Mi a fenét jelent ez? Csak rá kellene kattintani és megtudnám. Persze lusta vagyok hozzá, túl sok macera utána ide visszalapozni.
Minden ilyen macerásan megy most, nem tudom mi lehet az oka. Este nem tudtam elaludni időben, reggel nem tudtam felkelni időben. A vonat késett, egy néni megkért hogy segítsem fel a peronra. Aztán jött egy másik néni (mintha csak megbeszélték volna), úgy tűnt, hogy nem is ismerik egymást, de nagyon jól elbeszélgettek arról, hogy hová süllyedt az egészségügy (Mégis hová? Hová??). Aztán kisütötték, hogy az egyik néni férje (akinek hétfőn műtötték a prosztatáját - most már ebből is ki vagyok művelve) az osztálytársa volt a néninek, aki 40 évig biciklizett a faluban állítása szerint...
Értelmetlen ez is mint a felnőttek dolgai általában.
A tegnap esti beszélgetés meg hiába volt két és fél órás, végül nem a tartalma volt a lényeg, hanem a mögöttes dolgok. Kicsit piszkálja az agyamat ez a gondolat. Már hogy mi az önálló véleményem. Úgy általában véve a dolgokkal kapcsolatban. Fennáll a veszélye, hogy mindig az a véleményem, mint annak akivel beszélgetek. Na meg persze annak is, hogy egyszerűen szöges ellentéte annak mint másoknak. Valahogy nincs köztes állapot. Nehéz ugye eldönteni, mert vagy-vagy.
Nincs is igazából értelme ennek. Csak zavar, néha úgy érzem, túlságosan befolyásolható vagyok, ami azért nem jó, mert a két szélsőség között egyszer muszáj lesz választani. Eljön majd a pillanat, amikor nem lehet tovább ugrálni, mert megbomlik az agyam tőle. Ez egyre közelibb.
De mit válasszak? Vagy majd választ engem?
Fene se tudja.
Kikapcsolom magam.
Ezzel:
Kék és a világ
piszmó
heyyo
Sasha Mitic
All content © 2009 Ha most kérdeznél, elmondanám... | Powered by Blogger
Blogger Templates created by Deluxe Templates
Wordpress theme designed by Scribblescratch
4 megjegyzés:
ha választani kell, mindig megmutatja az élet, hogy melyik a helyes. mint az új munkám, ami a villamoson ülve csöppent az ölembe:) csak úgy kell hangolni magad, hogy pajtások legyetek,a Világ és Te kézenfogva indiánszökelljetek, és akkor súg, mint az Amelieben a zöldségesnél..."hát maga biztos nem zöldség, mert még egy articsókának is van szíve"
meg úgy az is van, hogy mindig van harmadik meg negyedik, és milliomodik lehetőség is. Ami lehet hogy elsőre ijesztő, de valójában gyönyörű. Mi lenne velünk ha mindig a másik véleményének egyetértői vagy ellentmondói lennénk?! Valószínű már évezredek óta ugyanaz a beszélgetés folyna(mint újabban megtudtuk sumirul vagy magyarul:)), és nem is a beszélgetés a lényeg, hanem hogy te TE. Te sem az egyik vagy a másik vagy, hanem a harmadik, aki teljesen más, aki a milliomodikat is felöleli. Őt valóban nem választhatod, csak tanulhatsz az élettől és a léttől, és ha éber vagy észreveszed, ha észreveszed többé nem vagy sem az egyik sem az ellentettje. Többé már nem vagy önmagad, még inkább önmagad vagy...Bátorság, ne félj... Nincs mitől. Csakis a félelemtől, de attól meg nem kell, mert ugye ne félj. :)
Utána rájöttem aztán hogy ez hülyeség,csak lusta voltam leírni. Mármint nem az hülyeség amit írtam, csak olyan hirtelen kiviláglott bennem a megoldás, ami az "Élet, London, ez a júniusi pillanat"...
Szóval hogy ne kérdezősködjek magam felé állandóan, hanem csak örüljek és élvezzem az értelmetlen és hasztalan vitákat és azt is, hogy éppen az a véleményem, ami. Még akkor is ha nem csak az enyém.
PUnktum :)
Igen elhalt a blog. Vagy csak alkotói válság gyötör? Örülnék valami újat olvasni...
Üdvözlettel:
Seele :)
Megjegyzés küldése