Most már legyen ennek vége

Épp csak hogy felébredtem, épp csak hogy lefőtt a kávé...

Leültem a gép elé, bekapcs, internetre vár, majd chrome, gyors e-mailnézés, ok, nem jött válasz sehonnan. Facebook.
Boci írt 11 üzenetet. Elkezdem olvasni, de még nem fogom föl, hiszen még egy kortyot sem ittam a kávéból.

Erre hív egy osztrák szám. Egy lány hívott, annyit megértettem a villámgyors hadarásából, hogy Eurest, meg hogy nincs konyhai meló, de tud helyette mást ajánlani. Ezt jó sokáig mondta anélkül, hogy nekem meg kellett volna szólalnom, nagyjából kihúztam egy-egy ok, ja, gleich használatával, de aztán valamit mondott a végén, amire éreztem, hogy biztos válaszolnom kell, de rohadtul nem értettem, mi az a verabschieden. És vagy ötször visszakérdeztem álmos hangon, hogy wie bitte? kicsit langsam, mert most pont nem értettem, és a végén már éreztem, hogy most már baromi ideges de azért ideges hangon még szép napot kívánt és letette.

Megnéztem a verabschiedent. Elbúcsúzni. Ő csak el akart köszönni. Én meg nem hagytam, hanem mérgesítettem. Hülye bevándorlók.

Na így indult a reggel.