2 éve porosodott már nálam egy tesco-s üzenőtábla. Még az otthonról elköltözéskor vettem, akkoriban még korrepetáltam, és gondoltam nagyon kell nekem egy ilyen. Azóta hurcolom albérletről albérletre, aztán ide a lakásomba, de mindig csak néhány idézetet firkáltam rá, semmi lényegeset. A legutolsó: "Az én szerencsém mindig abból eredt, hogy valami szerencsétlenség ért." Hrabaltól származik, az utóbbi egy évben ez volt rajta, már annyira odakövesedett, hogy csak acetonnal lehetett letakarítani a műanyagról..
És íme a régi tábla:
5 héttel ezelőtt olvasgattam az Otthonkommandót, Ditta kitalált egy lakberendező workshopot, laikusok számára. Nézegettem a témákat, azonnal fellelkesültem, és ész nélkül jelentkeztem. Kicsit aggódtam aztán, nem hamarkodtam-e el, lesz-e erre időm, pénzem, de úgy gondoltam, 10 év közgáz után csak megengedek magamnak egy olyan tanfolyamot, ami végre érdekel is :)
És baromira jól tettem!
Aggódtam azon is, hogy munka után hogyan lesz kedvem átutazni Óbudára és három órán keresztül interaktívkodni, de azt vettem észre, hogy az órák után nem fáradtabb, hanem sokkal élénkebb vagyok, mindennek van értelme, tele vagyok ötletekkel, inspirációval.
Teltek a hetek, ezen a héten volt az utolsó óránk. Főleg a színekről és azok használatáról volt szó. És akkor beugrott - még ott az órán - a csúnya fa üzenőtábla. Valahogy összeállt a fejemben a kép, hogy miért nem illik a lakásba, sehova igazából, egyik helyre sem, ahol eddig laktam. Mert borzalmasan unalmas és csak egy üzlet negyedik polcának hangulatát tükrözi, semmiképp sem a a saját stílusomat.
Aztán eszembe jutott, hogy én ezt a táblát azzal a céllal vettem meg, hogy lefestem, régen az első albimnak a falát is telerajzoltam mindenféle képekkel, igazából mindent festettem, amit a kezem ért, még csigaházakat is, de a fa tábla valahogy kimaradt. Aztán teltek a hónapok, költöztem egyik helyről a másikra, új munkahelyem lett - ahol szürkék a falak és a bútorok - és valahogy elfelejtettem én is azt, hogy honnan, miért is indultam.
Előfordul az ilyesmi persze, de most úgy örülök, olyan felszabadító tudni, hogy nincs még minden veszve, hogy önmagam megtalálásához nem pszichiáter kell, hanem csak egy ecsetet kell fognom két-háromféle festékkel és minden értelmet nyer.
És mindegy, hogy egy jó könyv olvasása, egy rajz vagy egy finom étel elkészítése, amiben megtaláljuk magunkat, az élet ott van mindenben ami új, ami valamiből olyanná lett, ami azelőtt nem volt, és csak mi tehettük olyanná.
És tádámm:
Felkerült az új idézet is:
:)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése