Tanulós szombat este

Nekem, mint varázslatos kivirágzással kísért női kiteljesedésemet épp megélő kismamának (sic!) persze nem illik ilyesmire gondolnom, de az jutott eszembe, ahogy itt a gazdasági nyelvvizsga tankönyv felett ülök, hogy milyen rég volt az, amikor úgy istenigazából buliztam egy jót. Tudod, egy-két feles, meg néhány sör, és van az a része a részegségnek, amikor megszólal a - bármilyen - zene és úgy érzed, tombolnod kell, tiéd a világ, és őrületesen jól táncolsz, ezért most meg is teszed. Társul hozzá olyan is például, hogy mindenki aki nem táncol, az nyomi és elrontja az egész életét. Meg hogy most kell rátölteni a piára, mert ez kiráááály. Az ilyen esték utáni hajnali hazaséták felejthetetlenek. Plusz pont, ha tél van, de akkor is ha nyár, nem is beszélve a tavaszról.

Na de tanulok. Ha majd nem dolgozom, például jövő vasárnap, akkor írok majd a babáról is, aki a hasamban alieneskedik. Vagy most. Tegnap hallgattunk például Pavarottit, és vagy nagyon utálta vagy nagyon szerette, de most először csinált olyat, hogy kívülről látható módon belém rúgott (belülről).

Ez nagyon izgalmas például.
A székrekedés például kevésbé. Én álmomban sem gondoltam, hogy így örülhet ember a kakilásnak.
Megint illetlent írtam.

De hát ugye sokkal többet tudnánk a világról, ha az emberek nem szégyellnék elmondani az igazat.

Sei froh, bleib cool. :)