Álomfejtőt ide!

Anyuék neked adták a kis házat kerítéssel, de az az enyém is. Nem korholva mondta mindezt a tesóm álmomban, hanem egyenesen nevetve. Milyen kis házat? - kérdeztem én, aztán balra fordítottam a fejem, egy erdőben voltunk, szóval balra fordítottam a fejem és ott volt. A kis ház kerítéssel, ismerősen nézett vissza rám. Szaladni kezdtünk felé. Bárcsak a valóságban is emlékeznék erre a házra, de nem tudom miféle ház lehet az. Álmomban viszont nagyon megörültem, a gyerekkoromra gondoltam. Szaladtunk a kis ház felé Susival, mindent benőtt a gaz, hé itt a hintaágy, itt a kerti asztal. Emlékszel a...? és akkor megindult alattam a kerti asztal, amire felálltam. Akkor vettük észre, hogy mindenütt vastag, csúszós, vörös sárréteg borítja az udvart. Ja persze, már emlékszem a sárra is - gondoltam magamban, de már nem tudom, mi az amire emlékeztem. A sárba ragadt kerti asztalról leugrottam, a lábamra pókok ragadtak, azokat lerúgtam és igyekeztem a bejárati ajtóhoz, ahol Susi állt. Benyitottunk a házba, de nem volt üres, ahogy beléptem láttam, hogy sárnyomokat hagyok, rögtön el is kezdtem mentegetőzni, hogy elnézést csupa sár minden. Tessék? - kérdezte valaki, vagy valami hasonló kizökkentőt mondtak, mert láttam, hogy nincs is a lábam nyomán sár, sőt már az udvaron sincs. Ekkor sok minden történt amire nem emlékszem, majd anyu mondta, hogy most már indulnunk kell, készülődjünk. Viszketett a nyakam, megnéztem a tükörben. Egy kis fekete pötty volt a nyakamon, először azt hittem anyajegy, aztán rájöttem, hogy póktojás. Kétségbeesetten igyekeztem tőle megszabadulni, aztán találtam még vagy ötöt. Pánikoltam. Apura rászólt anyu, hogy siessen. Apu a nagyszobában feküdt az ágy tetején a nagypapámmal meg még valakivel, meztelenek voltak és nagyon röhögtek.

Ez a reggeli álmom volt, még korábban, éjszaka, valami fontosabb történt. Valami étellel kapcsolatos, amit valahogy el kellett készíteni. Borzalmas, ha elfelejted az álmod. Volt benne egy fontos ember, akinek hiányzott az orra, csak egy zöld háromszög volt a helyén.

Nagyon szeretném megérteni az álmokat. Hogy mi ez a csodás, értelmetlennek tűnő és érzelmekkel teli hangulategyveleg, ez a színes látomás, miközben a "valóságban" annyi a problémám, hogy nem találtam a boltban durum lisztet. Miközben a felszínen semmiségeken aggódom, és csinálom, amit mindenki - élem a hétköznapjaimat, addig az agyam éjjelente különös világokban küzd az életben maradásért, jeleket kap és érti is a jeleket, csak a reggeli valóságomban tűnik el az értelmük. Ahogy kinyitom a szemem, már nem emlékszem, miért volt nekem annyira fontos ez a ház. Álmomban tudtam. Tudtam a sarat is, meg hogy min röhögtek apuék. Ott volt a nagypapám. Közel egy éve már csak az álmaimban találkozunk, de mindig olyan eleven és mindig jelentőségteljesebb dolgokat tesz, mint amit életében érzékelhettem.

Ez foglalkoztat most, meg a durum liszt.