Fényes, mint a vasárnap

Iszom az utolsó bögre lavazzám, persze hogy a fizetés előtt négy nappal fogy el a kávé. Vettem egy huggyos no name negyedkilóst a Zielpunktban, pedig "life is too short for bad coffees".
Ez lesz most még négy napig, csóróság, de aztán megjön az első bécsi fizetésem, ami mérföldkő lesz, az első jele annak, hogy rendben mennek itt a dolgok. Holnap Vorstellungsgespräch egy közeli étteremben, mert pénteken megvolt az első telefonbeszélgetésem németül, Frau Mohammaddal, aki biztos osztrák. :)
Szerdán egy frissen alakult magyar klubba megyünk, ahol csak németül lehet majd beszélgetni. Lesznek barátaink itt is, ez már önmagában megérdemelne egy nagy juhúút!

úúúúúúúúúúúúúúúúóóóóóóóóóóóóóóóóúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú:



Mindenki tartson csurit! Éljenek a tacskók! :)

Ja meg még az álmom, mert az fontos. Egy régi közeli ismerősöm házában voltam, ahol minden máshogy nézett ki, mint régen, csak a barátom ajtaja volt ugyanott, de nem mehettem be. A szüleivel bújócskáztam, és az anyukája mondta, hogy az a szoba nem része a játéknak. Otthonos volt, át akartam kutatni mindent, mert én voltam a hunyó, de lejárt az idő és még rengeteg szoba volt hátra. Éreztem, hogy mennyire szomorú vagyok, amiért nem nézhetek be minden szobába. Jó lenne nekem egy álomfejtő sámán, aki eligazít végre a képek közt. Semmit sem értek.