Gyugyu vagy Tomoceuszkakatiti legyek-e?

"- Haha...! Hohó...! Gyurica mester! Nem igaz, amit maga kérdezett tőlünk... Nem igaz, hogy maga úgy vélte, hogy van egyáltalán kérdeznivaló ezen a dolgon! Maga is kissé hülye-úr, Gyurica mester! Ha nem volna az, akkor tudná, hogy nincs kérdeznivaló! Akkor tudná azt, amit én egy sokak által igen nagyra tartott francia írótól olvastam, s aki szerint az életünk másból sem áll, mint azon kínlódni, hogy mit és hogyan cselekedjünk! Akkor tudná azt is, hogy más kiváló írók megmondták, hogy ez nem igaz! Meg bizony!
Olyan nincs - kedvesem -, hogy az ember ne tudná, hogy hogyan kell helyesen cselekednie?! Bizony nincs, Gyurica úr, meg író úr! Nagyon jól tudjuk mi azt mindannyian, minden esetben, hogy hogyan kell vagy kellene cselekedni! Hogy mit választani! Azt hiszi, hogy nem tudtuk mindannyian abban a pillanatban, ahogyan maga elröfögte a meséjét? Maga nagyon téved! Tudjuk - csak aztán elkezdünk spekulálni. Kezdjük megnöveszteni a fülünket, mint valami ronda formájú antennát, hogy halljuk: mit mond a szabály, amelyet illik, sőt muszáj meghallgatni! Hogy mit mond ez a nyavalyás, ez a félrehülyült világ, ez a nyomorult társadalom..."


Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét
Ajánlom olvasásra minden olyan embernek, aki azt hiszi, hogy életében általában helyesen jár el, akkor is, ha döntése óriási áldozatot igényel egy másik embertől. Ajánlom annak, aki azt gondolja magáról, hogy amikor válaszút elé állítják a jó és a rossz között, akkor néha nincs választása a jó mellett dönteni.
Ajánlom azoknak, akik azt gondolják, hogy amikor rosszat tettek életükben, nem voltak tisztában döntésük helytelen voltával.
Ajánlom a mentegetőzőknek.
Ajánlom azoknak, akik visszanézve hibás döntéseikre, azt gondolják, hogy nem volt más választásuk és hogy végre is jó volt minden úgy, ahogy volt, mert most nem lennének azok, akik.

Igen, tudom, hogy ez most megint túl szigorúan hangzik, de állítom, hogy aki a könyvet elolvassa és megérti, az nem tud nem elgondolkozni a saját életén.