Je ne t'aime pas, été!

Az elmúlt évek során rá kellett jönnöm, hogy valójában nem is szeretem a nyarat. Persze hülye nem vagyok, a teraszra/balcsi partjára kiülős, sörözős, meg szandálban flangálós részét természetesen szeretem.
Ami viszont rohadt idegesítő, hogy a vizsgaidőszakban végig a fentiekről álmodozol. Aztán vége a vizsgáknak, és rád szakad a "hogyan tovább" érzés. Na ez az, amit utálok!
Mindig száz tervem van erre az alig két hónapra, aztán szeptemberben ott a borzalmas felismerés, hogy megint mennyi időt vesztegettem el, és milyen hiábavalóságokkal töltöttem ezeket az "üresjáratos" napokat.
Mert persze meló akad, olyan mindig van, amiből pár napra el lehet menni nyaralni, és nem kell sokat agyalni azon, hogy folytassam-e fősuli mellett. De az ember mindig elégedetlen és többet akar. Nekem ez a június is ugyanolyan fogadkozásokkal teli, mint másnak mondjuk a szilveszter utáni első hét.
Alapvetően közgazdász gondolkodásra vall, hogy a rendelkezésre álló időt a lehető leghatékonyabban próbálom kihasználni. Próbálok egyszerre vagy legalább átfedésekkel takarítónő, illetve hb, azaz háztartásbeli lenni, mellette persze gőzerővel munkát keresek, hogy azért valami (talán nem) minimális pénzösszeghez jussak, közben tanulnom kellene (Jézusom... ó áldott fanatizmus!). A legtöbb melóhelyen már kétféle nyelvtudást kérnek, meg amúgy sem lenne célszerű másfél hónap alatt elfelejteni a fáradságos munkával, 1 év alatt összeszedett francia tudást. Na meg éppen kétféle iskolába járok, de frusztrál még három másik hirdetés, ezt mind kellene, de közben dolgozni is, hogy legyen miből fizetni... És milyen klassz lenne egy saját lakás! És, és, és, és!!! És zongorázni mikor tanulok meg? És még nem olvastam azt meg azt és még azt sem... És az újság?! Uram teremtőm, ott van az is, és közben Rubint Réka üvöltöz a tévéből, hogy ne adjam fel és hogy idén is a pántos top lesz a divat, szóval gyúrjak, hogy a barátom is elégedett legyen. Apropó, hát igen, közben kapcsolati és baráti szinten is teljesíteni kellene, legalább annyira mint eddig.
És ez az igazán bosszantó a nyárban, hogy bár amíg tart a fősuli ez mind nem okoz gondot, jobbára el sem gondolkozom rajta, most meg, hogy itt a "szünet", pánikba esem, és nem tudom, mihez kapjak először. És a végére semmi sem lesz az egészből.

Anyám azt mondja, tanuljak meg főzni, mielőtt beleélem magam a költözésbe. Hát jó, legalább egy pipa legyen szeptemberben a "mi mindent tegyek meg ezen a nyáron" lista mellett!

Fokhagyma krémleves, À LA MODE:






itt a recept!







Szeretettel :)