Skaper Adrienn én most keltem, a retek utcai csörömpölésre amint a lomtalanításnál kipakolt temérdek szemetet elviszik, és az előbb jöttem rá hogy lecsúsztam a mekis reggeliről - én sem ezt érdemlem :D
Eperjoghurt házilag
1 hete
Mi az igazság az álmokról?
Jelentést hordoznak? Vagy csak a napközben felgyülemlett szart dolgozza fel az agyunk, és jobb ha az álmainkat azonnal elfelejtjük? Ha gondolunk rá, elemezzük, az káros? Mert így csak visszadolgozzuk a szart az agyunkba?...
Mi az értelme annak, hogy egész éjjel arról álmodom, hogy elveszítelek? Hogy hajótörésben meghalsz?
Hajótörésben fogsz meghalni?
Vagy más módon veszítelek el?
Vagy csak ennyire félek, hogy elveszítelek és ezen az érzésen kattog az agyam minden éjjel?
Mi az igazság?
Nem tudom.
De az igazságnál is jobban vágyom arra mozdulatra, ahogy átfordulsz, arra, ami azt mondja, hogy semmi baj csak rosszat álmodtál!
Egész életemben erre vártam.
lak-hatás
oh, Vienna..
Bécsből jelentkezem, volt már máriasegítsutca, burgok, borsörlő (ami a bort sörré alakítja..), sok gta4 háttérzaj, rásztámáná cáll pondem, meg voi voi és műanyagflakonos fröccs, ami wienerspritzer :)
jó itt.
azt azért elmesélném itt, hogy csütörtökön elvesztettem egy lakást. Na nem a körúton hagytam a 4-es villamoson és nem esett futás közben a Dunába. Meg akartam venni. Egy hónapig meg akartam venni. Nagyon akartam. Annyira, amennyire nem szabad talán semmit akarni.. Na de én mégis, mint mindig, fejjel a falnak és csak azt csak úgy ahogy én kitaláltam. Hát nem sikerült. Át akartak verni, az fájt is legjobban.
De mindegy a történet, csak az számít, hogy megsirattam, szomorú, fájdalmas nap volt, aztán egyszer csak elvágták azt a fonalat, és egy hihetetlen megkönnyebbülést éreztem. Mert én mindent arra tettem fel, hogy ez most összejön. És úgy küzdöttem, mintha tényleg az életem is ezen múlt volna. Az akadályok közben legyűrtek, majdnem minden napra jutott egy dolog ami után mondhattam volna, hogy jó ez nem jön össze, inkább hagyjuk, de azt hittem, ez csak megmérettetés és túl kell élni és felállni és tovább küzdeni, közben csak rég el kellett volna engedni az egészet, hadd menjen.. Nem tettem. Csak akkor amikor már nem volt választásom.
És most jó, könnyű minden. Pár napig lehet most a gyereklétbe menekülni, aztán folytatni mindent - csak máshogy.
Most már nem kapaszkodom, nem ragaszkodom.
A dolgok mennek a maguk útján. Én maximum terelgethetem az eseményeket, de talán még azt sem, csak azt irányíthatom ami idebent van. Amit érzek amit gondolok a történések kapcsán.
És most úgy érzem, az egyik út nem jött be, úgyhogy csak ráfekszem arra a felhőre, nem akaratoskodom, csak figyelek és ha jön a tökéletes, az enyém, akkor majd boldogan lemászok a nappali közepére ülök és szépen eggyé válok vele, sőt azt sem kell majd "csinálnom" mert jön minden, aminek jönnie kell.
Nem biztos, hogy így van, de most így gondolom.
Majd szólok hogy mi volt.
hétfő hajnal
a kéreg feszülten rezgett és falak omlottak le. az ég atomjaira hullott..
A nap - ahogy felkelt -, legyőzött és legyőzetett egyszerre, a felhők szétmálltak, a tér, a szobrok mind elolvadtak.
Istenek vagyunk - gondoltam. Önmagunk és a világ istenei. Amíg átjárhat a szabadság érzése, amíg a világot szétszedhetjük és a kedvünk szerint rakhatjuk össze, amíg így maradéktalanul boldogok tudunk lenni.
Budapesten mindenki katolikus.
Ha nem így lenne, akkor nem lett volna kihívás ma három szál répát venni. De az volt. Mindenki ünnepli a pünkösdöt? Igen? Mindenki katolikus? Nem túlzás ez?
Már nem azért, (nem azé' nem azé' kisasszonka), de ha most visszamennék az utcára megkérdezni az embereket, akkor szerintem tízből kilencnek fogalma sem lenne arról, hogy mit ünnepelnek a katolikusok pünkösdkor. De bezár minden, eltűnnek az emberek az utcáról, és csak 520 forintos kisbolti áron lehet cukorhoz jutni..
Vagy lehet, hogy mindenki a sörfesztiválon van?? :)
ja és azt elfelejtettem, hogy...
... vasárnap, délután 3, most ittam meg a reggeli kávét. imádom... egyedül vagyok, de ez ugyebár nem igaz. tele van a fejem mások gondolataival. :) például ez csingilingizik bennem:
"de akkora boldogság megcsinálni, ami belül nem hagy nyugodni, utat engedni neki, és önmagaddá válni folyton és méginkább." // Boci
Hát szóval van min gondolkodni. vagyis van min csak ülni és mosolyogni magam elé. egyetemes érzés. tudom ám én hogy mi a helyzet és annyira mindegy de annyira de annyira. és ülök és mosolygok hogy minden ok. és mégis felkelek ebből az érzésből, pontosan amiatt ami ott belül nem hagy nyugodni és jövök megyek és igzulok meg örülök meg félek meg kitágul a pupillám és ver a szívem meg akkorát alszom meg tükrökbe nézek meg rohanok a munkába meg számon tartom a főnököm fontos ügyeit meg ügyelek hogy menjek azért ebédelni emberekkel és ügyelek hogy meg ne bántsak másokat és örülök ha szeretnek és elzsibbadok mások szeretetéért és küzdök érte de közben ott van bennem a nyugalom is hogy végre is mindegy és minden úgyis a helyén és akinek szeretnie kell az úgyis teljesen igazán. meg azon is izgulok hogy mi lesz mert csinálni kellene a dolgokat és jó ez az érzés mert ettől van hogy az ember felkel reggel (vagy ma például délben :)) és jön és megy és nem csak fekszik és a köldökét bámulja
mert akármennyire is mindegy minden azért mégis hajt előre valóban az a kis mocorgó izé (lehet hogy egy köldökszösz lakik a hasamban és az nem hagy mert ő tudja hogy annyira nevetvesikítozok ha ő a közelembe kerül hogy úgyis összevissza futkosok majd és az már tevékenység) :D szóval a kis mocorgó izébizé. az ugye nem hagy nyugodni mégsem és így van jól mert ebből lesznek a mindenek, ebből lesz a "cirmoscica-alj hová lett a vaj" :) és ebből lesznek a nagy nevetések meg a sírások, ettől ülünk a Boci lépcsőjén és beszéljük meg hogy milyen jó nekünk :) és ettől van az hogy az utcán sétálva eszembe jut annyi minden hogy akár folyamatosan írhatnék egy füzetbe és meg sem kellene állnom és mégsem írnám le kétszer ugyanazt. ettől van hogy amikor bekanyarodok a Kenderes utcába és egy nagy mély levegőt veszek akkor érzem az otthon melegét meg a gyerekkort. a gyerekkor lepereg a belső vásznon. akkor is például ha megnézem a neten a régi magyar kettes reklám zenéjét meg a régi reklámokat meg a szerencsekereket. akkor nem csak valami régi retro tv műsor megy, hanem ott van belül a szívemben és a fejemben az egész gyerekkorom. ott van az ahogyan én magam lettem. ahogyan kezdődtem... na de a mocorgó izébizé...attól van hogy amikor a kedvenc zenémre táncolok akkor úgy érzem megint hogy igen, annyira a helyén van minden
ettől van kedvenc zeném
ott bent az a mocorgó izébizé ne múljon el soha de soha!!
akarom h mindig legyen :)
na meg ez:
"de akkora boldogság megcsinálni, ami belül nem hagy nyugodni, utat engedni neki, és önmagaddá válni folyton és méginkább." // Boci
Hát szóval van min gondolkodni. vagyis van min csak ülni és mosolyogni magam elé. egyetemes érzés. tudom ám én hogy mi a helyzet és annyira mindegy de annyira de annyira. és ülök és mosolygok hogy minden ok. és mégis felkelek ebből az érzésből, pontosan amiatt ami ott belül nem hagy nyugodni és jövök megyek és igzulok meg örülök meg félek meg kitágul a pupillám és ver a szívem meg akkorát alszom meg tükrökbe nézek meg rohanok a munkába meg számon tartom a főnököm fontos ügyeit meg ügyelek hogy menjek azért ebédelni emberekkel és ügyelek hogy meg ne bántsak másokat és örülök ha szeretnek és elzsibbadok mások szeretetéért és küzdök érte de közben ott van bennem a nyugalom is hogy végre is mindegy és minden úgyis a helyén és akinek szeretnie kell az úgyis teljesen igazán. meg azon is izgulok hogy mi lesz mert csinálni kellene a dolgokat és jó ez az érzés mert ettől van hogy az ember felkel reggel (vagy ma például délben :)) és jön és megy és nem csak fekszik és a köldökét bámulja
mert akármennyire is mindegy minden azért mégis hajt előre valóban az a kis mocorgó izé (lehet hogy egy köldökszösz lakik a hasamban és az nem hagy mert ő tudja hogy annyira nevetvesikítozok ha ő a közelembe kerül hogy úgyis összevissza futkosok majd és az már tevékenység) :D szóval a kis mocorgó izébizé. az ugye nem hagy nyugodni mégsem és így van jól mert ebből lesznek a mindenek, ebből lesz a "cirmoscica-alj hová lett a vaj" :) és ebből lesznek a nagy nevetések meg a sírások, ettől ülünk a Boci lépcsőjén és beszéljük meg hogy milyen jó nekünk :) és ettől van az hogy az utcán sétálva eszembe jut annyi minden hogy akár folyamatosan írhatnék egy füzetbe és meg sem kellene állnom és mégsem írnám le kétszer ugyanazt. ettől van hogy amikor bekanyarodok a Kenderes utcába és egy nagy mély levegőt veszek akkor érzem az otthon melegét meg a gyerekkort. a gyerekkor lepereg a belső vásznon. akkor is például ha megnézem a neten a régi magyar kettes reklám zenéjét meg a régi reklámokat meg a szerencsekereket. akkor nem csak valami régi retro tv műsor megy, hanem ott van belül a szívemben és a fejemben az egész gyerekkorom. ott van az ahogyan én magam lettem. ahogyan kezdődtem... na de a mocorgó izébizé...attól van hogy amikor a kedvenc zenémre táncolok akkor úgy érzem megint hogy igen, annyira a helyén van minden
ettől van kedvenc zeném
ott bent az a mocorgó izébizé ne múljon el soha de soha!!
akarom h mindig legyen :)
na meg ez:
everything in its right place
úristen annyira a helyén van minden, hogy az életem nemcsak hogy teljes, de túlcsordul, túllendül, magamon kívül vagyok, magamon belül is kívül, könnyű vagyok, én vagyok. vagyok.
a világ csodálatos, csodálatosan perverz pontossággal van megszerkesztve.
a világ csodálatos, csodálatosan perverz pontossággal van megszerkesztve.
ez Denevérország!
Igen, vigyél magaddal, oda, ahol azelőtt még soha nem jártam!
Lehet, hogy ez Denevérország!
De azt hiszem, ott a helyem.
Úgyhogy elhúzom a csíkot legalább 48 órára. :)
Így döntöttem.
Lehet, hogy ez Denevérország!
De azt hiszem, ott a helyem.
Úgyhogy elhúzom a csíkot legalább 48 órára. :)
Így döntöttem.
ájemávánderlásztking! :)
Újra itt!
Elköltöződtem Budapestre, erre a nyüzsgő, pörgő, forgó nemislétező világba, és hónapokba telt mire blogképes internetezésre futotta :)
De minden jó.
Sütök-főzök, iszom bort, meg söröket, filmklubra megyek indokolatlanul sok ismeretlen ember közé, leégetem a rántottát, meg a "féléventeegyszer" sülthúst :)
Albit váltok, fogom a fejem, interjúra megyek, nem megyek sehová, nem blogolok, buborékos játékkal játszom, hazalátogatok, krisnás fiúnak adom a kajajegyem, nem mondom meg hol van a rottenbiller utca, örülök hogy dzsonkjuszek itt forgat, etetem a macskát, nem almozok ki, hegedűszóra érkezem, piacon veszek néniktől petrezselymet, mézeskalácsot sütök, összeveszek, kibékülök, szerelmeskedek, nem nézek körül, dudál rám a troli, mérgelődök a négyesmetrón, jobb oldalra állok a mozgólépcsőn, tócsákba lépve indulok el, fölesek a színpadra....
Itt vagyok...
Maradok itten, neve is van, Budapest.
Elköltöződtem Budapestre, erre a nyüzsgő, pörgő, forgó nemislétező világba, és hónapokba telt mire blogképes internetezésre futotta :)
De minden jó.
Sütök-főzök, iszom bort, meg söröket, filmklubra megyek indokolatlanul sok ismeretlen ember közé, leégetem a rántottát, meg a "féléventeegyszer" sülthúst :)
Albit váltok, fogom a fejem, interjúra megyek, nem megyek sehová, nem blogolok, buborékos játékkal játszom, hazalátogatok, krisnás fiúnak adom a kajajegyem, nem mondom meg hol van a rottenbiller utca, örülök hogy dzsonkjuszek itt forgat, etetem a macskát, nem almozok ki, hegedűszóra érkezem, piacon veszek néniktől petrezselymet, mézeskalácsot sütök, összeveszek, kibékülök, szerelmeskedek, nem nézek körül, dudál rám a troli, mérgelődök a négyesmetrón, jobb oldalra állok a mozgólépcsőn, tócsákba lépve indulok el, fölesek a színpadra....
Itt vagyok...
Maradok itten, neve is van, Budapest.
Pénzre váltás
Mi a fenét jelent ez? Csak rá kellene kattintani és megtudnám. Persze lusta vagyok hozzá, túl sok macera utána ide visszalapozni.
Minden ilyen macerásan megy most, nem tudom mi lehet az oka. Este nem tudtam elaludni időben, reggel nem tudtam felkelni időben. A vonat késett, egy néni megkért hogy segítsem fel a peronra. Aztán jött egy másik néni (mintha csak megbeszélték volna), úgy tűnt, hogy nem is ismerik egymást, de nagyon jól elbeszélgettek arról, hogy hová süllyedt az egészségügy (Mégis hová? Hová??). Aztán kisütötték, hogy az egyik néni férje (akinek hétfőn műtötték a prosztatáját - most már ebből is ki vagyok művelve) az osztálytársa volt a néninek, aki 40 évig biciklizett a faluban állítása szerint...
Értelmetlen ez is mint a felnőttek dolgai általában.
A tegnap esti beszélgetés meg hiába volt két és fél órás, végül nem a tartalma volt a lényeg, hanem a mögöttes dolgok. Kicsit piszkálja az agyamat ez a gondolat. Már hogy mi az önálló véleményem. Úgy általában véve a dolgokkal kapcsolatban. Fennáll a veszélye, hogy mindig az a véleményem, mint annak akivel beszélgetek. Na meg persze annak is, hogy egyszerűen szöges ellentéte annak mint másoknak. Valahogy nincs köztes állapot. Nehéz ugye eldönteni, mert vagy-vagy.
Nincs is igazából értelme ennek. Csak zavar, néha úgy érzem, túlságosan befolyásolható vagyok, ami azért nem jó, mert a két szélsőség között egyszer muszáj lesz választani. Eljön majd a pillanat, amikor nem lehet tovább ugrálni, mert megbomlik az agyam tőle. Ez egyre közelibb.
De mit válasszak? Vagy majd választ engem?
Fene se tudja.
Kikapcsolom magam.
Ezzel:
Minden ilyen macerásan megy most, nem tudom mi lehet az oka. Este nem tudtam elaludni időben, reggel nem tudtam felkelni időben. A vonat késett, egy néni megkért hogy segítsem fel a peronra. Aztán jött egy másik néni (mintha csak megbeszélték volna), úgy tűnt, hogy nem is ismerik egymást, de nagyon jól elbeszélgettek arról, hogy hová süllyedt az egészségügy (Mégis hová? Hová??). Aztán kisütötték, hogy az egyik néni férje (akinek hétfőn műtötték a prosztatáját - most már ebből is ki vagyok művelve) az osztálytársa volt a néninek, aki 40 évig biciklizett a faluban állítása szerint...
Értelmetlen ez is mint a felnőttek dolgai általában.
A tegnap esti beszélgetés meg hiába volt két és fél órás, végül nem a tartalma volt a lényeg, hanem a mögöttes dolgok. Kicsit piszkálja az agyamat ez a gondolat. Már hogy mi az önálló véleményem. Úgy általában véve a dolgokkal kapcsolatban. Fennáll a veszélye, hogy mindig az a véleményem, mint annak akivel beszélgetek. Na meg persze annak is, hogy egyszerűen szöges ellentéte annak mint másoknak. Valahogy nincs köztes állapot. Nehéz ugye eldönteni, mert vagy-vagy.
Nincs is igazából értelme ennek. Csak zavar, néha úgy érzem, túlságosan befolyásolható vagyok, ami azért nem jó, mert a két szélsőség között egyszer muszáj lesz választani. Eljön majd a pillanat, amikor nem lehet tovább ugrálni, mert megbomlik az agyam tőle. Ez egyre közelibb.
De mit válasszak? Vagy majd választ engem?
Fene se tudja.
Kikapcsolom magam.
Ezzel:
Hiába fürösztöm önmagamban,
De másban is...
Gyerekvasárnap. Itthon a régi szobámban. Most is csak magányra vágyom. (De csak a fényes jövő ígéretével tudom elviselni ezt)
Önmagamba vágyom. Unom a rohasztó emberi illúzióinkat. Még leírni is unom, milyen hazugok, képmutatók és ocsmányak vagyunk. És közben egyértelmű, hogy mégis mennyire függök ettől a rothadástól, meg a többi hülyétől, akikkel együtt nyomatjuk a sok szart...
Mindegy ez.
Tisztaságra vágyom. Fehér falakra, jégkék színekre meg sárga, napszínű fényekre. Mentolos leheletre és tusfürdő illatú bőrre.
Csendre vágyom. Mások zajától távol, mások gondolataitól megszabadulva hallani vélem a saját hangomat. ott belül.
Fehér papírokra írni vágyom... Fekete tollal, így.
Felemelem a tollat, így. Aztán csak folynak a szavak, így.
Bárcsak itt bent is esne az eső. Elfolyna a fekete tinta. Így.
Már vége is az érzésnek, jön a következő.
Mindig így váltják egymást...
Gyerekvasárnap. Itthon a régi szobámban. Most is csak magányra vágyom. (De csak a fényes jövő ígéretével tudom elviselni ezt)
Önmagamba vágyom. Unom a rohasztó emberi illúzióinkat. Még leírni is unom, milyen hazugok, képmutatók és ocsmányak vagyunk. És közben egyértelmű, hogy mégis mennyire függök ettől a rothadástól, meg a többi hülyétől, akikkel együtt nyomatjuk a sok szart...
Mindegy ez.
Tisztaságra vágyom. Fehér falakra, jégkék színekre meg sárga, napszínű fényekre. Mentolos leheletre és tusfürdő illatú bőrre.
Csendre vágyom. Mások zajától távol, mások gondolataitól megszabadulva hallani vélem a saját hangomat. ott belül.
Fehér papírokra írni vágyom... Fekete tollal, így.
Felemelem a tollat, így. Aztán csak folynak a szavak, így.
Bárcsak itt bent is esne az eső. Elfolyna a fekete tinta. Így.
Már vége is az érzésnek, jön a következő.
Mindig így váltják egymást...
Úristen, hol vagyok?
Úristen, hol vagyok,
hát mikor váltottam menetjegyet?
hogy velem egy vonat robog.
Úristen, hol vagyok
Úristen miben vagyok?
Hát mikor szegődtem én ide?
Ahol csak félig vagyok.
Fél, fél, félig vagyok
Itt nem is én vagyok.
Hiszen helyettem is
valaki játssza csak azt,
hogy ez én vagyok.
Jó, változtatni fogok -mondta Vizi. -Ha itt maradok, végem. Ha ez így megy tovább, végünk van. Mit is csináltam eddig? Semmit! Semmit. Semmit. És észrevett egy olyan lapos fürdőszobamérleget, odament hozzá, ráugrott, lenézett és mondta, hogy: - Nyolcvanegy kiló vagyok, színhús. Majdhogynem lemondtam terveimről, kis híja. Persze halogattam, halogattam, mint ahogy mindenki halogat. És mindenki a halogatásnál rontja el. Jó, akkor én nem halogatok tovább. Még nem késő. Tegyünk egy próbát. Most lehet, mert most akarom!
Azzal odalépett a konyhaasztalhoz, ahol rengeteg mosatlan edény között volt egy pohár, megfogta a poharat, így, felemelte, így, és elengedte. A Vizi pohara ott maradt a levegőben.
Lebegett a pohár a levegőben, Vizi nézte és tudta, hogy mostantól kezdve mindenre képes, mindent meg fog tudni csinálni.
Olvasta mindezt az egyik járókelő az újságban, és odafordult a másik járókelőhöz és kérdezte, hogy: -És maga ezt elhiszi, uram? de a másik járókelő mondta, hogy: - Olvassa csak tovább, mert most jön az Ecsédire vonatkozó rész. És a járókelő olvasta.
A nap felkelt szokásos fényeivel,
ocsúdott Ecsédi, felkelni kell.
A házigazdáért kiáltozott,
de Vizi sehol sem találtatott
Ecsédi várt, így még nem félt soha,
üresen visszhangzott másfél szoba, hetekig várt és csak konzerven élt,
ki tudja, Vizitől mit is remélt.
Végül az utcára lopakodott,
azóta láthatni Ecsédit ott.
Fényképpel zaklat sok járókelőt.
Ez itt a barátrom, látták-e őt?
nemleges választ kap, de el nem hiszi
Mit is találtál ki, hol vagy Vizi?
Úristen, hol vagy, Vizi?
Mi az, amit tudsz, Vizi?
Mire is váltottál menetjegyet,
mutasd, hogy mi az, Vizi.
Miért hagytál itt, Vizi?
ahol csak félig vagyok,
hisz helyettem is valaki játssza ezt.
Itt nem is én vagyok.
És Ecsédi rohant egyre az utcákon, hogy: -Nem látták a barátomat, nem látták, nem látták? És sejtelme sem volt róla, hogy azon a sorsdöntő éjszakán Vizi elhagyta lakását, lement az utcára, és sietős léptekkel a Keleti pályaudvar felé indult.
Mosolygott magában, és mondta, hogy: -Igen itt hagyok mindent. Új életet kezdek, új irányban. Úgy, mint Arthur Rimbaud, ez a sajátos világú, fiatal francia költő.
hát mikor váltottam menetjegyet?
hogy velem egy vonat robog.
Úristen, hol vagyok
Úristen miben vagyok?
Hát mikor szegődtem én ide?
Ahol csak félig vagyok.
Fél, fél, félig vagyok
Itt nem is én vagyok.
Hiszen helyettem is
valaki játssza csak azt,
hogy ez én vagyok.
Jó, változtatni fogok -mondta Vizi. -Ha itt maradok, végem. Ha ez így megy tovább, végünk van. Mit is csináltam eddig? Semmit! Semmit. Semmit. És észrevett egy olyan lapos fürdőszobamérleget, odament hozzá, ráugrott, lenézett és mondta, hogy: - Nyolcvanegy kiló vagyok, színhús. Majdhogynem lemondtam terveimről, kis híja. Persze halogattam, halogattam, mint ahogy mindenki halogat. És mindenki a halogatásnál rontja el. Jó, akkor én nem halogatok tovább. Még nem késő. Tegyünk egy próbát. Most lehet, mert most akarom!
Azzal odalépett a konyhaasztalhoz, ahol rengeteg mosatlan edény között volt egy pohár, megfogta a poharat, így, felemelte, így, és elengedte. A Vizi pohara ott maradt a levegőben.
Lebegett a pohár a levegőben, Vizi nézte és tudta, hogy mostantól kezdve mindenre képes, mindent meg fog tudni csinálni.
Olvasta mindezt az egyik járókelő az újságban, és odafordult a másik járókelőhöz és kérdezte, hogy: -És maga ezt elhiszi, uram? de a másik járókelő mondta, hogy: - Olvassa csak tovább, mert most jön az Ecsédire vonatkozó rész. És a járókelő olvasta.
A nap felkelt szokásos fényeivel,
ocsúdott Ecsédi, felkelni kell.
A házigazdáért kiáltozott,
de Vizi sehol sem találtatott
Ecsédi várt, így még nem félt soha,
üresen visszhangzott másfél szoba, hetekig várt és csak konzerven élt,
ki tudja, Vizitől mit is remélt.
Végül az utcára lopakodott,
azóta láthatni Ecsédit ott.
Fényképpel zaklat sok járókelőt.
Ez itt a barátrom, látták-e őt?
nemleges választ kap, de el nem hiszi
Mit is találtál ki, hol vagy Vizi?
Úristen, hol vagy, Vizi?
Mi az, amit tudsz, Vizi?
Mire is váltottál menetjegyet,
mutasd, hogy mi az, Vizi.
Miért hagytál itt, Vizi?
ahol csak félig vagyok,
hisz helyettem is valaki játssza ezt.
Itt nem is én vagyok.
És Ecsédi rohant egyre az utcákon, hogy: -Nem látták a barátomat, nem látták, nem látták? És sejtelme sem volt róla, hogy azon a sorsdöntő éjszakán Vizi elhagyta lakását, lement az utcára, és sietős léptekkel a Keleti pályaudvar felé indult.
Mosolygott magában, és mondta, hogy: -Igen itt hagyok mindent. Új életet kezdek, új irányban. Úgy, mint Arthur Rimbaud, ez a sajátos világú, fiatal francia költő.
