És hogy mi történt a Börzsönyben?

Gyagyásék miután jó 4 óra kocsikázás után péntek este megérkeztek a hegyre - a lábához, nem a tetejére ám - felsétáltak a világ legstrammabb gyerekével a sötétedő erdőben a Lada házhoz. Megvacsoráztak, lefeküdtek aludni, madárcsicsergésre ébredtek hajnali hatkor, majd lesétáltak a hegyről, kiürítették az autót, felsétáltak a hegyre a cuccokkal, majd lesétáltak a hegyről (oh, még írni is fárasztó, gondolom olvasni, nemhogy csinálni)... Szóval bevágódtak a Gyagyásék a Miticbe, lekocsikáztak a hegyről és meg sem álltak a nagymarosi tüzépig. Bevágtak az autóba fél köbméter faanyagot, némi Tibesz hentesárut, szobi szörpöt meg kürtős kalácsot, valahogy magukat is bepréselték és visszavágtattak a hegyre budit építeni.

Ja, mert budira a szomszédba járunk három éve. Engedéllyel nyilván, amikor egyszer kijöttek "kolleganőmék" a hegyre a három év alatt, azonnal felajánlották kedvesen, hogy ne falazzuk be a két kertet "összekötő" kerítéslyukat, legalább használhatjuk a kinti budijukat, ha ők nincsenek ott, jól fog az még jönni, majd meglátjuk. Milyen igazuk volt. Azért mégiscsak elszégyelltük magunkat mostanra és mivel amúgy is unatkozunk (hahaha), kitaláltuk, hogy budi kell a hegyre. De nem ám valami szedett-vedett asztalosmunka álljon az erdőnkben, majd mi jól megácsoljuk, gondoltuk, és már késő is volt, mert amit mi egyszer kigondolunk, azt bizony véghez visszük, akkor is ha oltári nagy baromság. A lényeg ugye, hogy jól szórakozzunk közben. Jelentem, megvolt.

A dolog ott kezdődött - mármint miután kitaláltuk ezt a nagy ötletünket -, hogy Papa felásta az internetet használható "hogyan legyen saját építésű pottyantósod" tutorialért, aztán hosszú estéket töltött az íróasztal fölött görnyedve, hogy kiszámolja, mennyi stafni és léc kell az epifánikus toalett megépítéséhez. Kiszámolta, lerajzolta, elindultunk a hegyre két hete. A fenti tüzépre lemenős műveletet akkor odáig sikerült teljesíteni, hogy lementünk a tüzépre, aztán ott azonnal elakadtunk a "mennyi is az annyi?" problémakörnél, mert Papa cm-ben számolt, a faanyagot meg köbméterben mérik. Ettől annyira összezavarodtunk, hogy Papa átváltotta a centiket méterre, amiből kisült, hogy a budink egy négyzetkilométeres lesz, amihez kell 20 méter stafni és 8 léc. A bajuszos szakibácsi meghallgatta az okfejtésünket, mondta, hogy menjünk haza és számoljuk át még egyszer, egyébként egy köbméter fenyődeszka 70 ezer lesz. Úgyhogy vettünk néhány stafnit, mégse érezze a bácsi, hogy igaza van, és visszakullogtunk a hegyre, bepakoltuk a házba a fát, nekiálltunk báránycombot BBQ-zni, majd dolgavégezetlenül hazajöttünk Bécsbe.

A most hétvégén volt a következő felvonás. Nagy nehezen megegyeztünk, hogy bár irtó menő lenne, de azért ne építsük be a teljes Börzsönyligetet budival. Megismételtük a tüzépre menős manővert, és megvettük a fát, Papa elszántan közölte, hogy márpedig itt holnapra budi lesz!

Idáig jutottunk:

Persze Emberemnek nem mertem mondani, de valahol mélyen sejtettem amúgy, hogy egy budi nem készül el másfél nap alatt, legalább is nem úgy, hogy az embernek terhes felesége és egy folyton elkódorgó háromévese, meg egy nevelésügyileg még nehezebb eset kutyája van, valamint plusz nehezítésként a faanyagot és a szerszámokat talicskával kell a kocsitól a házhoz hordani, illetve bármilyen étel készítése - leszámítva a májkrémes kenyeret - azzal kezdődik, hogy "végy némi gyújtóst és rakj tüzet". Nem akartam letörni a lelkesedését, na. Végül belátta, hogy a teljes készültséghez és rendeltetésszerű használhatósághoz még további jelenlét szükséges, én meg engedélyeztem neki hirtelen egymásutánban két sört, nehogy depresszióba essen. Nem mintha ilyen határozott feleség lennék, csak azért veszem úgy, hogy én engedtem meg, mert egyébként ő vezetett volna hazafelé tekintettel a méretes hasamra, de nem bírtam már nézni, hogy szegény sör nélkül vergődik az asztalosmunka fáradalmai között. Egyből jobb lett a kedve, és azt is elhatároztuk, hogy kell még némi stafni meg léc, mert olyan budija senkinek nem lesz a földön, mint nekünk, építünk hozzá teraszt, az ajtaját westernes csapóajtóra cseréljük, egyébként lesz benne egy csomó fényfüzér, ajtónyitáskor pedig automatikusan fog elindulni valami jó kis zene, meg diszkógömb is kelleni fog természetesen ("meg magnó a különleges zenéhez, meg acapulco ingek...").

Szóval senki ne aggódjon, budiépítő teleregényünk itt még korántsem ért véget!

Amúgy normális projektjeink is futnak, azokat jobbára én vezetem. Bár a helyes időmenedzsmentnek én sem vagyok teljes mértékben birtokában, de legutóbbi akcióm a csúnya barna komódot illetően, még félkész állapotában is impozánsnak mondható! Íme a csúnya barna komód előtte, ahogy Nemes Lászlóné szerette:

És ez itt az új Lada házi macskamosakodási lehetőség félkész állapotban:

A rumlis részt majd egy hetyke kis függöny fogja takarni, amit már megvettem az ikeában, de a korábban említett időgazdálkodási problémák miatt a szabás-varrás még várat magára...

A vejdling autentikus falusi kopottas, egyenesen nagymamám padlásáról.

Nem őrültem meg, a fehér asszonyt Bálint hozta Medinek ajándékba, szerinte kiegyenlítetlenek voltak a nemi viszonyok a hegyen ezért megnyugtatólag hatna Medire egy meztelen porcelán nő. Legnagyobb meglepetésemre igaza lett, és azóta a Lada ház legbecsesebb dísz- és használati tárgya lett a fehér asszony.

Ezzel meg csak azt akarom érzékeltetni, hogy a komód színe finoman összekacsint az ablakkeretekkel, amit az első színkeverés után, még a színek finomhangolása előtt azonnal lefestettem (én kis buta), így a végeredmény kissé fradista lett, de Medinek tetszik, úgyhogy végül is minden más mindegy.