...De ugye megbocsátod, Uram, hogy én nem bírom befogni! :)
Na most az van, hogy minden nap megnézem, írtam-e már új bejegyzést.
- Nem, nem írtam.
- Megint nem írtam.
- Nahát, még mindig semmi!
Nem valami termékeny időszak, amit magam mögött hagytam, de hát ilyen a dolgozó nők élete (anutám szerint a szép lányoké ilyen), egyszerűen nem jött szembe a tartalom, a mondanivaló, szó szerint a mondani való. Fáradt is vagyok... ("Fáradt vagyok sokat is dolgoztam / Én is elalszom majd."**)
Pedig gondolatom van rengeteg, igazából egyebem sincs. És egészen bele tudok bolondulni, ha nincs kinek mesélni, ha belémfojtják a szót. Ha jobban meggondolom, ez számomra a legidegesítőbb dolog a világon, még az átázott cipőknél is idegesítőbb, sőt mi több, még a bohócoknál is, pedig azok aztán... Szóval nehezen viselem, ha megreked bennem az a töméntelen bölcsesség (értsd: marhaság), amin nap mint nap agyalok. Főleg az bánt, hogy annyi jó ötletem van - némelyik világmegváltó -, de amit nem írok le az nem marad meg a fejemben.
Azért is írom le ide, lesz itt majd minden jó, könyveknek ajánlása, anekdotázás, Győr-népszerűsítés, és se vége se hossze (csak hogy rímeljen) a nagy elképzeléseknek! Már csak idő kellene, annak bizony híjával vagyunk.Tudjuk, ugye, hogy mi az a két dolog, ami visszahozhatatlan az életben? Helyes megfejtőnek jutalom!
*Teréz anya
**József Attila
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése