Borsódzó háttal keltem hétkor, és vágtam neki ma reggeli kényszer/ajánlottan kötelező győri kiruccanásomnak - igen, a belvárosba bemenés az nekem már kiruccanás. Tesóm valahogy bepalizott és rávett, hogy menjek be helyette fősulira, és a TO-n hagyjak ott valami fénymásolatot. Már eleve így tenni szívességet, hogy az embernek eszébe sem jut ellenkezni, mert fel sem fogja, hogy van más választása, fura helyzet, de aztán végül jól sült el a dolog, kb fél óra alatt végeztem, aztán a megyei (könyvtár) felé vettem az irányt.
Nagyon szép reggel volt egyébként, láttam a napfelkeltét (meg minden), úgyhogy kisebb kerülővel mentem vissza a Baross útra, a Radó-szigeten keresztül, ami - most hogy teljesen belepte a hó, és egy teremtett lélek nem járt arra - egyszerre volt fagyos és mozdulatlan, de friss és barátságos is.
A könyvtár pedig még vonzóbb számomra ilyenkor, nyitás után, a nénik kedvesek, még ébredeznek ők is, kávéznak, esetleg el lehet csípni pár tegnapi pletykát, szóval összességében hangulatosabb így, de lehet, hogy csak én voltam még a szokottnál is lelkesebb.
Gyorsan választottam pár könyvet erre a hónapra, és kifelé menet úgy döntöttem, a fekete, kemény borítójút fogom először elolvasni, a címére nem is emlékeztem akkor. A buszon bele is kezdtem, és ahogy kinyitottam, már tudtam, ez jó választás volt. Persze nem szállt meg semmilyen látnoki képesség, az első oldalra viszont félreérthetetlenül odafirkálta valaki:
Hát szóval, az a helyzet, hogy Kaffka Margit irtó jó, három felkiáltó jellel! Ennek akkor sem lehetne ellenállni, ha kritikusok hada ítélte volna a művet könyvégetésre.
Remélem, nem csalódom, bár ez már most meghozta az "árát", egy reggeli koránkelést...
