Bécs király!

Ez a város nyugis, mégis eleven.
Működik.
Az építészet csodálatos, a házak gyönyörűen karbantartva, felújítva.
Imádom, hogy minden harmadik tetőterasz növényekkel, fákkal van tele. Hogy bárhová megyek, mindig van bicikliút. Hogy bárhová megyek, mindig van a közelben egy-két híres ház, amiben híres osztrákok laktak, vagy kisebb-nagyobb múzeumok, vagy csak valami hatalmas régi kastély, háborús emlékhely. Lépten-nyomon.
Imádom, hogy a boltokba bejöhetnek a kutyák! Még az Ikeába is :)
Bécs klasszikus, az ember mindig úgy érzi, ahogy sétál az utcáin, hogy bármelyik pillanatban megszólalhat egy hegedű, egyszer csak kiszűrődik egy második emeleti ablakból a hang, ahogy egy csipkés ruhás kislány (masnival a hajában) épp egy szonátába kezd a zongoráján.
És van benne egy nagy adag "Hello, Vienna Calling" is :) Valami hátborzongatóan modern, ami egyszerre abszurdan retro és utópisztikus űrlényes budzsilala. A bécsi emberek is ilyenek. Furán konzervatívak és aztán hirtelen előtör belőlük a kisgyerek és bohémebbek, mint egy kocsmányi cseh festő.
Na és még valami: a parkok. Fantasztikus, hogy akárhová költöznék ebben a városban, maximum 10 percnyi sétára ott lenne tőlem egy gigantikus park, szobrokkal és formára nyírt fákkal, ahol a pedánsan gondozott kertekben délutánonként a fél város a fűben hempereg, a másik fele sörözik vagy focizik. Ezt a várost használják, mégsem megy tönkre.

Itt jártunk ma:

 Augarten

Az utolsó előtti egy fura szobor, amit egy fesztivál részeként állítottak ki a Schwarzenbergplatz-on. Elsőre mint egy jövőből idecsöppent fura űrhajó, közelebbről jelentős adag tudatmódosítót fogyasztó alkotók munkája. Mindenképpen nagyon klassz :) És az emberek ezt is használják, örülnek, hogy itt van, nézegetik, hozzáérnek, felcsimpaszkodnak rá, mászókának használják az élő, eleven művészetet. Csudijó.




Bővebb infó: http://www.tba21.org/pavilions/49/overview