nagymama-láb

Visszatért az álmaimba a régi álombéli nyaraló, ami valahol Keszthely-külvárosban lehet. Amikor Szamiék vettek ott nyaralót, akkor sokszor álmodtam, hogy nekünk is van ott egy. Sokszor visszatért ez a rosszabb kivitelű kis háromszög házikó, aminek a padlóján paradicsom terem a porban, a kertje használhatatlanul kicsi, a szomszéd néni idegesítő.

Ma azt álmodtam, hogy újra ott bosszankodunk, anyu, apu meg én. Nem is maradtunk soká, elindultunk lefelé a domboldalon. Fölöttünk, egy hatalmas sátor és pajta keverékére emlékeztető sárga tető, ami akkora, hogy sparheltek lógnak róla felakasztva a magasban. Anyu mondta, hogy szomjas, míg apuval locsoltuk a földre a két kétliteres flakonból az üdítőt. Egy kúthoz értünk, ahol mohón inni kezdtem, aztán anyunak eszébe jutott (vagy nekem), hogy hátha nem is iható ez a víz és kiköptem.
Nagyjából ennyi lényeges.
Anyu, hiányoztok, mindenkit meglátogatott az anyukája.
Most olyan érzésem van, mint mikor egyedül mentem az ugrálókötél versenyre, mert valami dolgod volt, de a Melindának ott volt az idegesítő anyukája, és mérges lettem, de közben folyton figyelmeztettem magam, hogy nem is lehetek mérges.
Ilyen messzire kellett jönnöm, hogy igazán érezzem, mit jelent a hiányotok. Nekem tényleg ilyen messzire kellett jönnöm, de nem ezért, csak most ez is van.

Mama és Papa is főleg hiányoznak.

Annyira fáradt vagyok, én ma majdnem sírtam amiatt, mert a zuhanyrózsa összevizezte a zoknim, és le kellett venni, (na tessék még ez is), és aztán valamiért eszembe jutott a mama, már nem tudom miről, de elszégyelltem magam, hogy bezzeg a mama tehenet hajtott ötévesen és mire gondolhatott, minek kell neki ezt a hülyeséget csinálni, de azért fölkelt minden reggel és csinálta és dolgozott egész életében, néhány csendes szónál többet mégsem hallottam erről az időszakról, én bezzeg csapkodok és vonaglok, hogy sokat kell dolgozni (tényleg nagyon sokat). Szóval hülyén éreztem magam, na.
Aztán az jutott eszembe, hogy amikor mamával utoljára találkoztunk, akkor persze még nem tudtam, hogy utoljára, de a lényeg, hogy éreztem ezt valahol és puszilgattam, ahogy soha, nem adtam én a mamának soha olyan igazi puszit az arcára, meg senkinek sem úgy általában, de a lényeg, hogy akkor igen és ő mondta, hogy becsüljem meg a szüleimet, mert tőlük kaptam mindent, és ma elsírtam magam mikor ez eszembe jutott.
Amikor papát utoljára láttam ébren, ő azt mondta, legyek mindig tisztességes.
Fura, hogy 59 évi házasság után mennyire különböző dolgot mondtak.
Vagy ez talán nem is olyan különböző.

Jaj, mama, minden nap eszembe jutsz, ahányszor csak a girbe-gurba nagymama lábamra nézek, ami pont olyan és egyre olyanabb mint a tiéd. Sajnálom Boci, hogy lábfotó szerepel a blogomban, de ilyen ez a nagymama láb, bütykös: