Vasárnap reggel - megittuk az első kávét, tudom, hogy mindjárt feltesszük a másodikat főni, még pizsiben, nevetgélve. Képeket mutogatunk egymásnak Dorinával. A fiúk az elefántos puffal fociznak a lakásban, amitől félek. De alapvetően rendben van minden. Nyugi van.
Induljunkmárel.
Mit együnk? Megint mekit? Megittad a kávét? Voltál kakilni? Kabátban jössz? Fúj a szél. Induljunk. Jó de hová? Hát csak sétáljunk aztán majd meglátjuk.
...
A kínai büfének egyetlen vendégei voltunk, a kínai srác két asztallal arrébb ült le ebédelni, a mobilján zenét kapcsolt, valami nyálas chilloutot, zongorával meg szaxival, olyan hangzása volt, mintha a srác gondolatainak aláfestő zenéje lett volna, miközben azon ábrándozik, hogy egyszer majd jobb élete lesz. Gagyi volt.
Az utcán láttunk egy nénit, ahogy egy szál barkát tart az ég felé és úgy sétál. Biztos barkaszentelésen volt - mondtam a többieknek. Az mi? - kérdezték.
A barkaszenteléskor a nénik barkát visznek a templomba - vagy ott kapnak egyet - amit a pap megszentel és onnantól szent lesz. Mintha úgy emlékeznék, hogy azt nem szabad a kukába dobni, mert szent, hanem csak elégetni szabad. De hogy ezt a városi nénik hogy csinálják, azt nem tudom, a falusi néniknek könnyű, azok bedobják a sparheltba vagy a kályhába.
A fiúk kitalálták, hogy erre megoldásként alapítsunk egy barkakrematóriumot. Az egész egy hatalmas gyárépületben lenne, ahol a nénik a régi barkát a futószalagra helyezik, amit az elszállít a nagy szent barka égető kemencéhez és ott égnének a szent barkák. Így megmentenénk szegény hithű néniket a pokol tüzétől. Aki akar hozhat dunsztosüveget, amibe felfoghat egy kis szent füstöt és hazaviheti, hogy az se vesszen kárba. Nagyon jó vállalkozásnak hangzik, dacára, hogy egy évben csak egy hétre tudnánk megnyitni. De szerintem ki tudunk még találni pár melléktevékenységet, amivel a többi időben elfoglalnánk magunkat.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése