Meg kellett néznem ezt a videót hogy egy kicsit helyre tegyen az agyam (sajni nincs fent magyarul és a beágyazást letiltották). A helyzet az, hogy karácsonykor valamiért különösen kiélezett helyzet alakul ki köztünk az ünnepi menüvel - mint ahogy ez minden "normális" nőnél szokott lenni. Amikor minden egyes falat után bűntudat gyötör. Egy fél pohár sör fogyasztása közben tegnap este úgy éreztem magam, mint aki a negyediket gurítja le éppen és egy szelet rántott hal evése közben arra gondoltam, Jézusom, minden egyes falat plusz fél centit jelent rajtam valahol (nem a mellemen). Ma reggel ahogy a tükörbe néztem, megállapítottam, hogy az ujjaim is szörnyen kövérek és akkor eszembe jutott Jon Lovitz a jóbarátok vakrandis részéből.
Mert nem csak a testemmel, hanem az életem többi területével kapcsolatban is talán többször fogalmazok meg negatívumot mint az ellenkezőjét. Túl sok itt a panasz és kevés a tettlegesség!
Igen, azt hiszem, kezdek olyan lenni mint Jon Lovitz... :)
"És még a humorom se jó. Ha azt gondolta, hát nem annyira vonzó férfi, de talán majd jókat nevetünk, az se fog bejönni... Ez a helyzet: nincs semmi pénzem, nem vagyok jópofa, kis, koszos albérletben lakom, két másik fickóval és... majdnem biztos... hogy steril vagyok"
És igen, az ujjaim is szörnyek kövérek :D
De azért boldog zabálást mindenkinek!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése