplex típusú algoritmusok között elvesztettem a fonalat.
Most akkor miért is járunk mi főiskolára? Elnézést! - Egyetemre. Ma a fejemhez vágták, hogy lefősulizom szeretett egyetemünket. De miért hívnám másnak? Az itt eltöltött eddigi másfél év alatt legfeljebb súlyban gyarapodtam, szellemileg biztos nem. Azon kívül, hogy megismertem pár embert és velük jókat söröztem, meg kávéztam, nem sok élménnyel távozom majd innen. Milyen messze van még...
Sajnos legbelül egész idő alatt tisztában vagyok vele: ez az egész csak időpazarlás. "Előszobázás, ismered."* Olyasmit tanulok, ami nem érdekel, mert egyáltalán semmi hasznát nem veszem, hogy aztán olyan emberek bírálják el a tudásom, akiknek nem vagyok kíváncsi a véleményére. Olyasvalakik elismeréséért küzdök, akiket nem becsülök semmire, és olyan munkahelyekre nyerek biztos felvételt ezzel a professzionális tudással, ahol nem akarok dolgozni.
Konzekvencia: Basszameg!
Bocsánat!
*Raffai Sarolta: Halál előtti ez a csend
-ható, -hető
Friss, ropogós, alternatív!
Holnapután kézbe vehető, közelről nézegethető, olvasható, szagolható, sőt ínyenceknek ízlelhető decemberi alternatíva szám kapható a szokásos helyeken!
A tartalom és a letölthető változat itt // http://alternativa.blog.hu/2008/12/07/az_alternativa_2008_decemberi_tartalmabol // megtekinthető!
Jó is, szép is, tessék olvasni!
(Néhány mondat tőlem származik, keressétek, olvassátok) :)
A szívem szakad, reped
Lovasi próféta úr szerint egy feldolgozást akkor érdemes elkészíteni, ha jobb lesz, mint az eredeti. Nemrég elkészült egy, szerintem tökéletes. A szívem szakad, reped, amikor hallgatom.
http://www.youtube.com/watch?v=D6RaU9n4ZuIMost múlik pontosan,
Engedem, hadd menjen,
Szaladjon kifelé belőlem
Gondoltam, egyetlen
nem vagy itt jó helyen,
nem vagy való nekem.
Villámlik, mennydörög,
ez tényleg szerelem.
Látom, hogy elsuhan
felettem egy madár
tátongó szívében szögesdrót,
csőrében szalmaszál.
Magamat ringatom,
míg ő landol egy almafán,
az Isten kertjében
almabort inhalál.
Vágtatnék tovább veled az éjben
Az álmok foltos indián lován.
Egy táltos szív remeg a konyhakésben,
Talpam alatt sár és ingovány.
Azóta szüntelen
őt látom mindenhol,
Meredten nézek a távolba,
otthonom kőpokol,
szilánkos mennyország,
folyékony torz tükör,
szentjánosbogarak fényében tündököl.
A szöveg meg fantasztikus, köszönet érte a quimbynek!
