Azt hiszem ezt pipálhatom, ma befizettem a NAV-nak 152 ezret.
De nem is ez az ijesztő, hanem például ha felfal egy medve. Vagy hogy megint nem álltam még neki tanulni, a percek egyre csak repülnek, még "privátidőzöm", képeket nézegetek és osztok meg, még főzőcskézem, játszom Porszival. Szóval a percek egyre csak repülnek. Reggel fél kilenctől délután ötig viszont alig akarnak telni. Az agyam továbbra is egy teli szivacs, már nem szív fel semmit.
Lépésenként tudok csak haladni. Listám van a teendőkről - a gyorsakat előre, a fontosak mellett felkiáltójelek. A 4*5 cm-es füzetke úgy telik meg, hogy minden oldalon ugyanazok a teendők szerepelnek és mindig csak egyet-egyet húzhatok ki róla. Ma a Nav-os átutalást kihúzhatom. Pipát is teszek mellé. Marad még a tanulás, jelentkezés, neptun csekkolás.. Egyenként mindegyik fél-fél óra csak, de a teleírt papírlapok mintha kővé váltak volna.
Teendők. Irtózatos szó.
Na jó, a jelentkezést meg kell csinálni. 2 hete van a listán. A CD-k összerakása több mint egy hónapja...
Így telnek a napok. A percek néha peregnek, de leggyakrabban csak úgy eltűnnek a semmibe. Az idő semmivé foszlik.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése