Akkor legyen inkább az olcsóbb!

Egy órányi Kléta olvasás után végre bejutottam öt percre Szelényi doktornőhöz, aki kedvesen kiírt mára és tegnapra hányás-hasmenés borzalom kipihenésére. Figyelmeztetett, hogy tartózkodjak a tejtermékek fogyasztásától, mert akkor továbbra is hasmenésem lesz. Ezek után nem tájékoztattam, hogy a 24 órás koplalás után én bizony egy jó adag tejes kávéval indítottam a napot ma reggel, és hazaérvén egy újabb adagot készülök elfogyasztani.

Kifelé menet megkérdeztem, hogy nyitva hagyjam-e az ajtót, erre a doktornő eltorzult arccal, kikerekedett szemekkel szólt vissza: "Jézusom, csak azt ne!". Persze nem a sorra kerülő betegek elől akarta elzárni magát, hanem a betóduló hidegtől. A Szondi utcai háziorvosi rendelőben ugyanis nincs fűtés. Minek is, még túlságosan kimelegednének a betegek.

Hazafelé megállapítottam, hogy Pest hóesésben szörnyű látvány, mert koszos, saras, és az utcákat ellepik a nyugdíjasok, akik ilyenkor a csúszós járdán még lassabban botorkálnak.

A kisboltban vettem egy kis párizsit, mondtam a pultban álló sapkás hölgynek (talán a pult mögött sincs fűtés?), hogy a pickből legyen kedves 15 dekát, mondta hogy az 2250, de van marhapárizsi 1550-ért, mondtam, jó akkor legyen inkább az olcsóbb és 10 deka. Rémes ez az egész, azt hiszem, sosem fogom megszokni a "szegénységet". Persze tudom, ez még nem is a legalja, de én, aki falusi kislány korában nyaranta 20 méter megtételével a minden elképzelhető jót tartalmazó kertben találtam magam és reggelire akár 3 paradicsomot is megehettem az (egyenesen a pipi fenekéből 5 perce érkező) sült/főtt tojások mellé, szóval hogy én nehezen viselem a kemény pesti telet, meg a 10 deka párizsit egy zsemlével és íztelen műparadicsommal. Vettem egy nagy brokkolit, majd attól hátha úgy érzem, ettem valami egészségeset.

Na de tényleg rémes ez, két és fél éve szakadtam el anyuéktól és dacára a legnehezebb első időknek, amikor sokszor egy zacskó tesco virsli volt az egy hétre való ételem, azt hiszem tényleg sosem fogok ehhez hozzászokni. Anyuék nem voltak sosem azok a tipikus "újgazdagok", de arra mindig odafigyeltek, hogy a hűtőnk telis tele legyen finomságokkal. Ha most ott lennék náluk, kinyitnám a hűtőt, biztos lenne benne 3-4 féle felvágott, sok tej, vaj, mindenféle szendvicsre való krémek, virsli, kolbászok és többféle sajt! Hihetetlen, de az elköltözésem utáni idők egyik legnagyobb csalódása az volt, amikor a boltban rájöttem, hogy a sajt luxusnak számít.

Ha a saját hűtőmbe nézek, az csak silány másolata a régi, békebeli családi hűtőnek.

És én még csak nem is panaszkodhatok, mert egyrészt nem minimálbérből élek, másrészt 47 ezerből Magyarországon amúgy is csudijól meg lehet élni. Mondta Matolcsy "47 ezer forintból ma nagyon jól meg lehet élni" György, közgazdász, publicista, politikus. Magyarország nemzetgazdasági minisztere.