Jajjaj

Néha én is feladom.

Mostanában egyre gyakrabban... Sajni.

Jön a magányszörny, be akar furakodni mellém az ágyba, mindent megtesz, hogy lehűtse a lábam, néha már jéghideg. Pedig tudnivaló, hogy a boldog emberek sosem fáznak! Eleinte a zoknisfiókba bújtam előle, azt hittem, ott a puhaság meg a melegség, de aztán kiderült, hogy az ön-lélekmelegítés nem túl célravezető.
Ugyan a magányszörny oda nem jön utánam, viszont fogja magát és megáll a fiók előtt és magában beszél ("és kutyahúst zabál..."), fennhangon kezdi mondani, hogy:
- Trallala, itt vagyok. Hiába, úgyis tudja minden meleg lábú álmodozó, hogy itt vagyok és az pont elég. A jelenlétem is fagyaszt, semmit sem kell tennem.
Akkor persze előjövök, már csak dacból is, meg mert tudom, hogy tényleg elegendő a jelenléte is.

Folyton ez szól, mikor itt van:


A világ legelfuseráltabb 22-es csapdája, hogy a magányszörny ellen a leghatásosabb módszer, ha sosem vagy egyedül, viszont csak akkor tűnik el végképp, ha egyedül küzdesz meg vele.

Ezt persze, csak az érti, aki.


Érik már a tündértalálkozó!