BBQ kolbászhússal töltött tarja
1 napja
eye-opener vol2
Elmondhatatlan, leírhatatlan, tökéletes élmény. Újra érezni, átélni akarom, hogy a világ csodálatos, tökéletes, teremtett és mégis önálló burjánzó rész és egész. Hogy a dolgok a helyén vannak és ha egy pontot nézek is, a világ egészét láthatom.
A hideg ráz, a kézfejeim nyirkosak lettek ettől a zenétől.
Hihetetlen, hogy ettől emberek megfosztják önmagukat.
Hihetetlen, hogy emberek megfosztanak engem ettől az élménytől.
Érezni akarom: mindent értek.
jó nő rossz nő
http://www.youtube.com/watch?v=xrJIeI7JdPE
Meg kellett néznem ezt a videót hogy egy kicsit helyre tegyen az agyam (sajni nincs fent magyarul és a beágyazást letiltották). A helyzet az, hogy karácsonykor valamiért különösen kiélezett helyzet alakul ki köztünk az ünnepi menüvel - mint ahogy ez minden "normális" nőnél szokott lenni. Amikor minden egyes falat után bűntudat gyötör. Egy fél pohár sör fogyasztása közben tegnap este úgy éreztem magam, mint aki a negyediket gurítja le éppen és egy szelet rántott hal evése közben arra gondoltam, Jézusom, minden egyes falat plusz fél centit jelent rajtam valahol (nem a mellemen). Ma reggel ahogy a tükörbe néztem, megállapítottam, hogy az ujjaim is szörnyen kövérek és akkor eszembe jutott Jon Lovitz a jóbarátok vakrandis részéből.
Mert nem csak a testemmel, hanem az életem többi területével kapcsolatban is talán többször fogalmazok meg negatívumot mint az ellenkezőjét. Túl sok itt a panasz és kevés a tettlegesség!
Igen, azt hiszem, kezdek olyan lenni mint Jon Lovitz... :)
"És még a humorom se jó. Ha azt gondolta, hát nem annyira vonzó férfi, de talán majd jókat nevetünk, az se fog bejönni... Ez a helyzet: nincs semmi pénzem, nem vagyok jópofa, kis, koszos albérletben lakom, két másik fickóval és... majdnem biztos... hogy steril vagyok"
És igen, az ujjaim is szörnyek kövérek :D
De azért boldog zabálást mindenkinek!
vasárnap
álom az álomban, füstölt marhanyelv főzés, marhatőgy, péniszpörkölt, ajándék, karácsonyfa, extrawelt, carl, don't mess with me, fokhagyma, kuglóf, cerkóf, mézeskalács, mrs. dalloway, képeslap, lavazza, arabica, robusta, ináncs, gőzölős vasaló, cif, tűzfal, cerka
vasárnap
vasárnap
Power woman
A vasárnap reggel egyedül ért a lakásban. Nem mintha ne tudtam volna előre, hogy így lesz, csak tegnap még valahogy úgy képzeltem, hogy 8kor kipattanok az ágyból, olvasok, aztán elmegyek boltba, csodálatos ebédet főzök, esetleg sütit sütök, átnézem a tanulnivalókat, meg a fontos iratokat, naplót írok és egyáltalán csupa hasznos dolgot teszek majd.
Ehelyett 11kor arra ébredtem, hogy csurom víz vagyok, a macska rajtam fekszik és épp egy olyan rémálomból ébredek, ami két héten belül másodszor tört rám. Nem is rémálom ez igaziból, csak olyan álom, ami tökéletesen tükrözi azt, ahogy az agyam leképezi az életmódomat. Azt álmodtam, hogy 2 órája kések az esküvőmről, amit elfelejtettem megszervezni, és nincs ruhám, cipőm, fülbevalóm, sminkcuccom, harisnyám a vendégek meg csak várnak és várnak én pedig ordítozok, csapkodok, és villámgyorsan próbálok az üres szekrényekből összeszedni valami esküvői dugi kellékarzenált. Nem maga az esküvő ténye itt a lényeg, hanem hogy kapkodok és utólag próbálom még a fontos eseményeket is csak úgy fél lábbal kiállni, ahelyett, hogy rendesen csinálnék meg előre mindent, hogy később ne fájjon a fejem és még jól is érezzem magam.
De ehelyett úgy tűnik ráálltam valami túlélő üzemmódra, ahol a "mindig érezd magad jól" elv volt a fő vezérvonal, és ez elnyomott mindenféle racionalitást. Most viszont rá kellett ébrednem, hogy bár egész kényelmes magamnak mindig egérutat és magyarázatot adni, ha egy kötelességet el kell mulasztani, hosszú távon viszont a saját életemet rombolom le.
A rádió nálam legtöbbször szól. Vagyis a villanyszerelőnek hála egy rosszul ide-oda kötött vezeték miatt, ahányszor felkapcsolom a villanyt a fürdőben, vele kapcsolódik be a kis hősugárzó és a rádió is automatikusan. Szóval itt szól a rádió és a lényeg, hogy amikor a fentieket felismerve két hete az összeomlás határán a fürdőbe mentem újabb zsepiért, akkor a rádióban elhangzott a power woman kifejezés, és hogy az olyan nőket jelöli, akik kezükben tartják az életüket. Jó tudom, ez annyira béna önmegvalósító izé, és tök ciki, hogy már ilyenekre van szükségem, de azért az alapelv az tényleg mond valamit.
Sok mindent jól csinálok az életemmel és rengeteg dolgot elértem, amit szerettem volna, mégis káosz van, mégis időről időre úgy kell magam összekaparni a dolgaim súlya alól és ennek főleg a sodródás az oka. Vagyis a sodródás kiterjesztése az egész életemre. Ugyanis rájöttem még pár éve, hogy a tapasztalatok alapján abból származnak a legjobb dolgok, ha hagyom hogy az események vigyenek előre és ne ragaszkodjak görcsösen az elképzeléseimhez. Ez az elv viszont mára annyira uralja az életemet, hogy a postára is képtelen vagyok elmenni, mert mindig "pont máshogy alakul". Mindig épp rámcsörög valaki valami jó esti programmal, akad valami más tennivaló amit "a sors hozott".
Na ez tök hülyeség. Odáig jutottam, hogy egyáltalán nem én döntöm el, mikor mit csináljak. És most jött el a pillanat (illetve másfél hete), hogy elhatározásra jussak - kézben fogom tartani az életemet. Vagy legalább heti egyszer elmegyek a postára csekket befizetni és power woman-nek hívom magam :)
Leiratkozás hírlevélről
Ön sikeresen leiratkozott!
Hurrá, kevesebb levélszemetet mindenkinek! 1500 olvasatlan levél vár a gmailemben. Az utóbbi hónapokban inkább már be se jelentkeztem, látni sem bírtam a temérdek levelet. Egyszer elkezdtem szelektálni míg Papa ps-ezett, mondván hogy úgysincs jobb dolgom, és úgyis túl kell ezen esni, de tíz perc és 300 törölt levél után elaludtam.
Talán ez az oka mindennek. Túl sok volt az információ az elmúlt két évben és ezek 80 %-a haszontalan. Túl sok a spam az életemben - ideje törölni őket.
Összezavarodtam és pánikba estem attól, hogy a fejemben kibontakozó és egyre csak növekvő káosz ellepte már az alapvető cselekvéshez és gondolkozáshoz szükséges területeket is.
Megrémít és megbénít ez a zsúfoltság, és ahhoz, hogy végre újra lépni tudjak muszáj rendet tennem. Persze időbe telik és időről időre újra elfog a pánik. De már egyre ritkábban és egyre rövidebb ideig. Ahogy nagyobb lesz a rend úgy kezdem újra világosan látni, honnan is indultam és főleg, hogy miért.
Igen, ideje törölni a spam-eket és a lényeges üzenetekre koncentrálni.
Akkor elkezdem valahogy. Most. Itt.
Pozitív változások kilátásban..
Vettem egy olyan rossmannos táskát, amit fel lehet csatolni az övemre vagy a táskámra, és mindig nálam lehet és akkor nem kell vennem műanyagot a boltban. Tudjátok, pénz meg global warming... Leírni is unalmas már, annyiszor volt szó erről, hogy nem írok róla többet, inkább cselekszem :) Eskü, mától kerülöm a műanyag zacskós hazacipelést :)
Kicsit nehezíti a dolgot, hogy egy csomó áruházban nincs lehetőség másba tenni a zöldséget, mert csak abban mérik le. Erre semmi használható ötletem egyelőre, szóval ha valaki tud segíteni, az írjon bátran.
Meg az van, hogy három cukorral iszom a kávét. És holnaptól kettővel. Egy kockacukor az internet szerint kb 3,4 gramm. Ebből három az ugyebár 10,2 és tekintve, hogy két kávét iszom minden nap, az havonta 612 gramm tiszta cukor, azon felül ami az ételekben, italokban alapból benne van. Első lépésként tehát 204 gramm cukortól szabadítom meg magam havonta.
Meg most azon is gondolkozom, hogy megpróbáljak-e minden nap egy picivel korábban felkelni, hogy ne úgy menjek be a munkahelyre, mint ha full másnapos lennék és még agyon is vertek volna előző este. De lehet hogy ennyi jóság már sok egy napra… J
Majdnem lemaradt a zene, pedig az nagyon jó, amit ma találtam:
Top 10+X fürdős jelenet
Szakdoga írás helyett képeket nézegettem a neten a kedvenc filmjeimről, és mivel ezek közül nagyon sokban fordul elő olyan jelenet, ahol a színészek kádban ülnek, zuhanyoznak, és ezek sokszor a filmek kulcsjelenetei közé tartoznak, így fejben elkezdtem gyűjteni, hogy mik a legemlékezetesebb filmes fürdős jelenetek. Miután összegyűlt 10-12 kedvenc, kiírtam a facebookra, hogy mások is írják meg, szerintük mi a number one. Nem meglepő, hogy a legelső helyen a Jóbarátok végzett, abból pedig egyöntetűen Chandler habos fürdői:
Ezen kívül a Jóbarátokban rengeteg jó fürdős jelenet van. Boci szerint: "mikor rányitnak egymásra de sosem annak a micsodáját látják meg, akiét kéne, vagy mikor Ross felgyújtja a babaházat, és beviszi és Monica benn tusol, és ... vagy mikor a fürdőben rachel kér egy zsepit és phoebe mondván h monica fürdőszobája a szemetesből ad papírt vagy mikor monicának kagylós fonathaja van és fennakad a fürdőszobai függöny gyűrűjén VAGY Mikor joey új lakásában megmutatja hogy a wécében is van telefon vagy mikor a bőrnadrágot leveszi és utána nem tudja visszavenni az is a fürdőben volt vagy mikor a jetis pasi a hugával fürdik"
A Jóbarátok után sorrend nélkül nekem a következők jutottak eszembe:
Psycho
Nagy Lebowski
Amerikai szépség
Félelem és reszketés Las Vegasban
Micsoda nő
Dumb és Dumber
A felolvasó
From Hell
Fight Club
+1 Stewie borotválkozik :)
Ennyit a vonzás törvényéről
A nap fényesen süt, ahogy reméltem, a lakásban ülök – az én lakásomban. Mágikus erejű szavak.
Körülöttem az emberek korábbi életük darabjait pakolják ki. Perverz gondolat, de vajon milyen lesz majd, ha egyszer én pakolok ki innen és a leendő tulajdonos fog az asztalomnál ülni várakozva és reményekkel telve. Vajon ő is úgy mellélövi majd, hogy mennyi pénz kell a felújításra mint én? Megcsinálja vajon addigra a kivitelező a tetőt? Vagy nekem is azt kell mondanom: „persze, a felújítás bármelyik percben megkezdődhet” J
Ki tudja?
Itt ülök most a megvalósulás előtti állapotban. Készenléti állapotban. Várok. Várom, hogy elkezdődhessen. Vagyis lényegében már el is kezdődött. Az kezdődött el, amire évek óta készítem a lelkem. Ez ugyanis nem egy májusi gondolat. Nem vártam meg a tervezgetéssel, amíg az „jogossá” vált. Tulajdonképpen már hosszú évek óta tart ez nálam. Talán még középiskolás voltam, amikor arról kezdtem álmodozni, hogy lesz egy hely, ami az enyém, amit átalakítok, felújítok, megszépítek. Persze már messze nem úgy képzelem el az egészet, mint akkor. Milliónyi terv ment már át a fejemen, órákat, napokat töltöttem elvileg teljesen felesleges álmodozással. Milyen függönyt választanék, milyen kanapét, ha lesz egyszer ágyam az ilyen és olyan lesz. Nem, inkább ilyen. Mégsem, inkább olyan. Szóval rengeteg változás történt az ízlésemben is, felnőttem és most már tudom, hogy a barokk berendezés nem való garzonlakásba és hasonló kompromisszumok. J
És mégis úgy gondolom nem volt hiábavaló ez az álmodozás. Létezik vajon a vonzás törvénye? Ezt sem tudhatom biztosan. Csak azt, hogy valamire 5-6 éve minden nap gondolok. Némely nap csak 3 percet, más napokon órákat. Változott az ízlésem, de azt tudtam, hogy ha megszerzem, onnantól minden centiméterét imádni fogom, a gondokat is, amik vele járnak, a szépségeit és főleg azt, hogy láthatom, hogyan alakul egy poros, huplis faltömegből otthon. 5-6 évig minden nap gondoltam rá, és most meglett. Úgy, ahogy csak remélni mertem.
Most, ebben a pillanatban tökéletes összhangban vagyok az álmaimmal. A megvalósulás tökéletes pillanatában. Most. Itt. Imádom az életem.
Fészbúk komment
Skaper Adrienn én most keltem, a retek utcai csörömpölésre amint a lomtalanításnál kipakolt temérdek szemetet elviszik, és az előbb jöttem rá hogy lecsúsztam a mekis reggeliről - én sem ezt érdemlem :D
Mi az igazság az álmokról?
Jelentést hordoznak? Vagy csak a napközben felgyülemlett szart dolgozza fel az agyunk, és jobb ha az álmainkat azonnal elfelejtjük? Ha gondolunk rá, elemezzük, az káros? Mert így csak visszadolgozzuk a szart az agyunkba?...
Mi az értelme annak, hogy egész éjjel arról álmodom, hogy elveszítelek? Hogy hajótörésben meghalsz?
Hajótörésben fogsz meghalni?
Vagy más módon veszítelek el?
Vagy csak ennyire félek, hogy elveszítelek és ezen az érzésen kattog az agyam minden éjjel?
Mi az igazság?
Nem tudom.
De az igazságnál is jobban vágyom arra mozdulatra, ahogy átfordulsz, arra, ami azt mondja, hogy semmi baj csak rosszat álmodtál!
Egész életemben erre vártam.
lak-hatás
oh, Vienna..
Bécsből jelentkezem, volt már máriasegítsutca, burgok, borsörlő (ami a bort sörré alakítja..), sok gta4 háttérzaj, rásztámáná cáll pondem, meg voi voi és műanyagflakonos fröccs, ami wienerspritzer :)
jó itt.
azt azért elmesélném itt, hogy csütörtökön elvesztettem egy lakást. Na nem a körúton hagytam a 4-es villamoson és nem esett futás közben a Dunába. Meg akartam venni. Egy hónapig meg akartam venni. Nagyon akartam. Annyira, amennyire nem szabad talán semmit akarni.. Na de én mégis, mint mindig, fejjel a falnak és csak azt csak úgy ahogy én kitaláltam. Hát nem sikerült. Át akartak verni, az fájt is legjobban.
De mindegy a történet, csak az számít, hogy megsirattam, szomorú, fájdalmas nap volt, aztán egyszer csak elvágták azt a fonalat, és egy hihetetlen megkönnyebbülést éreztem. Mert én mindent arra tettem fel, hogy ez most összejön. És úgy küzdöttem, mintha tényleg az életem is ezen múlt volna. Az akadályok közben legyűrtek, majdnem minden napra jutott egy dolog ami után mondhattam volna, hogy jó ez nem jön össze, inkább hagyjuk, de azt hittem, ez csak megmérettetés és túl kell élni és felállni és tovább küzdeni, közben csak rég el kellett volna engedni az egészet, hadd menjen.. Nem tettem. Csak akkor amikor már nem volt választásom.
És most jó, könnyű minden. Pár napig lehet most a gyereklétbe menekülni, aztán folytatni mindent - csak máshogy.
Most már nem kapaszkodom, nem ragaszkodom.
A dolgok mennek a maguk útján. Én maximum terelgethetem az eseményeket, de talán még azt sem, csak azt irányíthatom ami idebent van. Amit érzek amit gondolok a történések kapcsán.
És most úgy érzem, az egyik út nem jött be, úgyhogy csak ráfekszem arra a felhőre, nem akaratoskodom, csak figyelek és ha jön a tökéletes, az enyém, akkor majd boldogan lemászok a nappali közepére ülök és szépen eggyé válok vele, sőt azt sem kell majd "csinálnom" mert jön minden, aminek jönnie kell.
Nem biztos, hogy így van, de most így gondolom.
Majd szólok hogy mi volt.
hétfő hajnal
a kéreg feszülten rezgett és falak omlottak le. az ég atomjaira hullott..
A nap - ahogy felkelt -, legyőzött és legyőzetett egyszerre, a felhők szétmálltak, a tér, a szobrok mind elolvadtak.
Istenek vagyunk - gondoltam. Önmagunk és a világ istenei. Amíg átjárhat a szabadság érzése, amíg a világot szétszedhetjük és a kedvünk szerint rakhatjuk össze, amíg így maradéktalanul boldogok tudunk lenni.
Budapesten mindenki katolikus.
Ha nem így lenne, akkor nem lett volna kihívás ma három szál répát venni. De az volt. Mindenki ünnepli a pünkösdöt? Igen? Mindenki katolikus? Nem túlzás ez?
Már nem azért, (nem azé' nem azé' kisasszonka), de ha most visszamennék az utcára megkérdezni az embereket, akkor szerintem tízből kilencnek fogalma sem lenne arról, hogy mit ünnepelnek a katolikusok pünkösdkor. De bezár minden, eltűnnek az emberek az utcáról, és csak 520 forintos kisbolti áron lehet cukorhoz jutni..
Vagy lehet, hogy mindenki a sörfesztiválon van?? :)
ja és azt elfelejtettem, hogy...
... vasárnap, délután 3, most ittam meg a reggeli kávét. imádom... egyedül vagyok, de ez ugyebár nem igaz. tele van a fejem mások gondolataival. :) például ez csingilingizik bennem:
"de akkora boldogság megcsinálni, ami belül nem hagy nyugodni, utat engedni neki, és önmagaddá válni folyton és méginkább." // Boci
Hát szóval van min gondolkodni. vagyis van min csak ülni és mosolyogni magam elé. egyetemes érzés. tudom ám én hogy mi a helyzet és annyira mindegy de annyira de annyira. és ülök és mosolygok hogy minden ok. és mégis felkelek ebből az érzésből, pontosan amiatt ami ott belül nem hagy nyugodni és jövök megyek és igzulok meg örülök meg félek meg kitágul a pupillám és ver a szívem meg akkorát alszom meg tükrökbe nézek meg rohanok a munkába meg számon tartom a főnököm fontos ügyeit meg ügyelek hogy menjek azért ebédelni emberekkel és ügyelek hogy meg ne bántsak másokat és örülök ha szeretnek és elzsibbadok mások szeretetéért és küzdök érte de közben ott van bennem a nyugalom is hogy végre is mindegy és minden úgyis a helyén és akinek szeretnie kell az úgyis teljesen igazán. meg azon is izgulok hogy mi lesz mert csinálni kellene a dolgokat és jó ez az érzés mert ettől van hogy az ember felkel reggel (vagy ma például délben :)) és jön és megy és nem csak fekszik és a köldökét bámulja
mert akármennyire is mindegy minden azért mégis hajt előre valóban az a kis mocorgó izé (lehet hogy egy köldökszösz lakik a hasamban és az nem hagy mert ő tudja hogy annyira nevetvesikítozok ha ő a közelembe kerül hogy úgyis összevissza futkosok majd és az már tevékenység) :D szóval a kis mocorgó izébizé. az ugye nem hagy nyugodni mégsem és így van jól mert ebből lesznek a mindenek, ebből lesz a "cirmoscica-alj hová lett a vaj" :) és ebből lesznek a nagy nevetések meg a sírások, ettől ülünk a Boci lépcsőjén és beszéljük meg hogy milyen jó nekünk :) és ettől van az hogy az utcán sétálva eszembe jut annyi minden hogy akár folyamatosan írhatnék egy füzetbe és meg sem kellene állnom és mégsem írnám le kétszer ugyanazt. ettől van hogy amikor bekanyarodok a Kenderes utcába és egy nagy mély levegőt veszek akkor érzem az otthon melegét meg a gyerekkort. a gyerekkor lepereg a belső vásznon. akkor is például ha megnézem a neten a régi magyar kettes reklám zenéjét meg a régi reklámokat meg a szerencsekereket. akkor nem csak valami régi retro tv műsor megy, hanem ott van belül a szívemben és a fejemben az egész gyerekkorom. ott van az ahogyan én magam lettem. ahogyan kezdődtem... na de a mocorgó izébizé...attól van hogy amikor a kedvenc zenémre táncolok akkor úgy érzem megint hogy igen, annyira a helyén van minden
ettől van kedvenc zeném
ott bent az a mocorgó izébizé ne múljon el soha de soha!!
akarom h mindig legyen :)
na meg ez:
"de akkora boldogság megcsinálni, ami belül nem hagy nyugodni, utat engedni neki, és önmagaddá válni folyton és méginkább." // Boci
Hát szóval van min gondolkodni. vagyis van min csak ülni és mosolyogni magam elé. egyetemes érzés. tudom ám én hogy mi a helyzet és annyira mindegy de annyira de annyira. és ülök és mosolygok hogy minden ok. és mégis felkelek ebből az érzésből, pontosan amiatt ami ott belül nem hagy nyugodni és jövök megyek és igzulok meg örülök meg félek meg kitágul a pupillám és ver a szívem meg akkorát alszom meg tükrökbe nézek meg rohanok a munkába meg számon tartom a főnököm fontos ügyeit meg ügyelek hogy menjek azért ebédelni emberekkel és ügyelek hogy meg ne bántsak másokat és örülök ha szeretnek és elzsibbadok mások szeretetéért és küzdök érte de közben ott van bennem a nyugalom is hogy végre is mindegy és minden úgyis a helyén és akinek szeretnie kell az úgyis teljesen igazán. meg azon is izgulok hogy mi lesz mert csinálni kellene a dolgokat és jó ez az érzés mert ettől van hogy az ember felkel reggel (vagy ma például délben :)) és jön és megy és nem csak fekszik és a köldökét bámulja
mert akármennyire is mindegy minden azért mégis hajt előre valóban az a kis mocorgó izé (lehet hogy egy köldökszösz lakik a hasamban és az nem hagy mert ő tudja hogy annyira nevetvesikítozok ha ő a közelembe kerül hogy úgyis összevissza futkosok majd és az már tevékenység) :D szóval a kis mocorgó izébizé. az ugye nem hagy nyugodni mégsem és így van jól mert ebből lesznek a mindenek, ebből lesz a "cirmoscica-alj hová lett a vaj" :) és ebből lesznek a nagy nevetések meg a sírások, ettől ülünk a Boci lépcsőjén és beszéljük meg hogy milyen jó nekünk :) és ettől van az hogy az utcán sétálva eszembe jut annyi minden hogy akár folyamatosan írhatnék egy füzetbe és meg sem kellene állnom és mégsem írnám le kétszer ugyanazt. ettől van hogy amikor bekanyarodok a Kenderes utcába és egy nagy mély levegőt veszek akkor érzem az otthon melegét meg a gyerekkort. a gyerekkor lepereg a belső vásznon. akkor is például ha megnézem a neten a régi magyar kettes reklám zenéjét meg a régi reklámokat meg a szerencsekereket. akkor nem csak valami régi retro tv műsor megy, hanem ott van belül a szívemben és a fejemben az egész gyerekkorom. ott van az ahogyan én magam lettem. ahogyan kezdődtem... na de a mocorgó izébizé...attól van hogy amikor a kedvenc zenémre táncolok akkor úgy érzem megint hogy igen, annyira a helyén van minden
ettől van kedvenc zeném
ott bent az a mocorgó izébizé ne múljon el soha de soha!!
akarom h mindig legyen :)
na meg ez:
everything in its right place
úristen annyira a helyén van minden, hogy az életem nemcsak hogy teljes, de túlcsordul, túllendül, magamon kívül vagyok, magamon belül is kívül, könnyű vagyok, én vagyok. vagyok.
a világ csodálatos, csodálatosan perverz pontossággal van megszerkesztve.
a világ csodálatos, csodálatosan perverz pontossággal van megszerkesztve.
ez Denevérország!
Igen, vigyél magaddal, oda, ahol azelőtt még soha nem jártam!
Lehet, hogy ez Denevérország!
De azt hiszem, ott a helyem.
Úgyhogy elhúzom a csíkot legalább 48 órára. :)
Így döntöttem.
Lehet, hogy ez Denevérország!
De azt hiszem, ott a helyem.
Úgyhogy elhúzom a csíkot legalább 48 órára. :)
Így döntöttem.
ájemávánderlásztking! :)
Újra itt!
Elköltöződtem Budapestre, erre a nyüzsgő, pörgő, forgó nemislétező világba, és hónapokba telt mire blogképes internetezésre futotta :)
De minden jó.
Sütök-főzök, iszom bort, meg söröket, filmklubra megyek indokolatlanul sok ismeretlen ember közé, leégetem a rántottát, meg a "féléventeegyszer" sülthúst :)
Albit váltok, fogom a fejem, interjúra megyek, nem megyek sehová, nem blogolok, buborékos játékkal játszom, hazalátogatok, krisnás fiúnak adom a kajajegyem, nem mondom meg hol van a rottenbiller utca, örülök hogy dzsonkjuszek itt forgat, etetem a macskát, nem almozok ki, hegedűszóra érkezem, piacon veszek néniktől petrezselymet, mézeskalácsot sütök, összeveszek, kibékülök, szerelmeskedek, nem nézek körül, dudál rám a troli, mérgelődök a négyesmetrón, jobb oldalra állok a mozgólépcsőn, tócsákba lépve indulok el, fölesek a színpadra....
Itt vagyok...
Maradok itten, neve is van, Budapest.
Elköltöződtem Budapestre, erre a nyüzsgő, pörgő, forgó nemislétező világba, és hónapokba telt mire blogképes internetezésre futotta :)
De minden jó.
Sütök-főzök, iszom bort, meg söröket, filmklubra megyek indokolatlanul sok ismeretlen ember közé, leégetem a rántottát, meg a "féléventeegyszer" sülthúst :)
Albit váltok, fogom a fejem, interjúra megyek, nem megyek sehová, nem blogolok, buborékos játékkal játszom, hazalátogatok, krisnás fiúnak adom a kajajegyem, nem mondom meg hol van a rottenbiller utca, örülök hogy dzsonkjuszek itt forgat, etetem a macskát, nem almozok ki, hegedűszóra érkezem, piacon veszek néniktől petrezselymet, mézeskalácsot sütök, összeveszek, kibékülök, szerelmeskedek, nem nézek körül, dudál rám a troli, mérgelődök a négyesmetrón, jobb oldalra állok a mozgólépcsőn, tócsákba lépve indulok el, fölesek a színpadra....
Itt vagyok...
Maradok itten, neve is van, Budapest.
