"S a téli, tébolyult hullámok zord dagályán
robogtam siketen, mint gyermekagy, tova !
az omlóföldű félszigetek partja táján
győzelmesebb vihar nem tombolt még soha !
A tenger vihara fölszentelt tíz vad éjen,
kis táncos parafát, könnyű hab kénye vitt
az örök temetőn, a hömpölygőn, a mélyen,
nem bántam már a part hunyorgó fényeit."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése