Mindent elborított a hó, a faágakon tíz centis rétegek tapadtak meg, és még mindig nincs vége. Lefényképezném, de nem tudom, mert egy babánál hagytam a fényképezőgépem.
Már megint csütörtök délelőtt, az idő propeller gyorsasággal száll, a totális egyhangúság miatt azonban mindez iszonyatosan lassúnak tűnik, és csak kapkodom a fejem, mikor rájövök, hogy mégsem áll.
Igazi tél van. Egy csuporba gyűjtöm a jó dolgokat, ahogy Susi mondta. Így esik a hó, a melós meg csak szív:
BBQ kolbászhússal töltött tarja
2 napja
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése