inkább tanulnék...

az önmegismerés nem a megbocsátással, hanem az önmagunknak való meg nem bocsátással kezdődik. ez az ami arra ösztönöz, hogy változtassunk, hogy tegyünk valamit, hogy ássunk a dolgok mélyére. nem önmagunk megismerése fájdalmas, nem is a bennünk élő démonokkal való szembenézés, hanem a cselekvéstől való félelem. félünk, hogy nem sikerül, félünk hogy túl sok derül ki, és főleg félünk, hogy nem érünk a végére. ha mindezen túl vagyunk, ha szembenéztünk önmagunkkal és a feszültség cselekvést szült, na, akkor jöhet a megbocsátás.

és: minden ember csak a saját létezésében lehet biztos, hiszen lehet, hogy minden ami körülvesz csak a saját agyunk kitalációja. Ha így van, másokba is csak azt látjuk bele, amit mi magunk érzünk, sőt mások is csak azok amik mi magunk vagyunk. így tehát ami kollektív tudat az valójában egy ember milliónyi megnyilvánulásának összesűrűsödése. emiatt felesleges fejtegetni a "kollektív" okát vagy a létezését, csakis a saját száműzetésed feldolgozásával és az önmagadban szükséges változások elindításával tüntetheted el. de lehet hogy nincs így.