Ha anyu is alkalmazott lenne, ő is kapott volna a kormánytól Erzsébet-utalványt, meg SZÉP kártyát. Kapott volna, a januári cafeteria összeget például most, február végén. Anyu valószínűleg megtalálta volna a neten, hogy hol az elfogadóhelyek listája, talán kevésbé gyorsan mint én.
Nos, én megtaláltam, viszonylag gyorsan, és levontam a következtetéseket. A teljesség igénye nélkül:
A korábbi 18 ezer forinthoz képest, amit meleg és hideg étel vásárlására is szinte mindenhol elfogadtak, most kaphattam max 5 ezer forint értékű Erzsébet utalványt, ami hideg étel vásárlásra való és SZÉP kártyát, feltöltve 10 ezer forinttal, ami meg meleg étel vásárlásra van kitalálva.
Az elfogadóhelyek listája hosszú, az utalványnál CBA és Honi nyilván előnyben. Tesco, Match és Spar kiesik. A Szép kártyára csak vendéglátás részt kértem (még szállás és pihenés kapható), az elfogadóhelyek kizárólag éttermek. Szerencsére van közte Burger King, mert a többit nem tudom megfizetni.
A munkahelyemen még nincs az elfogadáshoz szükséges terminál, nem tudják, hogy mikor lesz, tehát használni ott sem tudom a kártyát.
Az üzenete a dolognak tehát az, hogy az étteremben evés nagyobb támogatottságot kap, mint az otthon főzés (igaz magyar alapanyagokból).
Ezen túltettem magam, mint ahogy azon is, hogy míg Tesco-ban nem fogadják el az utalványt, addig egy belvárosi szivar és brandy márkaboltban igen. Nos, ez is érdekes, de lehet, hogy csak nekem.
Ma esedékes volt a bevásárlás, úgyhogy tettem egy próbát. Köztudott, hogy vásárolni éhes gyomorral nem szabad, ezért elmentem a Burgerbe bedobni egy sajtburit, amit az újdonsült kártyámmal terveztem kifizetni. A történet a szokásos. A pult másik oldalán álló fiatal srác elbizonytalanodik, mikor megkérdezem, elfogadják-e a kártyámat, mert a honlapon az állt, hogy igen. Aztán hívja a műszakvezetőt. Ő gyorsan hoz egy szemre 30 oldalas útmutatót. Lehúzzák a kártyát egyszer - Elutasítva. Kétszer - elutasítva. Közben lázas lapozás az útmutatóban és pénztárgépnyomkodás. Eltelik tíz perc, a műszakvezető sűrű elnézéskérés közepette felajánlja, hogy inkább vigyem el ingyen a burgert. Mondtam, hogy ne aggódjon, nem az ő hibája hogy nem sikerült.
Azután megnéztem a kinyomtatott listán, hogy hol fogok tudni vásárolni az utalványaimmal. Az Arany János utcai metrómegállónál álltam, így a legcélszerűbbnek a listán lévő "ABC - Arany János utca 55." tűnt. Jó sokáig kerestem, aztán egy virágüzletben mondták, hogy az Arany János utca utolsó háztömbje a 33-as, de ott például pont van egy CBA. Gondolom a közigazgatásban is nehéz dolgozni, és nem könnyű 3 betűt meg egy címet rendesen leírni. :)
Ezek után anyukám is azt mondaná, hogy ezt a sok fost dugja fel magának minden magyarkodó miniszter. De aztán eszébe jutna - ahogy nekem is eszembe jut néha - az a néhány intő szó, amit gyakorta hangoztat: "Jó nevelésről nem elfeledkezni!"
Betértem hát az igaz magyar CBA-ba és azonnal elöntött az izgalom, a boltról ugyanis lerítt, hogy gazdag seggfejek járnak ide vásárolni, ami többé kevésbé beigazolódott. És most jön a csattanó, a bolt ugyanis minden elképzelésemet felülmúlva csodálatos volt!
Tiszta, kellemes, rengeteg fajta áru, mind jó minőségű. A bolti aláfestő zene nem a rádió 1, hanem valami lágy dallam, szaxofonos és zongorás. A zöldségek nem fonnyadtak - mint például a Matchban, és nem csak kunsági étolajat találni ott, hanem például különféle tokaji boreceteket, fürjtojást és mindenféle sznob csodát. És a legjobb az egészben, hogy az árak átlagosnak mondhatók, semminél sem gondoltam magamban azt, hogy úristen ez megfizethetetlen.
Szóval azért jó dolgok is történnek, vagyis hogy közhellyel éljek: Minden rosszban van valami jó. :)
Akit pedig nem győztem meg arról, hogy néha azért nem gond egy kis trágár beszéd, az olvassa el Vonneguttól "A nagy űrbaszás" című novellát! Anyu, Te is!
