Együttállás

Kezdem azt hinni, hogy ahhoz valami pokolian szerencsés bolygó együttállás szükséges, hogy én végre egyszer kialudjam magam. Na, hadd panaszkodjam már egy kicsit.

Az anyaság meg nagyrészt szervezőképesség kérdése. Az, hogy egyszerre aludjon el Medi és Guszti, az a szerencse kérdése (vagy a csillagállásé). Az, hogy abban a kivételes esetben, amikor ez megtörténik ne legyek épp veszettül éhes, vagy ne érezzem úgy, hogy a lakásban eluralkodott ocsmány rendetlenség már elviselhetetlenné vált és tennem kell valamit - na az múlik rajtam.

Reggelre kelünk - így vagy úgy. Azt el kell lassan fogadnom, hogy Guszti a reggeli visszaalvást nem fogja hagyni, ő felébredt, aki nem aludta ki magát az éjszaka, az magára vessen, minek viháncol éjnek évadján. Guszti leleményessége határtalan, ha azt kell kitalálnia, minek a szétcincálásával győzzön meg az előbbiekről. Így hát kelünk, én legalább is. Van egy időintervallum, amiben Medi már megkajált, még békésen elnézelődik egy ideig, mielőtt rájönne, hogy a mami meglógott kávét főzni és épp nem őt ringatja. Addig enni adok az állatoknak, megfőzöm a kávét, és elkezdek felöltözni, fogat mosni stb. A fésülködésre Guszti rájön, hogy megyünk valahová, türelmetlenül csahol, hogy igyekezzek. Hamarosan Medi is rákezd, mert észrevette, hogy nem vagyok a közelben (értsd: tőle 10 centire).

Oh, wait. Medi felébredt, félbeszakítom az írást, mert sír, gondolom éhes és dühös, hogy miért nem egyből cicivel a szájában ébredt. :D

Snitt.

Medi épp boldogan lakmározott a jobb mellemből, amikor valami melegséget éreztem a combomon. Ő egy kicsit nyugtalankodni kezdett, én kíváncsian kezdtem keresgélni a melegség okát. Valami nedves. Én nem tudom, hogy csinálta, de kipisilt a pelenkából, úgy, hogy a pelenka tökéletesen rajta volt végig. Na mindegy. A biztonság kedvéért felbüfizett egy kis tejet a lepedőre. Tisztába tettem, átöltöztettem, aztán gyorsan vissza szopizni, mielőtt éktelen dühbe gurult volna. A pisi és hányás foltokat diszkréten letakartam a pléddel. Esélytelen, hogy én ezt ma kimossam, mert a mosógépben Guszti alvóhelye, amit az utóbbi időben Porszi alomnak használ. Amúgy is, holnapra ugyanígy fog kinézni..

Szóval a reggeli "rutinnál" tartottam, ott, hogy Medi is türelmetlenkedni kezd. Felöltöztetem és valahogy megoldom, hogy egy időben legyek készen, a gyerek megszoptatva, tisztába téve, felöltöztetve legyen, Gusztin hám, póráz, rajtam táska, benne könyv, telefon, pénztárca, babaholmik, kakizacskó. Bármelyik hiánya esetén katasztrófahelyzet lép életbe. Tegnap annyira káosz volt, hogy itthon maradt a pulcsim, a lestrapált kis testem persze azonnal megfázott.. Na de indulunk, Guszti húz, a 800 méter alatt a kutyafuti felé végig nevelnem kell, de "mellém" parancsszó - úgy tűnik - megtanulhatatlan. A futin imádkozom, hogy Guszti a közelemben kakiljon, mert akkor el kell mennem felszedni, és a babát magára kell hagynom, ami még nagyon ijesztő. Háromnegyed óra után hazaindulunk, addigra Medi kezd ébredezni, úgyhogy hazaérve etetnem kell. Az kb egy órát vesz igénybe étvágytól függően. Ekkor még nem ettem egy falatot sem.

Guszti a futi után jobb esetben alszik, rosszabb esetben rág.

Medi a kaja után néha alszik, legtöbbször nem. Mindig kitalál nekem valamit. Amúgy anyuka legyen a talpán, aki a csecsemő kommunikációját dekódolja. Nekem általában halvány lila fingom sincs, mit akar Medi, pedig már hat hete "együtt vagyunk". Legtöbbször kipróbálok mindenfélét, tisztába teszem, etetem, ringatom és az egyikről kiderül utólag, hogy na akkor ez volt a baja.

Amúgy már lát engem, jól meg is néz, ha elég közel van az arcom. Ez elég szórakoztató, pedig nem tűnik nagy dolognak. 

Mennem kell, Medi nyafog, Gusztinak pisilni kell - újabb futi kör.

Én meg várok az együttállásra, addig marad a kialvatlanság :)