Tegnap délelőtt ötödmagammal ébredtem egy hazafias utcában, 3 takaró alatt, négy számmal nagyobb pulóverben, mellettem a nagy, barna viziló, akit azért kaptam, hogy éjszaka vigyázzak rá és takarjam be, ha netán fázna. Finom, meleg érzés volt, mondhatni béke töltött el, és a komfortérzetem maximumra ugrott, a fával fűtött, másfél négyzetméter per fő életterű szobában.
Előző éjjel borzasztó fagyos szélben küzdöttük végig magunkat Pesten és Pesterzsébeten, de reggel még az elfüggönyzött ablak ellenére is tudtuk - süt a nap.
Furcsa érzés. Egy délelőttre elfelejtettem a gondjaimat, a marketing beadandót, a kérdőíveket és a kötelezettségeimet. Nem mondom, hogy ezután mindig így fogok majd élni - ahhoz túl konvencionálisnak és konformistának neveltek -, de jó volt, hogy kiűzettem picit a normális környezetemből, és léteztem egy kicsit pusztán a létezésért.
Nyeremény egy napsütéses mosoly - tőlem Nektek! (ha ez számít)
1 megjegyzés:
A KÁLYHA
lol, beszélgettem vele, és mondta, hogy gondolkodott, tévét vagy kályhát vegyen-e
na, ezek szerint jobb, hogy kályhát vett :D
Megjegyzés küldése