No meg a bor

Rég írtam, túl sok dolog történt.

Papa lelépett fiúbulizni, Medi már alszik, így egy pohár átlagos fehérbor társaságában keresek ihletet. Bár jól esne nekem is egy kis bulika, mégis lassan kortyolom, mert hagyni kell a holnapi ebédhez, házi ravioli lesz, ha sikerül, fehérboros mártással. Ha elég lassan kortyolom.

Elkezdődött a suli, életemben először szakácskabátot öltöttem és életemben talán először, én vagyok a nyomi a csoportban. Nem személyiségemet illetően, itt nincs is akkora jelentősége, hogy ki milyen ember, hanem szakmailag. A kabátom, a nadrágom és a cipőm hófehéren világít, lerí róluk, hogy sosem voltak viselve, míg a többiek szedett-vedett, gyűrött holmijai sok-sok izzasztó konyhai órát sejtetnek.
Ettől még azért - szerencsémre - mindenki ugyanolyan zavarban van Herr König előtt a konyhában. Ő a gyakorlat tanárunk, echte wienerisch akcentusával szépen kerekíti a sok "ocht, mocht, jo"-t (valójában acht, macht, ja). De jó fej, osztrák humora van.

Heti kétszer kell menni általában, de ezen a héten háromszor, és elkezdtem egy német tanfolyamot is, szóval nem unatkozom. De ha nem lenne a suli, gyanítom, akkor sem unatkoznék, mert a kis Medici állandó ellátó- és szórakoztatószemélyzetet kíván. Nagy örömömre.

És most már nem az van, hogy leteszem a lakás egy tetszőleges pontjára és visszatérve ugyanott találom. Jön, megy, felfedez. Persze egyelőre csak kúszva, de azt nagyon gyorsan. Közben egyre cukibb, de sajnos a kortyok mennyiségének növekedésével fordított arányosságban áll az ihlet mennyisége, úgyhogy erről majd máskor. Talán rossz ötlet volt, lehet, hogy a magányos estém megint Szex és New York nézésbe torkollik. :)