Tegnap még szabadnapos voltam, és az utolsó napot mindenképp főzőcskével szerettem volna eltölteni. Nem mintha a munkahelyemen nem lenne elég konyhai tevékenység, de más azért, ha az ember a maga elképzeléseit követve főz, a saját konyhájában, arra a zenére, amit szeret, és senki nem áll a háta mögött "vicces" megjegyzéseket oda-odavetve, hogy "az ujjadat ne vágd ám bele".
Nos, ma újra meló, mint érezheted, hangulatban vagyok, szóval még egy picit merengek a tegnapon, végiggondolom, mit hogyan csináltam, legközelebb min kell változtatnom.
A hétvégén Papa Nordsees halas szendvicset akart enni, de nem volt rá lehetőség, ezért kitaláltam, hogy majd adok én neked halas szendvicset, még jobbat is mint az imbiss.
Gondoltam kipróbálom végre, képes vagyok-e önállóan kenyeret sütni, és szerencsémre erre a receptre akadtam. Korábban azt hittem, az első ilyen próbálkozásaim minimum a kukában végzik, de annyira jók az arányok ebben a receptben, hogy már a tészta gyúrása sem hozta a szokásos hajtépős "ez sosem lesz kész" fázist, hanem szép sima, ruganyos, jól kezelhető volt, így már az elején tudtam, hogy ebből valami jó fog kisülni.
Aztán annyira fellelkesültem, hogy a házi majonéznek is nekiálltam, a Rántott hús wokban receptje alapján. Bár kicsit ijesztő a temérdek olaj, amit bele kell tenni, de mivel a házi majonéz gyönyörű sárga és tojássárgáján, egy kis mustáron, són, cukron és olajon kívül nincs benne semmi más, gondolom még így is egészségesebb, mint a boltban kapható hófehér színű társai. Ezenkívül az íze is karakteresebb.
Még a halacska páclevéről mondanék pár szót, igen, pácoltam a halakat panírozás előtt. A főnököm receptjét használtam fel: olívaolajba pár gerezd fokhagymát reszeltem, fél citrom levét és egy kis worcestershire-szószt csöpögtettem bele, borsoztam majd kakukkfűvel szórtam meg. Sózni csak közvetlenül kisütés előtt szabad, így a halacskák ebben a páclében úszkáltak egy pár órát.
A végeredmény az lett, hogy Papával szanaszét zabáltuk magunkat, az estét kajakómával zártuk :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése