Szülőfalum, Győr

Győrbe rohantam tegnap, leadni a szakdogám, mert bizony nekem is van már olyanom, aranybetűkkel szerepel a nevem a fekete bőrkötésen:

Nagyon fura volt Győrben, újra fősulis lánynak éreztem magam, aki szabad, nem rohan munkahelyre és úgy általában sehová. Lassú léptekkel közelítettem a napsütésben a suli felé, át a hídon, el a döneres mellett. Az igazgatási épületben már nincs könyvtár, átköltözött egy hatalmas új épületbe, ami csodálatos, annyira modern és hatalmas, hogy egy pillanatra úgy éreztem, mégis lennék újra fősulis. Persze a korábbi könyvtárosnéniket importálták az új helyre, ami elég viccesen hatott, de legalább nem éreztem magam idegennek.

Rengeteg dolog megváltozott Győrben, mégis minden ugyanaz maradt. Azt hittem, nem kedvelem Győrt, de most újra éreztem mindazt, amit jelent. A vidéki város nyugalmát, a sárga buszok hangulatát, azt hogy az egyetlen főutcán két percenként ismerőssel találkozom, hogy a házak szépek és rendezettek, hogy lépten nyomon folyóba botlik az ember és hogy rengeteg zöld terület van, amit nem lepett be még a kipufogógáz. Persze még mindig Budapest a szerelmem, de most megörültem tudván, hogy a városok nem várják el a monogámiát :) A város ezzel az új szökőkúttal is meglepett:

Hazafelé sétálva sokat gondolkodtam, hogy leüljek-e egy padra gyönyörködni, élvezni a napsütést, egyek-e egy fagyit, vagy beüljek valahová, aztán szembetaláltam magam a Tejivóval és oda muszáj volt bemenni. A kínálat elég semmilyen volt már, záráshoz közel, de azért kértem egy pörköltet, ami rágós volt és néhol égett, mégis annyira jó hangulatú volt az egész.. Azon gondolkoztam, ettem-e valaha is egy jót a Tejivóban és arra jutottam, hogy szerintem nem :) A tejivózás mégis annyira beleivódott a középiskolás és főiskolás éveimbe, hogy kihagyhatatlanná és nagyon kedvessé vált. A Tejivóban inni egy kakaót előadás előtt, vagy úszás után bevágni egy nagy adag rántottát, vagy csak beülni egy franciasalira Verával, ezek mind összehasonlíthatatlan Győri hangulatok - számomra legalábbis.