Igen, vigyél magaddal, oda, ahol azelőtt még soha nem jártam!
Lehet, hogy ez Denevérország!
De azt hiszem, ott a helyem.
Úgyhogy elhúzom a csíkot legalább 48 órára. :)
Így döntöttem.
ájemávánderlásztking! :)
Újra itt!
Elköltöződtem Budapestre, erre a nyüzsgő, pörgő, forgó nemislétező világba, és hónapokba telt mire blogképes internetezésre futotta :)
De minden jó.
Sütök-főzök, iszom bort, meg söröket, filmklubra megyek indokolatlanul sok ismeretlen ember közé, leégetem a rántottát, meg a "féléventeegyszer" sülthúst :)
Albit váltok, fogom a fejem, interjúra megyek, nem megyek sehová, nem blogolok, buborékos játékkal játszom, hazalátogatok, krisnás fiúnak adom a kajajegyem, nem mondom meg hol van a rottenbiller utca, örülök hogy dzsonkjuszek itt forgat, etetem a macskát, nem almozok ki, hegedűszóra érkezem, piacon veszek néniktől petrezselymet, mézeskalácsot sütök, összeveszek, kibékülök, szerelmeskedek, nem nézek körül, dudál rám a troli, mérgelődök a négyesmetrón, jobb oldalra állok a mozgólépcsőn, tócsákba lépve indulok el, fölesek a színpadra....
Itt vagyok...
Maradok itten, neve is van, Budapest.
Elköltöződtem Budapestre, erre a nyüzsgő, pörgő, forgó nemislétező világba, és hónapokba telt mire blogképes internetezésre futotta :)
De minden jó.
Sütök-főzök, iszom bort, meg söröket, filmklubra megyek indokolatlanul sok ismeretlen ember közé, leégetem a rántottát, meg a "féléventeegyszer" sülthúst :)
Albit váltok, fogom a fejem, interjúra megyek, nem megyek sehová, nem blogolok, buborékos játékkal játszom, hazalátogatok, krisnás fiúnak adom a kajajegyem, nem mondom meg hol van a rottenbiller utca, örülök hogy dzsonkjuszek itt forgat, etetem a macskát, nem almozok ki, hegedűszóra érkezem, piacon veszek néniktől petrezselymet, mézeskalácsot sütök, összeveszek, kibékülök, szerelmeskedek, nem nézek körül, dudál rám a troli, mérgelődök a négyesmetrón, jobb oldalra állok a mozgólépcsőn, tócsákba lépve indulok el, fölesek a színpadra....
Itt vagyok...
Maradok itten, neve is van, Budapest.
Pénzre váltás
Mi a fenét jelent ez? Csak rá kellene kattintani és megtudnám. Persze lusta vagyok hozzá, túl sok macera utána ide visszalapozni.
Minden ilyen macerásan megy most, nem tudom mi lehet az oka. Este nem tudtam elaludni időben, reggel nem tudtam felkelni időben. A vonat késett, egy néni megkért hogy segítsem fel a peronra. Aztán jött egy másik néni (mintha csak megbeszélték volna), úgy tűnt, hogy nem is ismerik egymást, de nagyon jól elbeszélgettek arról, hogy hová süllyedt az egészségügy (Mégis hová? Hová??). Aztán kisütötték, hogy az egyik néni férje (akinek hétfőn műtötték a prosztatáját - most már ebből is ki vagyok művelve) az osztálytársa volt a néninek, aki 40 évig biciklizett a faluban állítása szerint...
Értelmetlen ez is mint a felnőttek dolgai általában.
A tegnap esti beszélgetés meg hiába volt két és fél órás, végül nem a tartalma volt a lényeg, hanem a mögöttes dolgok. Kicsit piszkálja az agyamat ez a gondolat. Már hogy mi az önálló véleményem. Úgy általában véve a dolgokkal kapcsolatban. Fennáll a veszélye, hogy mindig az a véleményem, mint annak akivel beszélgetek. Na meg persze annak is, hogy egyszerűen szöges ellentéte annak mint másoknak. Valahogy nincs köztes állapot. Nehéz ugye eldönteni, mert vagy-vagy.
Nincs is igazából értelme ennek. Csak zavar, néha úgy érzem, túlságosan befolyásolható vagyok, ami azért nem jó, mert a két szélsőség között egyszer muszáj lesz választani. Eljön majd a pillanat, amikor nem lehet tovább ugrálni, mert megbomlik az agyam tőle. Ez egyre közelibb.
De mit válasszak? Vagy majd választ engem?
Fene se tudja.
Kikapcsolom magam.
Ezzel:
Minden ilyen macerásan megy most, nem tudom mi lehet az oka. Este nem tudtam elaludni időben, reggel nem tudtam felkelni időben. A vonat késett, egy néni megkért hogy segítsem fel a peronra. Aztán jött egy másik néni (mintha csak megbeszélték volna), úgy tűnt, hogy nem is ismerik egymást, de nagyon jól elbeszélgettek arról, hogy hová süllyedt az egészségügy (Mégis hová? Hová??). Aztán kisütötték, hogy az egyik néni férje (akinek hétfőn műtötték a prosztatáját - most már ebből is ki vagyok művelve) az osztálytársa volt a néninek, aki 40 évig biciklizett a faluban állítása szerint...
Értelmetlen ez is mint a felnőttek dolgai általában.
A tegnap esti beszélgetés meg hiába volt két és fél órás, végül nem a tartalma volt a lényeg, hanem a mögöttes dolgok. Kicsit piszkálja az agyamat ez a gondolat. Már hogy mi az önálló véleményem. Úgy általában véve a dolgokkal kapcsolatban. Fennáll a veszélye, hogy mindig az a véleményem, mint annak akivel beszélgetek. Na meg persze annak is, hogy egyszerűen szöges ellentéte annak mint másoknak. Valahogy nincs köztes állapot. Nehéz ugye eldönteni, mert vagy-vagy.
Nincs is igazából értelme ennek. Csak zavar, néha úgy érzem, túlságosan befolyásolható vagyok, ami azért nem jó, mert a két szélsőség között egyszer muszáj lesz választani. Eljön majd a pillanat, amikor nem lehet tovább ugrálni, mert megbomlik az agyam tőle. Ez egyre közelibb.
De mit válasszak? Vagy majd választ engem?
Fene se tudja.
Kikapcsolom magam.
Ezzel:
Hiába fürösztöm önmagamban,
De másban is...
Gyerekvasárnap. Itthon a régi szobámban. Most is csak magányra vágyom. (De csak a fényes jövő ígéretével tudom elviselni ezt)
Önmagamba vágyom. Unom a rohasztó emberi illúzióinkat. Még leírni is unom, milyen hazugok, képmutatók és ocsmányak vagyunk. És közben egyértelmű, hogy mégis mennyire függök ettől a rothadástól, meg a többi hülyétől, akikkel együtt nyomatjuk a sok szart...
Mindegy ez.
Tisztaságra vágyom. Fehér falakra, jégkék színekre meg sárga, napszínű fényekre. Mentolos leheletre és tusfürdő illatú bőrre.
Csendre vágyom. Mások zajától távol, mások gondolataitól megszabadulva hallani vélem a saját hangomat. ott belül.
Fehér papírokra írni vágyom... Fekete tollal, így.
Felemelem a tollat, így. Aztán csak folynak a szavak, így.
Bárcsak itt bent is esne az eső. Elfolyna a fekete tinta. Így.
Már vége is az érzésnek, jön a következő.
Mindig így váltják egymást...
Gyerekvasárnap. Itthon a régi szobámban. Most is csak magányra vágyom. (De csak a fényes jövő ígéretével tudom elviselni ezt)
Önmagamba vágyom. Unom a rohasztó emberi illúzióinkat. Még leírni is unom, milyen hazugok, képmutatók és ocsmányak vagyunk. És közben egyértelmű, hogy mégis mennyire függök ettől a rothadástól, meg a többi hülyétől, akikkel együtt nyomatjuk a sok szart...
Mindegy ez.
Tisztaságra vágyom. Fehér falakra, jégkék színekre meg sárga, napszínű fényekre. Mentolos leheletre és tusfürdő illatú bőrre.
Csendre vágyom. Mások zajától távol, mások gondolataitól megszabadulva hallani vélem a saját hangomat. ott belül.
Fehér papírokra írni vágyom... Fekete tollal, így.
Felemelem a tollat, így. Aztán csak folynak a szavak, így.
Bárcsak itt bent is esne az eső. Elfolyna a fekete tinta. Így.
Már vége is az érzésnek, jön a következő.
Mindig így váltják egymást...
Úristen, hol vagyok?
Úristen, hol vagyok,
hát mikor váltottam menetjegyet?
hogy velem egy vonat robog.
Úristen, hol vagyok
Úristen miben vagyok?
Hát mikor szegődtem én ide?
Ahol csak félig vagyok.
Fél, fél, félig vagyok
Itt nem is én vagyok.
Hiszen helyettem is
valaki játssza csak azt,
hogy ez én vagyok.
Jó, változtatni fogok -mondta Vizi. -Ha itt maradok, végem. Ha ez így megy tovább, végünk van. Mit is csináltam eddig? Semmit! Semmit. Semmit. És észrevett egy olyan lapos fürdőszobamérleget, odament hozzá, ráugrott, lenézett és mondta, hogy: - Nyolcvanegy kiló vagyok, színhús. Majdhogynem lemondtam terveimről, kis híja. Persze halogattam, halogattam, mint ahogy mindenki halogat. És mindenki a halogatásnál rontja el. Jó, akkor én nem halogatok tovább. Még nem késő. Tegyünk egy próbát. Most lehet, mert most akarom!
Azzal odalépett a konyhaasztalhoz, ahol rengeteg mosatlan edény között volt egy pohár, megfogta a poharat, így, felemelte, így, és elengedte. A Vizi pohara ott maradt a levegőben.
Lebegett a pohár a levegőben, Vizi nézte és tudta, hogy mostantól kezdve mindenre képes, mindent meg fog tudni csinálni.
Olvasta mindezt az egyik járókelő az újságban, és odafordult a másik járókelőhöz és kérdezte, hogy: -És maga ezt elhiszi, uram? de a másik járókelő mondta, hogy: - Olvassa csak tovább, mert most jön az Ecsédire vonatkozó rész. És a járókelő olvasta.
A nap felkelt szokásos fényeivel,
ocsúdott Ecsédi, felkelni kell.
A házigazdáért kiáltozott,
de Vizi sehol sem találtatott
Ecsédi várt, így még nem félt soha,
üresen visszhangzott másfél szoba, hetekig várt és csak konzerven élt,
ki tudja, Vizitől mit is remélt.
Végül az utcára lopakodott,
azóta láthatni Ecsédit ott.
Fényképpel zaklat sok járókelőt.
Ez itt a barátrom, látták-e őt?
nemleges választ kap, de el nem hiszi
Mit is találtál ki, hol vagy Vizi?
Úristen, hol vagy, Vizi?
Mi az, amit tudsz, Vizi?
Mire is váltottál menetjegyet,
mutasd, hogy mi az, Vizi.
Miért hagytál itt, Vizi?
ahol csak félig vagyok,
hisz helyettem is valaki játssza ezt.
Itt nem is én vagyok.
És Ecsédi rohant egyre az utcákon, hogy: -Nem látták a barátomat, nem látták, nem látták? És sejtelme sem volt róla, hogy azon a sorsdöntő éjszakán Vizi elhagyta lakását, lement az utcára, és sietős léptekkel a Keleti pályaudvar felé indult.
Mosolygott magában, és mondta, hogy: -Igen itt hagyok mindent. Új életet kezdek, új irányban. Úgy, mint Arthur Rimbaud, ez a sajátos világú, fiatal francia költő.
hát mikor váltottam menetjegyet?
hogy velem egy vonat robog.
Úristen, hol vagyok
Úristen miben vagyok?
Hát mikor szegődtem én ide?
Ahol csak félig vagyok.
Fél, fél, félig vagyok
Itt nem is én vagyok.
Hiszen helyettem is
valaki játssza csak azt,
hogy ez én vagyok.
Jó, változtatni fogok -mondta Vizi. -Ha itt maradok, végem. Ha ez így megy tovább, végünk van. Mit is csináltam eddig? Semmit! Semmit. Semmit. És észrevett egy olyan lapos fürdőszobamérleget, odament hozzá, ráugrott, lenézett és mondta, hogy: - Nyolcvanegy kiló vagyok, színhús. Majdhogynem lemondtam terveimről, kis híja. Persze halogattam, halogattam, mint ahogy mindenki halogat. És mindenki a halogatásnál rontja el. Jó, akkor én nem halogatok tovább. Még nem késő. Tegyünk egy próbát. Most lehet, mert most akarom!
Azzal odalépett a konyhaasztalhoz, ahol rengeteg mosatlan edény között volt egy pohár, megfogta a poharat, így, felemelte, így, és elengedte. A Vizi pohara ott maradt a levegőben.
Lebegett a pohár a levegőben, Vizi nézte és tudta, hogy mostantól kezdve mindenre képes, mindent meg fog tudni csinálni.
Olvasta mindezt az egyik járókelő az újságban, és odafordult a másik járókelőhöz és kérdezte, hogy: -És maga ezt elhiszi, uram? de a másik járókelő mondta, hogy: - Olvassa csak tovább, mert most jön az Ecsédire vonatkozó rész. És a járókelő olvasta.
A nap felkelt szokásos fényeivel,
ocsúdott Ecsédi, felkelni kell.
A házigazdáért kiáltozott,
de Vizi sehol sem találtatott
Ecsédi várt, így még nem félt soha,
üresen visszhangzott másfél szoba, hetekig várt és csak konzerven élt,
ki tudja, Vizitől mit is remélt.
Végül az utcára lopakodott,
azóta láthatni Ecsédit ott.
Fényképpel zaklat sok járókelőt.
Ez itt a barátrom, látták-e őt?
nemleges választ kap, de el nem hiszi
Mit is találtál ki, hol vagy Vizi?
Úristen, hol vagy, Vizi?
Mi az, amit tudsz, Vizi?
Mire is váltottál menetjegyet,
mutasd, hogy mi az, Vizi.
Miért hagytál itt, Vizi?
ahol csak félig vagyok,
hisz helyettem is valaki játssza ezt.
Itt nem is én vagyok.
És Ecsédi rohant egyre az utcákon, hogy: -Nem látták a barátomat, nem látták, nem látták? És sejtelme sem volt róla, hogy azon a sorsdöntő éjszakán Vizi elhagyta lakását, lement az utcára, és sietős léptekkel a Keleti pályaudvar felé indult.
Mosolygott magában, és mondta, hogy: -Igen itt hagyok mindent. Új életet kezdek, új irányban. Úgy, mint Arthur Rimbaud, ez a sajátos világú, fiatal francia költő.
Emlékeztető önmagamnak 6.
Ha el is felejtetted, hogy ki vagy és óriási a zavar benned, próbálj arra gondolni, hogy most boldog vagy-e. Ha nem vagy önmagadban, akkor gondolom úgysem. Az első lépés megvan.
A következő az, hogy próbálj meg visszaemlékezni arra, hogy voltál-e maradéktalanul boldog az életben. Ha nem, akkor még sosem voltál önmagad.
Ha igen, emlékezz vissza, hogy milyen volt akkor az életed. Azt a pillanatot kell megfognod, amikor maradéktalanul boldoggá váltál. Volt ilyen pillanat, nincs észrevehetetlen átmenet. Keresd meg azt a pillanatot és próbáld kitalálni, hogy miért volt. Ugye kellett hozzá egy választás, valamilyen döntés? Nem vagy már messze.
Csupán újra meg kell hoznod azt a döntést, vagy egy másikat.
Igen.
Maradéktalanul boldognak lenni nem könnyű és nem megy egyik napról a másikra, főleg nem lehet erőltetni. De amikor a lehetőségek közti különbségek - miszerint boldognak lenni vagy minden más - a fejedbe tódulnak, kell hogy válassz, mielőtt minden életet és értelmet kiszorítanak a fejedből.
Csak utána tudsz élni és nem gondolkozni.
Minden más hiábavalóság.
A következő az, hogy próbálj meg visszaemlékezni arra, hogy voltál-e maradéktalanul boldog az életben. Ha nem, akkor még sosem voltál önmagad.
Ha igen, emlékezz vissza, hogy milyen volt akkor az életed. Azt a pillanatot kell megfognod, amikor maradéktalanul boldoggá váltál. Volt ilyen pillanat, nincs észrevehetetlen átmenet. Keresd meg azt a pillanatot és próbáld kitalálni, hogy miért volt. Ugye kellett hozzá egy választás, valamilyen döntés? Nem vagy már messze.
Csupán újra meg kell hoznod azt a döntést, vagy egy másikat.
Igen.
Maradéktalanul boldognak lenni nem könnyű és nem megy egyik napról a másikra, főleg nem lehet erőltetni. De amikor a lehetőségek közti különbségek - miszerint boldognak lenni vagy minden más - a fejedbe tódulnak, kell hogy válassz, mielőtt minden életet és értelmet kiszorítanak a fejedből.
Csak utána tudsz élni és nem gondolkozni.
Minden más hiábavalóság.
Végül is mindenkinek
Egyedül élek itt a szobámban, ha most itt lennél, látnád, hogy lakkozom a körmöm és úgy örülök neki, hogy úgy nézek ki amilyennek érzem magam itt a szobámban és közben azért kicsit szorongok is mert a munkahelyemen ez nem annyira megengedett isten tudja miért és kicsit olyan ez mikor úgy kellett villogni a középiskolában hogy mindenki lássa a vörös körmöket csak a tanár ne vegye valahogy észre mert ott sem volt szabad eleinte persze igazából lehetett volna mindent - ez aztán a hülyeség hogy nem volt annyi eszem hogy ezt korábban észrevegyem hogy a szabad és a lehet között micsoda grandkanyon van, hát mindegy most már legalább most élem meg ezt is talán jobb így talán már több eszem van és ettől más, ez az ész is más persze mint amit általában annak hívnak - "és amiről azt gondolnád hogy én mire gondolok..."
Szóval ha itt lennél látnád azt is hogy felborult cipőkkel van tele a padló jó móka lenne párkeresőt játszani itt, sokáig ellennénk, meg látnád azt is hogy a szekrényből kilógnak a ruhák és nem tudod majd hogy este miben alszom mert az egyetlen ágyneműm a mosásban van látod én ezt is megoldom, nem nehéz elképzelni ha megpróbálod.. :)
Csend van. Béke van most. Még egy ugrásnyi, (előzetes híreszteléseimmel ellentétben még mindig ugrom tüzekbe), amíg fejest ugrok a zsongásba, a város felé indulok, átvonulok az egészen és arra gondolok, hogy még mindig itt ülünk csendben kávézunk aztán eldöntjük hogy ugorjunk fejest együtt a város pezsgésébe, korzózzunk aztán fürödjünk meg a szökőkútban, de inkább majd eszünk egy kolbászt a virágpiacon és az egyik padon én gitározok te meg hegedűn játszol majd és remekül fogunk szórakozni mert én már négy kávét megittam addigra te meg csak úgy simán jól tudod magad érezni de azért ugye te nem bánod hogy én ennyit kávézom?
Szóval ha itt lennél látnád azt is hogy felborult cipőkkel van tele a padló jó móka lenne párkeresőt játszani itt, sokáig ellennénk, meg látnád azt is hogy a szekrényből kilógnak a ruhák és nem tudod majd hogy este miben alszom mert az egyetlen ágyneműm a mosásban van látod én ezt is megoldom, nem nehéz elképzelni ha megpróbálod.. :)
Csend van. Béke van most. Még egy ugrásnyi, (előzetes híreszteléseimmel ellentétben még mindig ugrom tüzekbe), amíg fejest ugrok a zsongásba, a város felé indulok, átvonulok az egészen és arra gondolok, hogy még mindig itt ülünk csendben kávézunk aztán eldöntjük hogy ugorjunk fejest együtt a város pezsgésébe, korzózzunk aztán fürödjünk meg a szökőkútban, de inkább majd eszünk egy kolbászt a virágpiacon és az egyik padon én gitározok te meg hegedűn játszol majd és remekül fogunk szórakozni mert én már négy kávét megittam addigra te meg csak úgy simán jól tudod magad érezni de azért ugye te nem bánod hogy én ennyit kávézom?
Levél Almának
Ennél jobban most úgysem tudnék helyzetet jelenteni...
Ma pomme, ma petite fille,
Én választottam a felnőttkedést. Elmentem az otthontalanságba, ami csak látszólagosan volt az, mert most igazán otthon lehetek, belül, a szívemben. Ugye milyen szentimentális? De többeknek bejött ez, például Buddhának is, úgyhogy nem megvetendő.
Persze a felnőttkedést nem választotta Buddha, csak az elvonulást a másik életből, viszont én sajnos nem vagyok olyan ügyes és ennem kell, meg laknom meg leinni magam a barátaimmal Pesten, úgyhogy nekem muszáj multinál dolgoznom, vagyis nem muszáj, csak csinálom. És külön löket az értelmetlenséghez, hogy olyasmit tanulok mellé 8 éve ami soha nem is érdekelt igazán. Ez az utolsó amit megteszek a világnak és a társadalomnak, utána hivatalosan is szabad lehetek, diplomás csavargóként, senki nem szólhat rám rossz szót, mindenkivel tartom az egy köpésnyi távolságot.
Evilági örömök..
"Vannak bögrék, teák, kávék
keksz is kell, hogy legyen itt arréb
a polcon konzervek helyett, lekvárok kapnak helyet
a fészert is én építettem, a barátommal kezdtük ketten
aztán neki dolga lett, és örökre elsietett
hát jó hogy jöttél, látogatni, mondd
milyen most a városba lakni?
Mutass egy fényképet, és nevet, és mondd el,
mikor született?
Anyád hogy van, de hát látod, örül,
boldog, régen látott
Hiányzol neki, és nekem,
ő hiányzik, egyetlenem
volt egy nagy puha ágy
az anyukád ezt szerette...
és a ruhát ledobtuk a fotelekbe
úgy szerettünk minden este
összebújni, egynek lenni, a külvilágot nem behozni
lestük reggel, hogy hogy lehet ilyen hiteles a kikelet."
Igazi életet szeretnék, igazi dolgokat, igazi örömöket, igazi fájdalmat. Az egész életem valótlan, a felnőtteskedés, a gyerekeskedés is az. Olyan mintha a fejemre húztak volna egy nejlonzacskót, tudod, egyre kevesebb ott a levegő, aztán már nincs is, és ha szerencséd van, valaki az utolsó pillanatban bök bele egy lyukat és betolul a levegő oda, befelé egészen.
Nekem eddig mindig szerencsém volt.
De mindig csak az utolsó pillanatban, úgyhogy vannak maradandó károsodásaim.
Melyik lenne a kedvenc évszakod, ha léteznél, ma petite pomme?
Megyek málnát szedni.
Az univerzum más részeiben is lesz málnabokor?
És lesz ott megbocsátás?
És lesznek-e őszinte emberek ott?
És lesznek-e bögrék, teák, kávék és keksz?
Gyere látogass meg! Unalmas a földi élet és valóság nevű izé :)
Ma pomme, ma petite fille,
Én választottam a felnőttkedést. Elmentem az otthontalanságba, ami csak látszólagosan volt az, mert most igazán otthon lehetek, belül, a szívemben. Ugye milyen szentimentális? De többeknek bejött ez, például Buddhának is, úgyhogy nem megvetendő.
Persze a felnőttkedést nem választotta Buddha, csak az elvonulást a másik életből, viszont én sajnos nem vagyok olyan ügyes és ennem kell, meg laknom meg leinni magam a barátaimmal Pesten, úgyhogy nekem muszáj multinál dolgoznom, vagyis nem muszáj, csak csinálom. És külön löket az értelmetlenséghez, hogy olyasmit tanulok mellé 8 éve ami soha nem is érdekelt igazán. Ez az utolsó amit megteszek a világnak és a társadalomnak, utána hivatalosan is szabad lehetek, diplomás csavargóként, senki nem szólhat rám rossz szót, mindenkivel tartom az egy köpésnyi távolságot.
Evilági örömök..
"Vannak bögrék, teák, kávék
keksz is kell, hogy legyen itt arréb
a polcon konzervek helyett, lekvárok kapnak helyet
a fészert is én építettem, a barátommal kezdtük ketten
aztán neki dolga lett, és örökre elsietett
hát jó hogy jöttél, látogatni, mondd
milyen most a városba lakni?
Mutass egy fényképet, és nevet, és mondd el,
mikor született?
Anyád hogy van, de hát látod, örül,
boldog, régen látott
Hiányzol neki, és nekem,
ő hiányzik, egyetlenem
volt egy nagy puha ágy
az anyukád ezt szerette...
és a ruhát ledobtuk a fotelekbe
úgy szerettünk minden este
összebújni, egynek lenni, a külvilágot nem behozni
lestük reggel, hogy hogy lehet ilyen hiteles a kikelet."
Igazi életet szeretnék, igazi dolgokat, igazi örömöket, igazi fájdalmat. Az egész életem valótlan, a felnőtteskedés, a gyerekeskedés is az. Olyan mintha a fejemre húztak volna egy nejlonzacskót, tudod, egyre kevesebb ott a levegő, aztán már nincs is, és ha szerencséd van, valaki az utolsó pillanatban bök bele egy lyukat és betolul a levegő oda, befelé egészen.
Nekem eddig mindig szerencsém volt.
De mindig csak az utolsó pillanatban, úgyhogy vannak maradandó károsodásaim.
Melyik lenne a kedvenc évszakod, ha léteznél, ma petite pomme?
Megyek málnát szedni.
Az univerzum más részeiben is lesz málnabokor?
És lesz ott megbocsátás?
És lesznek-e őszinte emberek ott?
És lesznek-e bögrék, teák, kávék és keksz?
Gyere látogass meg! Unalmas a földi élet és valóság nevű izé :)
So drink
Have you ever had the feeling
That the world's gone and left you behind
Have you ever had the feeling
That you're that close to losing your mind
Mindegy, hogy milyen úton, merre indulok el, végül mindig csak a hazugság vár. És mindig más formában, egyre elkeserítőbb, hogy milyen gyakran és milyen kreatívan képes a változásra, mennyire képlékeny, milyen végtelenül sok kombinációja van.
Bár nem hiszem hogy az leszek, de már tudom, hogy lesz egy emberből élő halott, hogyan tépik ki a húsát, minden nap, minden héten, hétköznapokon és hétvégeken, hogyan fosztanak meg mások egy-egy font hústól.
Mindegy merre indulok.
Mindenütt ugyanaz vár.
Érzem, hogyan szakad ki a szívem. Ha kinyitnám a szám, kiokádnám. Ha összeszorítom, érzem, hogyan turkálnak a démonok a mellkasomban. Keresnek valamit. Egyre kisebb helyekre kell dugnom, egyre több darabot kell belőle lemetszeni, hogy elférjen. Végül meg nem marad semmi - nekik úgyis jó!
Ez ellen meg úgyse' tehetek semmit. Hát akkor nekem is mindegy.
So drink up all you people
Order anything you see
Have fun you happy people
The drink and the laugh's on me
That the world's gone and left you behind
Have you ever had the feeling
That you're that close to losing your mind
Mindegy, hogy milyen úton, merre indulok el, végül mindig csak a hazugság vár. És mindig más formában, egyre elkeserítőbb, hogy milyen gyakran és milyen kreatívan képes a változásra, mennyire képlékeny, milyen végtelenül sok kombinációja van.
Bár nem hiszem hogy az leszek, de már tudom, hogy lesz egy emberből élő halott, hogyan tépik ki a húsát, minden nap, minden héten, hétköznapokon és hétvégeken, hogyan fosztanak meg mások egy-egy font hústól.
Mindegy merre indulok.
Mindenütt ugyanaz vár.
Érzem, hogyan szakad ki a szívem. Ha kinyitnám a szám, kiokádnám. Ha összeszorítom, érzem, hogyan turkálnak a démonok a mellkasomban. Keresnek valamit. Egyre kisebb helyekre kell dugnom, egyre több darabot kell belőle lemetszeni, hogy elférjen. Végül meg nem marad semmi - nekik úgyis jó!
Ez ellen meg úgyse' tehetek semmit. Hát akkor nekem is mindegy.
So drink up all you people
Order anything you see
Have fun you happy people
The drink and the laugh's on me
Vacsora 4 éhes vegának
Hozzávalók:
****6 szem kisebb krumpli
****fél kg pangasius halfilé (kb 2 nagyobb szelet)
****2 dl főzőtejszín
****olívabogyó
****zöldborsó
****pár ek. liszt
****só, bors
****rozmaring, őrölt szerecsendió
****füstölt sajt
A vacsit jénaiban készítettem, egymásra halmozva a hozzávalókat, mint a sima rakott krumplinál.
A halacskákat kis darabokra (2*2 cm) vágtam, sóztam, borsoztam, őrölt rozmaringgal megszórtam (nagyon erőteljes, úgyhogy csak finoman), aztán lisztbe forgattam, majd olívaolajon egy-egy percig elősütöttem mindkét felét.
A krumplit simán megfőztem héjában, megpucoltam, felkarikáztam.
A kivajazott jénaiba rétegesen tettem a krumplikarikákat, megsóztam, aztán jött egy réteg hal, néhány szem olívabogyó karikákra vágva, egy kis borsó, aztán meglocsoltam tejszínnel, és a tetejére szórtam a szerecsendiót (ezt sem érdemes eltúlozni). Még két ilyen réteg következett, a tetejét jó alaposan befedtem tejszínnel, alufóliát raktam rá, és az előmelegített sütőben 35-40 percig sütöttem.
Az alufóliát ezután levettem, megszórtam a tetejét reszelt füstölt sajttal és visszatettem még 15 percre, hogy kicsit megpiruljon és voilà kész a fini vacsi.
A nagymenők biztos bort ajánlottak volna hozzá, de nekem a jéghideg sör éppúgy megfelelt ;)
Az antivega verzióba még el tudok képzelni csirkemell filét, és a tetejére szalonnacsíkokat.
Jó étvágyat! :)
(Elkészítési idő kb 1 óra, ktg kb 1500 Ft/4fő)
****6 szem kisebb krumpli
****fél kg pangasius halfilé (kb 2 nagyobb szelet)
****2 dl főzőtejszín
****olívabogyó
****zöldborsó
****pár ek. liszt
****só, bors
****rozmaring, őrölt szerecsendió
****füstölt sajt
A vacsit jénaiban készítettem, egymásra halmozva a hozzávalókat, mint a sima rakott krumplinál.
A halacskákat kis darabokra (2*2 cm) vágtam, sóztam, borsoztam, őrölt rozmaringgal megszórtam (nagyon erőteljes, úgyhogy csak finoman), aztán lisztbe forgattam, majd olívaolajon egy-egy percig elősütöttem mindkét felét.
A krumplit simán megfőztem héjában, megpucoltam, felkarikáztam.
A kivajazott jénaiba rétegesen tettem a krumplikarikákat, megsóztam, aztán jött egy réteg hal, néhány szem olívabogyó karikákra vágva, egy kis borsó, aztán meglocsoltam tejszínnel, és a tetejére szórtam a szerecsendiót (ezt sem érdemes eltúlozni). Még két ilyen réteg következett, a tetejét jó alaposan befedtem tejszínnel, alufóliát raktam rá, és az előmelegített sütőben 35-40 percig sütöttem.
Az alufóliát ezután levettem, megszórtam a tetejét reszelt füstölt sajttal és visszatettem még 15 percre, hogy kicsit megpiruljon és voilà kész a fini vacsi.
A nagymenők biztos bort ajánlottak volna hozzá, de nekem a jéghideg sör éppúgy megfelelt ;)
Az antivega verzióba még el tudok képzelni csirkemell filét, és a tetejére szalonnacsíkokat.
Jó étvágyat! :)
(Elkészítési idő kb 1 óra, ktg kb 1500 Ft/4fő)
Sehol se talállak
téged életem.
Megint.
Segítség, valahol lekéstem a csatlakozást, de se visszafordulni se továbbmenni nem tudok. Hol vagyok? Hol tévedtem el? Hol tévesztettem?
Már megint, megint elveszítettem az életem.
És megint tudom hol kéne lennem, csak azt nem hogy hogyan jussak oda.
Amíg nem vettem észre hogy rossz városban vagyok, legalább nem zavart.
Segítség!
Megint.
Segítség, valahol lekéstem a csatlakozást, de se visszafordulni se továbbmenni nem tudok. Hol vagyok? Hol tévedtem el? Hol tévesztettem?
Már megint, megint elveszítettem az életem.
És megint tudom hol kéne lennem, csak azt nem hogy hogyan jussak oda.
Amíg nem vettem észre hogy rossz városban vagyok, legalább nem zavart.
Segítség!
