Fogalmam sincs, miről jutott ez a cím az eszembe. De azt tudom, hogy van benne valami! Kavarognak a gondolataim, nem tudok koncentrálni, csapongok. Valahol az f''xx(x,y)=x2+xy3z4/sin3y*4chx2, a vertikális integráció és a szimplex típusú algoritmusok között elvesztettem a fonalat.
Most akkor miért is járunk mi főiskolára? Elnézést! - Egyetemre. Ma a fejemhez vágták, hogy lefősulizom szeretett egyetemünket. De miért hívnám másnak? Az itt eltöltött eddigi másfél év alatt legfeljebb súlyban gyarapodtam, szellemileg biztos nem. Azon kívül, hogy megismertem pár embert és velük jókat söröztem, meg kávéztam, nem sok élménnyel távozom majd innen. Milyen messze van még...
Sajnos legbelül egész idő alatt tisztában vagyok vele: ez az egész csak időpazarlás. "Előszobázás, ismered."* Olyasmit tanulok, ami nem érdekel, mert egyáltalán semmi hasznát nem veszem, hogy aztán olyan emberek bírálják el a tudásom, akiknek nem vagyok kíváncsi a véleményére. Olyasvalakik elismeréséért küzdök, akiket nem becsülök semmire, és olyan munkahelyekre nyerek biztos felvételt ezzel a professzionális tudással, ahol nem akarok dolgozni.
Konzekvencia: Basszameg!
Bocsánat!
*Raffai Sarolta: Halál előtti ez a csend
2 megjegyzés:
hirtelen azt hittem, hogy Raffai Máriától idézel :DDD
SZE-s tanár
Az elméletorientált főiskolai (BSC) tananyagból kábé semmi sem fog megmaradni, még akkor se, ha mindent lelkiismeretesen megtanulsz. A legjobb, ami történhet, hogy kialakul egyfajta problémamegoldó szemléleted.
A matek szigó pedig az egyik legnagyobb szopás az életben, és kábé annyi hasznát veszed később, mint a korcsolyatudásodnak Kenyában. De mégis amolyan mérföldkő az életedben...
:)))
Sztem fogom használni a mátrixok transzponáltját. Egészen biztos vagyok benne. Bele is írom gyorsan az önéletrajzomba, hogy ehhez is értek ám, a többi enélkül valahogy, olyan.. semmilyen. :D
Na igen, az elméletorientált tananyag.. Ebből a félévből már most sem emlékszem semmire, nemhogy később.. :)
Kellemetlen
Megjegyzés küldése