Legdrágább,

Biztosan érzem, hogy
ismét megőrülök: Érzem, hogy nem
bírnánk ki még egyszer egy ilyen rettenetes időszakot.
És ez alkalommal nem gyógyulnék ki belőle. Újra kezdem
hallani a hangokat, nem tudok koncentrálni.
Megteszem tehát, amit helyesnek tartok. A lehető
legboldogabbá tettél.
Mindent megtaláltam benned. Nem hiszem, hogy bárki is
boldogabb lehetett volna, mint mi, mielőtt lesújtott ez a
szörnyű betegség. Nem tudok
tovább harcolni ellene. Tudom, hogy tönkretenném az életed,
de nélkülem képes leszel dolgozni.
És azt is tudom, hogy fogsz.
Látod, még ezt sem tudom rendesen megírni. Nem
tudok olvasni. Csak azt szeretném mondani,
hogy neked köszönhetem a boldogságot.
Borzasztó türelmes és hihetetlenül jó voltál velem.
Azt akarom mondani - mindenki tudja. Ha bárki
megmenthetett volna, te lettél volna az.
Engem minden elhagyott, csak a jóságod bizonyossága nem.
Nem hiszem, hogy bárki boldogabb lehetett volna, mint mi ketten voltunk.
V.


// Virginia Woolf búcsúlevele Leonard Woolfnak 1941 Március 28-án.