Levél Almának

Ennél jobban most úgysem tudnék helyzetet jelenteni...

Ma pomme, ma petite fille,

Én választottam a felnőttkedést. Elmentem az otthontalanságba, ami csak látszólagosan volt az, mert most igazán otthon lehetek, belül, a szívemben. Ugye milyen szentimentális? De többeknek bejött ez, például Buddhának is, úgyhogy nem megvetendő.
Persze a felnőttkedést nem választotta Buddha, csak az elvonulást a másik életből, viszont én sajnos nem vagyok olyan ügyes és ennem kell, meg laknom meg leinni magam a barátaimmal Pesten, úgyhogy nekem muszáj multinál dolgoznom, vagyis nem muszáj, csak csinálom. És külön löket az értelmetlenséghez, hogy olyasmit tanulok mellé 8 éve ami soha nem is érdekelt igazán. Ez az utolsó amit megteszek a világnak és a társadalomnak, utána hivatalosan is szabad lehetek, diplomás csavargóként, senki nem szólhat rám rossz szót, mindenkivel tartom az egy köpésnyi távolságot.

Evilági örömök..


"Vannak bögrék, teák, kávék
keksz is kell, hogy legyen itt arréb
a polcon konzervek helyett, lekvárok kapnak helyet
a fészert is én építettem, a barátommal kezdtük ketten
aztán neki dolga lett, és örökre elsietett
hát jó hogy jöttél, látogatni, mondd
milyen most a városba lakni?
Mutass egy fényképet, és nevet, és mondd el,
mikor született?
Anyád hogy van, de hát látod, örül,
boldog, régen látott
Hiányzol neki, és nekem,
ő hiányzik, egyetlenem
volt egy nagy puha ágy
az anyukád ezt szerette...
és a ruhát ledobtuk a fotelekbe
úgy szerettünk minden este
összebújni, egynek lenni, a külvilágot nem behozni
lestük reggel, hogy hogy lehet ilyen hiteles a kikelet."

Igazi életet szeretnék, igazi dolgokat, igazi örömöket, igazi fájdalmat. Az egész életem valótlan, a felnőtteskedés, a gyerekeskedés is az. Olyan mintha a fejemre húztak volna egy nejlonzacskót, tudod, egyre kevesebb ott a levegő, aztán már nincs is, és ha szerencséd van, valaki az utolsó pillanatban bök bele egy lyukat és betolul a levegő oda, befelé egészen.

Nekem eddig mindig szerencsém volt.
De mindig csak az utolsó pillanatban, úgyhogy vannak maradandó károsodásaim.

Melyik lenne a kedvenc évszakod, ha léteznél, ma petite pomme?

Megyek málnát szedni.

Az univerzum más részeiben is lesz málnabokor?
És lesz ott megbocsátás?
És lesznek-e őszinte emberek ott?
És lesznek-e bögrék, teák, kávék és keksz?

Gyere látogass meg! Unalmas a földi élet és valóság nevű izé :)

2 megjegyzés:

Unknown írta...

Adri, az hogy igazi vagy sem, Rajtad múlik...


„Hiába fürösztöd önmagadban,
csak másban moshatod meg arcodat,.. "
(J.A.)

Kék írta...

Egyik kedvenc idézetem és 1000%-osan igaz rám.

Mindig csak másokban találom meg önmagam.

Pont ezért van, hogy bizonyos emberi tulajdonságokkal és hozzáállásokkal nem tudok megküzdeni. Sajni sok-sok hazugság vagy inkább őszintétlenség mérgezi a levegőmet, és ettől válik a világom valótlanná. Igazán nem tudom mit tehetnék ez ellen.