Csak hallgasd:
Olvasd:
Tegnap a szememre vetették minden bűnömet, kegyetlenül, jogtalanul, de hazugságok nélkül. Egyébként pedig nem volt rá szükség, ahogy máskor sem - az egészet tudom fejből, jópárszor végigrágtam magam rajta.
Pontosan 3 éve annak, hogy megőrültem és jó pár embert magammal ragadtam. Soha, de soha nem fogom megtudni, mi miért történt, és mi az, aminek örüljek, mi az, amit kaparjak ki a szemétdomb aljáról, és mi az, amit visszaássak.
Jó pár embert magammal ragadtam. És ma? Kire vagyok én hatással? Régen nyomokat hagytam, leginkább az emberek lelkében. Ma ha százszor leírom is a nevem, minden gondolatom cirkalmas mondatokba helyezem és átadom az utókornak, ugyan kinek a tekintetében látom, hogy érdemes élnem?
Fájdalmas kérdés. A válaszba jobb bele sem gondolni.
Jó pár embert magammal ragadtam. És őrjítettem, vádoltam, csapkodtam és mégis, aki a szemembe nézett látta, hogy élek, minden rezdülésben, és ők is éltek, minden rezdülésemben, és ott együtt soha nem volt és mégis százszor ismert tűzben égtünk, és körülöttünk a világ, úgy perzselt, úgy pezsgett, tönkretett és felmagasztalt, és táncolt, imbolygott, morgott, énekelt az élet.
Kiégtem.
Akkor és ott.
Egészen szenes lett a szívem.
Ha hozzáérnek elporlad.
Ki tehet erről? Melyikünk küldte máglyára a szívet?
Egészen szenes lett a szívem.
Ha hozzáérnek elporlad.
Ki tehet erről? Melyikünk küldte máglyára a szívet?
Talán én magam.
De oly gyönyörű volt, ahogy égett!
Magasba szöktek a lángok, és igézve néztem, nem bírtam eloltani.
A kezemben vödör víz volt, emlékszem.
De csak álltam és nem oltottam el.
És ma? Hol van az élet ma?
Pedig boldog vagyok. Szeretek ma is, jobban, több tartalommal.
Valami mégis visszavonhatatlanul elveszett, az élet kincsétől megfosztottuk magunkat, közös erővel, elraboltuk egymástól, ahelyett, hogy hozzáadtunk volna, és ma már csak ülünk a romokon, és a törmelékből összekapart életmorzsák penészes darabkáit osztjuk meg egymással.
De legalább tanultunk belőle.
Ami megmaradt az a miénk, és már nem vennénk el a másikét, ma a sajátunkat is nekiadnánk.
Tehát érdemes volt. Mégis.
2 megjegyzés:
köszönöm a zenét! máris adtál valamit a "világnak"... tekintetemben ugyan nem láthatod, de érdemes! aki így tud írni, annak mindenképpen! a héten találtam meg az ósdi, papírral-tollal írt naplómat: akkor írtam hasonlókat, mint itt-most-te. minden felett elmúlik az idő, s ahogy írod: a tanulság megmarad, gyerünk, kék! írj még!
Köszönöm!
Ha nem is kérdezel, de kérsz, és nem tudod, de sokat jelent.
Megjegyzés küldése