Házi knyeré, megmiegymás

Tegnap még szabadnapos voltam, és az utolsó napot mindenképp főzőcskével szerettem volna eltölteni. Nem mintha a munkahelyemen nem lenne elég konyhai tevékenység, de más azért, ha az ember a maga elképzeléseit követve főz, a saját konyhájában, arra a zenére, amit szeret, és senki nem áll a háta mögött "vicces" megjegyzéseket oda-odavetve, hogy "az ujjadat ne vágd ám bele".

Nos, ma újra meló, mint érezheted, hangulatban vagyok, szóval még egy picit merengek a tegnapon, végiggondolom, mit hogyan csináltam, legközelebb min kell változtatnom.

A hétvégén Papa Nordsees halas szendvicset akart enni, de nem volt rá lehetőség, ezért kitaláltam, hogy majd adok én neked halas szendvicset, még jobbat is mint az imbiss.

Gondoltam kipróbálom végre, képes vagyok-e önállóan kenyeret sütni, és szerencsémre erre a receptre akadtam. Korábban azt hittem, az első ilyen próbálkozásaim minimum a kukában végzik, de annyira jók az arányok ebben a receptben, hogy már a tészta gyúrása sem hozta a szokásos hajtépős "ez sosem lesz kész" fázist, hanem szép sima, ruganyos, jól kezelhető volt, így már az elején tudtam, hogy ebből valami jó fog kisülni.

Aztán annyira fellelkesültem, hogy a házi majonéznek is nekiálltam, a Rántott hús wokban receptje alapján. Bár kicsit ijesztő a temérdek olaj, amit bele kell tenni, de mivel a házi majonéz gyönyörű sárga és tojássárgáján, egy kis mustáron, són, cukron és olajon kívül nincs benne semmi más, gondolom még így is egészségesebb, mint a boltban kapható hófehér színű társai. Ezenkívül az íze is karakteresebb.

Még a halacska páclevéről mondanék pár szót, igen, pácoltam a halakat panírozás előtt. A főnököm receptjét használtam fel: olívaolajba pár gerezd fokhagymát reszeltem, fél citrom levét és egy kis worcestershire-szószt csöpögtettem bele, borsoztam majd kakukkfűvel szórtam meg. Sózni csak közvetlenül kisütés előtt szabad, így a halacskák ebben a páclében úszkáltak egy pár órát.

A végeredmény az lett, hogy Papával szanaszét zabáltuk magunkat, az estét kajakómával zártuk :)

mániás állapotban

Kívül roppanós, belül puha és krémes, már csak akkor lehetne jobb, ha négyszer ennyi kakaóval készült volna, vagy egymilliószor ennyivel. Vagy végtelenszer.

 tésztácska

kakaós csiga univerzum

Majdnem finom lett :)

Amúgy hamarosan szülinapom lesz ám már megint, ha valaki idén esetleg nagyobb ajándékban gondolkozik, annak megköszönném ezt a tavaszi/nyári dior ruhát:

Köszönöm előre is! :)

Kétnapos sörsznobizmus

Elmúlt a hétvége, Fazi és Janó már valószínűleg a railjeten, vége a nyaralásnak beillő két napnak, bár a kiváló sörök és ételek ízét még a számban érzem. Nincsenek képeim, hiszen a fényképezőm Blaninál pihen, még egészen szerdáig. A szokásos dőlés mellett sörkóstolósra sikerült a hétvége, tegnap este végigkóstoltuk a Sieben Stern házi főzésű söreit, én egy jó korsó Prager Dunklest és két kis pohár 7 Stern Märzent ittam, senki ne várjon mélyenszántó gondolatokat, nem vagyok sörkritikus, azt viszont még laikusként is megjegyezhetem, micsoda ízrobbanás egy ilyen sör az átlag sörökhöz képest.
Ma az 1516 éttermében és sörfőzdéjében reggeliztünk, ahol éppen előttünk sétált be az ajtón Conrad Seidl, az osztrák "Sörpápa", osztrák népviseletben, akinek a létezéséről persze se én, se Papa nem tudtunk korábban, de Janó mesélt róla és így már átéreztük a jelentőségét, hogy vele lehetünk egy helyiségben. Mármint Janóval. :) A Folyékonykenyér blog kb. egy éve készített a Sörpápával interjút, itt elolvashatjátok. Jót ettünk, jót ittunk a hely saját főzésű söreiből, én búzasört ittam, mit mondhatnék, nemes egyszerűséggel remek volt! :)
Tegnap burgereztünk a die Burgermacherben, lóhúsból készült hambit toltunk, és egy házi paradicsomszószt, ami annyira mennyei volt, hogy azonnal le kell utánozzam, holnap pizzasütés házi szósszal :)
A lóhús mellé is a búza dukált, Kuchlbauert ittam, ami egy bajor búzasör, persze azonnal elrontottam a sörsznobizmust, mert nem megfelelő pohárba töltöttem, amit a körülöttem ülő sznobok meg a pincérlány is kétségbeesetten nyugtázott, ő még egy utolsó kísérletet tett arra, hogy ezt a hibát korrigáljuk, kérdezte, hogy áttöltsük-e megfelelő alakúba, de én igazi paraszt módjára mondtam, hogy kein problem, nekem megfelel így is :)

Csudajó volt összességében, megint megjött a kedvem ahhoz, hogy milliomos legyek és egy csomó pénzt költsek ételre és italra. Rengeteg pénzre van szükség!! :D

De a lényeg az egészben annyi, hogy ha Bécsben jártok, ezeket a helyeket érdemes meglátogatni, ha minőségi ivászatra szottyan kedvetek!

Na de az is volt, hogy Ági javasolta, hallgassam meg Madonna Erotica című albumát, én ezt még nem is ismertem, de ütött, ez a szám főleg:




Madonna elképesztő dolgokat művelt egy időben, most kezdem csak újra felfedezni, mennyire klassz az ő munkája.

Zárul az év

Megvan végre, megvan a Job. Kedves csapat, jó fizu, mindez két utcányira innen. Vége a rinyálásnak, huhúú :) A legolcsóbb bécsi pezsgővel és házi pizzával ünnepeltünk.

És mivel hála minden szenteknek végre véget ér ez a kínkeserves év, és megint páratlan év lesz (ha lesz), rá kellett kapcsolnom a tavaly szilveszteri fogadalmaimmal, hogy ne legyen bűntudatom. Az étkezési szokásaimmal kapcsolatos fogadalmakra gondolok itt legfőképp, idén megkóstoltam a garnélát, a fekete kagylót, a lazacot és a pontyot, és ma Dorinbé és Szilárd jóvoltából megkoronáztam az idei évet a csigával!

Ezt teljesen önállóan fogyasztottam el, annyira nagykirály vagyok :) Jöhet a karácsonyi nagytakarítás, és este ünneplés, karácsonyi vacsival, tosájlikőrrel, és Reszkessetek betörők nézéssel!

Az új kedvencem Daniel Waples, aki nem csak iszonyúan tehetséges, de még szép is:

Minden egyben

Sütöttem egy újabb adag croissant, a dolog tökéletesítése végett, most ezt a receptet használtam: Francia Croissant. Készítettem kovászt. Egész délután készült a tészta, sok pihentetéssel, hogy habkönnyű legyen. Íme a végeredmény, láthatóan szebb mint az előző:

Ezt visszük magunkkal kirándulni az erdőbe. Ilyen ez a reggel:



Csütörtökön voltam a Powerserv irodánál, kint a Praternél. Az egyes villamos visz el odáig, azt viszont nem tudtam, hogy nem a központban tesz ki, hanem a pratersterni erdő közepén. Fél órás séta volt a jutalmam. Ezeket fotóztam a fagyos reggelen:

Praterstern

Még a markológép játékok is leálltak a kitermeléssel.

Minden mozdulatlan

Metrószerencsétlenséggel álmodtam, egy nyitott liftben meghúzódva néztem, ahogy repülnek az égő metródarabok. A lift ajtaja egyszer csak bezárult, a lift elindult lefelé. Pár emelettel lejjebb kinyílt az ajtó, és egy Tirion szerű törpe lépett be. Mondtam, hogy kisiklott a metró, de csak nevetett, és mondta, hogy nyomjam meg a hármas gombot. Megnyomtam, közben összevissza beszéltem az izgatottságtól, és aztán láttam, hogy nem a hármas gomb világít, hanem a kettes. Megnyomtam a hármast, de ötös lett belőle. A hármast csak harmadszorra találtam el, elindult a lift.

Na mondd, hogy nem én vagyok a nagy király :)

Tádámm! Életem első Croissant-jai:

A receptért köszönet Escudetenek!

És zene a kedvenc sorozataimból:

A hippik meg a vadas

Pitto az új szerelmem ezzel a jó kis hippis dallal és klippel:



Továbbra is a munkanélküliség jó meleg bugyraiban időzöm, nem vagyok rest, de a malmok bizony lassan őrölnek. Két bewerbung mail megírása között német magolással, és főzéssel ütöm el az időt. És tádámm, íme életem első vadasa egy szép darab marhaszegyből:

Tudom, tudom, tálalásból és ételfotózásból is van még mit tanulnom, de ez annyira nagy királyság, hogy muszáj posztolni :) Mert a vadas a kedvenc "gyerekkorízű" ételem.

Sáliláliláá! :))