hétfő hajnal

a kéreg feszülten rezgett és falak omlottak le. az ég atomjaira hullott..

A nap - ahogy felkelt -, legyőzött és legyőzetett egyszerre, a felhők szétmálltak, a tér, a szobrok mind elolvadtak.

Istenek vagyunk - gondoltam. Önmagunk és a világ istenei. Amíg átjárhat a szabadság érzése, amíg a világot szétszedhetjük és a kedvünk szerint rakhatjuk össze, amíg így maradéktalanul boldogok tudunk lenni.




2 megjegyzés:

bockope írta...

szeretlek

Kék írta...

három csillag meg egy fagylalt! :)